A közlekedésbiztonságáról

A közlekedés biztonságról

Sokat beszélnek a közlekedésbiztonságról, egyre jobban felismerik a fontosságát, és azt, hogy ez döntő fontosságú a közlekedésben.A meghatározások azonban hiányosak, illetve hiányoznak. Magánemberként, önként, egyedüliként szakosodtam az út és jármű közötti kapcsolatának vizsgálatára, mert nagyban ezen múlik a közlekedésbiztonság. A fizikai erőhatásoktól függ a mozgás, helyváltoztatás, ezt nem lehet ideologizálni, érzelmi alapon elbírálni, a tudományos ismeretektől eltérően magyarázni, az erőhatásokat figyelmen kívül hagyni. Ezt a tervező, a kivitelező, a javító-karbantartó, a jogszabályalkotó, rendeletet hozó és egyetlen közlekedő sem hagyhatja figyelmen kívül!

A közlekedésbiztonság három + 1 tényezőn nyugszik: 1. emberi, 2. gépjármű, 3. út.

1. emberi tényező: KRESZ szabály ismeret, Gépjármű kezelési ismeret, gyakorlati tapasztalat, vezetésre alkalmas állapot, veszélyhelyzetek felismerése, reagálás, jó döntés, cselekvés, manőverezési k é p e s s é g  stb.  A későbbiekben a képességről még bővebben kifejtem véleményemet.

2. gépjármű: műszaki állapot, érvényes műszaki vizsga, biztonsági, elsősegély nyújtási felszerelések megléte stb.

3. út: kialakítása, vonalvezetése, rendelkezésre álló mozgástér terjedelme, burkolati jelek, tiltó, veszélyt jelző és útbaigazító táblák  időben észrevehető,jól látható módon való elhelyezése, az utak állapota, nedvességtől, síkosságtól, hótól, jégtől mentes legyen, és a legfontosabb  úthibától mentes legyen!

Mindhárom tényező kiemelkedően fontos, egyiket sem lehet a másikkal kompenzálni! Közlekedésről, közlekedésbiztonságról, csak akkor beszélhetünk, ha mindhárom tényező egy időben valósul meg. 

A + 1 egy tényező pedig, a szakemberek tévedései és hibái!

Rossz útfelület

Amikor elszánjuk magunkat, hogy a közlekedés valamelyik formájában útra keljünk, az a legfontosabb, hogy magunk és a többi közlekedő is épségben, sértetlenül, anyagi kár nélkül érje el az úti célját. Ezért mindennél fontosabb a közlekedésbiztonság. Aki azt gondolja, amikor részt vesz a közlekedésben és a Reá vonatkozó közlekedés biztonsági szabályokat, utasításokat, előírásokat betartja, biztonságban közlekedik, súlyosan téved! A közlekedőkön múló tényezőkön túl, vannak olyan tényezők is, melyek ugyan olyan fontosak, mint bár melyik a többi közül! Közlekedési szabályok: követési távolság betartása, jobbra tartás, útviszony szerinti vezetés szabálya, a közlekedőknek joga (egy van)- kötelességek aránya! Az utak állapotának elhanyagolása (úthibák), közlekedési tábla, burkolati jelek, jelzőlámpák. Pl. torlódás, dugó esetén, az előírt követési távolság betartása esetén, lassan szűnne meg a közlekedés akadályozó helyzet! Ha közlekedési rendőr irányítja a forgalmat, mozdulataival gyorsabb haladásra ösztönzi a közlekedőket! Szó nincs követési távolság betartásáról! Ez a valóság, ezt kell figyelembe venni. Balesetkor a vezető viszi el a balhét!

Közlekedéskor, a vezető jelzéseit, szándékait, gondolatait, manővereit, a többi közlekedő járművezető, csak olvasni tudja. Ezért olyan manőverbe ne fogjunk bele, amelyik nagyban függ a többi közlekedő jármű vezetőjének reakciójától. Ha bármelyik közlekedésben résztvevő, nem a mi elképzeléseink szerint reagál a manővereinkre, a baleset bekövetkezhet.

A közúti közlekedésben minden közlekedési formában résztvevőnek, gyalogosnak, kerékpárosnak, motorkerékpárosnak, oldalkocsis motorkerékpárosnak, személy gépjárműnek, tömegközlekedés járműveinek, teherszállító járműveknek, mezőgazdasági járműveknek, munkagépeknek, veszélyes anyagot szállító járműveknek, különleges járműveknek, jármű szerelvényeknek, megkülönböztető jelzéssel közlekedő járműveknek sajátos, írott és íratlan szabályai vannak.

Ne tévesszen meg senkit az, hogy aki tud járni, kerékpározni, motorkerékpározni, és a fentebb már felsorolt gépjárművet vezetni, az tud szabályosan, biztonságosan közlekedni!

Előfordult már, hogy gyalogos – gyalogossal, kerékpáros – kerékpárossal ütközött. Ezekben az esetekben a mozgás sebessége a közlekedésben szokásosnál alacsonyabb, de nem lehetünk figyelmetlenebbek, óvatlanabbak ilyenkor sem! pjárművel közlekedve a mozgás gyorsabb, ezért veszélyesebb is. Ahhoz, hogy gépjárművel közlekedve felismerjük a veszélyhelyzetek, a legegyszerűbb mozgásokon (járás,gyaloglás) kerékpározás, motorkerékpározáson, síelés, korcsolyázáson át a gépjármű közlekedésig, mindegyik megismerése szükséges. Nem csak felületesen! Ezeken keresztül ismerhetjük meg és érthetjük meg a bonyolultabb mozgásokat. Tehát tanítani kell.

A járművezetés a képességen múlik, a közlekedés pedig a tudományon. A gépjárművezetés és közlekedés összetartozik, és együtt érvényesül. A képesség fejleszthető, de csak egy bizonyos határig. Soha nem érünk olyan képzési szintre, hogy a közlekedés (mozgás, helyváltoztatás) minden váratlan eseményeit baleset nélkül elkerülhetnénk! Műszaki megoldás sem létezik, ami megvédene, a megcsúszás, megpördülés, sodródás veszélyétől, balesettől! Ezért mindennapi feladatnak kell lenni a közmédiákon keresztül a veszélyek ismertetése.

A gépjárművek kezelése, eligazodás az utakon, útkereszteződéseken, útelágazásokon, körforgalmakon átkelés, vezetéstechnika, manőverezések, veszélyek, veszélyhelyzetek felismerése, az úthibás utak veszélyeinek felismerése, mind a képességen múlik, vezetőktől  függően, eltérő. A gépjármű vezetésben az emberi képesség határáig, vagy azon túl elmenni, a körülményeket, követelményeket így megszabni nem szabad. Erre jobban oda kell figyelni! Követelni, vagy kényszeríteni tilos! Ami az egyik embernek nem okoz nehézséget egy feladatot megoldani, az a másiknak keserves pillanatokat eredményezhet.

A képesség magyarázatát általános ismertetéssel kezdem. Az emberek képessége egy adott szakmához, tevékenységhez, feladathoz, más és más tudásszinten van. Például a sportban, művészetekben, tudományokban, szakmunkában, munkavégzésben stb. az emberek az elsajátítás különböző szintjéig képesek eljutni, fejlődni. Ha a felsorolt feladatok közül kiválasztunk egyet és hozzá mindenben, (életkor, látás, hallás, nem, iskolai végzettség, testi adottságok) azonos embereket, majd elkezdjük velük a tréningeket, azonos tananyagból, azonos időtartamú gyakorlással, azonos oktatóval stb. A képzés befejezése után nem azonos szintű gyakorlati és elméleti tudással rendelkező emberekké válnak. Lesznek pl. zenészek és zeneművészek, szakmunkás-mester, sportoló – amatőr – profi,olimpiai bajnok, általános, középfokú, felsőfokú, tudósszintű emberek.  Miért lenne ez másként a közlekedésben! A magyarázatomban, azonos emberek képességeinél is van eltérés, ám a közlekedésben nincs azonosság, az életkor, nem, iskolai végzettség, testi adottságok stb. nagyban el is tér egymástól! Ezért nem lesz minden vezetőből autóversenyző és kaszkadőr sem.  Az autóversenyző és a kaszkadőr szintű tudással rendelkező gépjármű vezető sem biztos, hogy szabályosan tud közlekedni is! Ez a tény jelentősen hatással van a közlekedés biztonságra. Előzéskor és követési távolság betartásánál, a sebesség és távolságbecslés képességről sem tudunk sokat. A valós távolságtól és sebességtől a becsült értékek milyen eltérést mutatnak? Az állításaim kísérletekkel és mérésekkel, teszteléssel igazolhatók.

Sok érdekességet rejt a fékezési táblázat, ennek segítségével a közlekedésbiztonságot veszélyeztető vezetői  képességet figyeljük meg. A fékezési táblázatban a vezető reakció ideje a következőkből tevődik össze: észlelési idő – döntési idő – cselekvési idő. Ez a három tényező a vezető képességein múlik és vezető és vezető között jelentősen eltér. A döntési időn túlmenően, a döntésnek még helyesnek is kell lenni! Nincs újra tervezés! Van még egy ide tartozó tényező a fékezés tényleges megkezdéséig eltelt idő, a fékkésedelmi idő. Ez a műszaki megoldástól, a beállítástól függ leginkább. A reakció idő a tényezők idejét összeadva, átlagosan 1 sec. időtartamot tesz ki. Mivel az előzőekben bizonyítottam a képesség eltér a vezetésben is, ezért sebességtől függően a reakció idő alatt megtett út is változó hosszúságú. Viszonylag alacsonyabb sebességet 36 km./h értéket választva 1.sec. idő alatt a jármű, gépjármű 10.m. tesz meg. A reakció idő eltérése miatt ez a távolság növekedhet, de csökkenhet is. A sebesség növelésével, ez nagyobb megtett utat eredményez. Baleset megelőzésénél hosszabb féktávolságot tesz ki, ezzel számolni kell! 130 km./h értéknél a reakció út 36 m. a fékút 126 m. a féktávolság 162 m. A gépjármű vezetők a saját reakció idejüknél nem tudnak jobb idővel reagálni a veszélyhelyzetekre, de sokan mégis belemennek kockázatos manőverekbe. Az autópályán a legnagyobb sebesség 130.km/h,  a féktávolság 162.m, a felhajtáskor és sávváltáskor a visszapillantó tükörből becslés alapján kell megállapítani ezt a távolságot, hogy felhajthassunk, sávot válthassunk. A főútvonalakon közlekedünk leggyakrabban, ahol 90.km/h a legnagyobb sebesség, a féktávolság 88.m. Látható, hogy majdnem  a duplája a féktávolság az autópályán. Könnyen tévedhetnek a vezetők, és a becslés sem pontos, az esetleges eltérés nem fér bele a mozgásra vonatkozó törvények követelményeibe.! Ezt el kell magyarázni a közlekedőknek!

A reakció idő alatt megtett távolság különösen akkor válik veszélyessé, ha közben a jármű haladási iránya is, váratlanul megváltozik! Rendkívül fontos ez a megállapítás! Minden járműre és minden jármű vezetőre nagyon veszélyes, a megkülönböztető jelzéssel közlekedő járművekre is!

Egy forgalmi sáv szélessége kb. 3 m. Az úthibás út képes váratlanul megváltoztatni a jármű és gépjármű haladási irányát, ezért a jó vezetői képességgel bíró vezetőt sem védi meg ez a balesettől, ha hibázik, vagy ha hibára kényszerítik. A megállapításokat nem csak a gépjárművezetők figyelmébe ajánlom, hanem az utak tervezőinek, javítóinak, karbantartóinak, a balesetek elbírálóinak. Az útépítéseknél nem kell ügyességi versenypályához hasonló megoldásokat alkalmazni, „tesztelni a vezetők képességét”, indokolatlanul kanyargóssá tenni az útvonalat, veszélyes a gömb süvegsorok (mesterséges úthibák) alkalmazása, útkereszteződések, túlbonyolított körforgalmak (többsávos, világító lámpatestes, jelzőlámpás, villamos és tömegközlekedési járművekkel, tehergépjárművekkel). Gondolni kell arra, hogy a vezetői képesség eltérő, a könnyen átlátható és értelmezhető jelzéseket, a lehető legegyszerűbb megoldásokat kell alkalmazni! Az egyszerű megoldások a jobb képességű vezetőknek nem okoz nehézséget, de nem okoz nehézséget, hibázást, a kevésbé jó képességű vezetőknek sem. A baleseteket így is megelőzhetjük! A megkülönböztető jelzéssel közlekedő járművekkel is számolni kell. A bemutatott lámpás, többsávos, körforgalmú kereszteződésben a megkülönböztető jelzést használó jármű érkezésekor a jármű haladási irányát nem érzékeljük, vagy nehezen értelmezhető a haladási iránya, hogyan biztosítsunk zavartalan továbbhaladást, hogyan térjünk ki a  haladási útvonalából?

Közutakat nem csak helyieknek tervezik, készítik. A helyiek még megszokják valahogy, de az idegenek bizonytalanok. Ez a bizonytalanság éppen elég a balesethez! 

Egy általános megállapítás az utak közlekedésbiztonságára.

Biztonságos közlekedésre a legalkalmasabb, a vízszintes, síkfelületű, egyenes vonalvezetésű, azonos érdességű felületű út! Ettől eltérni, csak a domborzati és terepviszonyok, valamint a települések, a kitűzött úti cél elérése miatt lehet eltérni. Az utak biztonságossági vizsgálatánál, a legfontosabb annak vizsgálata, hogy csúszó súrlódás esetén az úton lévő úthiba, megváltoztatja-e a gépjármű haladási irányát! Mert az úthibák ezt teszik, ezért baleset veszélyesek.

Sokat vitatkoznak a gépjárművezetés képzés, oktatás megváltoztatásán, szigorításán. Vannak, akik helyeselnék a változást, de vannak ellenzői is. Ehhez a következő a magyarázatom.

Fegyverviseléshez szigorú előírások, orvosi vizsgálat, elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítása, betartása szükséges. Azért ilyen szigorú, mert a fegyver emberi élet kioltására is alkalmas. Ez így helyes, elfogadja a többség. Nem a céllövöldében dől el, hogy ki kap fegyvertartási engedélyt!  A vezetői engedély esetében vizsgáljuk meg a baleseti statisztikákat, hány ember életét oltja ki a közlekedés, vétlenekét is! Emberi élet és emberi élet között nincs különbség. Vagy mégis?

Azok a gépjármű vezetők,akik nem ismerik az úthibákat, az úthibák milyen veszélyeket rejtenek, forgalmi helyzetek veszélyeit, nincs alapvető fizikai ismereteik, azok csak néznek, de nem LÁTNAK! Baleset veszélyesen közlekednek.

A gépjárművek a kezdetektől fogva folyamatosan fejlődnek (sebességhatár, gyorsulás, teljesítmény, fékrendszerek, biztonsági berendezések, karosszéria, futómű kialakítása, felületvédelem) területén.  Nézzük meg az utakat,(építő és burkolati elemek, kereszteződések, biztosító berendezések, vasút – közút szintbeli kereszteződések, alagutak, hidak, völgyhidak, felüljárók, jelző, útbaigazító, és tiltó táblák, burkolati jelek) szolgálják a biztonságot. A gépjármű közlekedés kezdete óta a meglévő utakat burkolták, szélesítették, ha kellett éles kanyarokat ahol lehetett nagyobb ívűre alakították, kiegyenesítették. A járművek fejlődésével gyorsabb lett a haladás, nagyobb és nagyobb gépjárművek jelentek meg az utakon, a gépjármű forgalom ugrásszerűen megnőtt, csökkent a közlekedés biztonság. A járművek sokfélék lettek, eltérő nyomtávolságúak, 1-2-3 nyomvonalon haladók, jelentős méretbeli eltérések, és mind ugyan azon az úton! A fejlődéstől  elmaradtak a közlekedési ismeretek, az utak építőinek, karbantartóinak felkészültsége és tudása sem éri el az elvárható szintet!

Az úthibákra azonban nem fordítanak elég figyelmet.  Valamiért az úthibák TABU téma! Nincs rá pénz, sokba kerül, mind az építés, a javítás, a karbantartás is. Talán az emberi élet az olcsó? Ezt nem vitatom, de ellenben megkérdezem, kellően védjük-e a megépített és még jó útjainkat? A személy gépjárművekkel közlekedve az utakat nem lehetne úgy tönkre tenni, mint ahogy kinéznek az útjaink. Repedezett, felgyűrődött, megsüllyedt, kátyús, nyomvályús, és a szakszerűtlenül mart útfelület közül, melyiket írhatjuk a személygépkocsik rovására? Arányban állnak a fizetségeink a rendeltetésszerű használat által okozott kopással, a karbantartás és egyebek költségeivel? A gépjárművek kötelező biztosításából élnek a biztosítók, a parkolási díjakból a parkoló társaságok, a megtisztíthatatlan nyomvályús, kátyús utak úttisztítói, a majdhogy nem dolgavégezetlen útellenőrök. Az úthibákat elsősorban nem azért kell baleset veszélyesnek tartani, mert műszakilag kárt tehet a járművekben, hanem azért, hogy életveszélyes baleseteket idézhetnek elő, minden közlekedőnek! A közlekedési bírságok összegét is az útállapotok javítására lehetne fordítani. Marad azonban, a balesetveszélyes út, és mivel a személygépkocsik megengedett sebessége a legnagyobb a közutakon, a létszámukban is a legtöbben vannak, nem véletlen, hogy a baleseti események szinte állandó szereplői! Az úthibás utaknál, ha megállapítják, hogy balesetveszélyes, akkor az egyben életveszélyes is lehet. Egy baleseti eseményt előre nem lehet kiszámítani, milyen súlyos kimenetelű lesz, ezért az úthibákat, legsúlyosabbként kell számba venni, vagyis életveszélyesnek!  Amikor gépjárművel közlekedünk, többnyire veszélymentes helyzetben, gördülő üzemmódban tesszük. Ez a helyzet közlekedési szempontból biztonságosnak ítélhető, ha változtatásra van szükségünk és a sebességünk az adott helyzetnek és körülménynek megfelelő, meg tudjuk tenni. Ebben az üzemmódban is veszélyesek az úthibák, de nem annyira, mint amikor veszélyhelyzet miatt, vész fékezni kell! Ha szükség van a jó útfelületekre a közúti közlekedésnél, akkor ilyen helyzetben kell igazán, hogy az legyen! Ezért állítom, hogy az utak biztonságának felmérésekor, ezt a jármű üzemmódot kell elsősorban figyelembe venni! A jó vezető, a képzett vezető sem tudja elkerülni minden esetben, hogy ne kerüljön veszélyhelyzetbe, saját hibájából, vagy mások hibájának következtében! Az utak sík felületének, azonos súrlódási felületének a biztosítása, a közlekedésbiztonsághoz alapkövetelmény. A mozgásokra vonatkozó törvények szabnak ilyen szigorú feltételeket az utakra! Amíg ez nem teljesül, a biztonság nem biztonság. Nem a fizikai törvények alkalmazkodnak a KRESZ szabályokhoz és a mi képességeinkhez, hanem a szabályoknak és nekünk kell alkalmazkodni. A közlekedésbiztonság mindenki érdeke, ezt meg kell érteni!

A közlekedés biztonsággal sokan foglalkoznak: Az EU Közlekedés Biztonsági Tanácsa, ORFK OBB, Közlekedésrendészet, Közlekedéstudományi Intézet, Közlekedés Tudományi Egyesület, NKH, Autóklub, Autós Nagykoalíció, Motoros és Kerékpáros klubok, ezek megyei és városi szervezetei, és sokan mások, de egyik sem jutott el odáig, hogy az utak biztonságosságát vizsgálná, az útfelületek, úthibák hatásai szempontjai alapján. Magánszemélyként, tudomásom szerint egyedüliként én foglalkozom ezzel a területtel is. Ez is sokat mond a közlekedés biztonságról!

A gépjármű vezetők kötelezettségeinek se szeri se száma,de aki tud akár csak egy (1)-nél több jogot is, az ossza meg velünk. Nincs beleszólásuk a közlekedőknek az utak állapotának javításába, pedig a közlekedők viszik a bőrüket a vásárba. Közlekedőket írtam, mert a gyalogostól a tömegközlekedési járműveken keresztül, a megkülönböztető jelzéssel közlekedő járművekig mindenki, aki közlekedik, veszélyben van. Lásd a baleseti statisztikát, és a híradásokat a balesetekről. A gépjárműveket csak részben vezetik a gépjármű vezetők! Van egy láthatatlan erő, ami mindennél nagyobb hatással bír a haladásra és annak irányára. Ez az erő a s ú r l ó d á s i erő.

A súrlódási erő, gördülő üzemmódban is meghatározó, de csúszó (fékezett) üzemmódban fejt ki nagyobb hatást a haladás irányára, mint a vezető. A vezető elképzeli a haladási irányt, de a pillanatnyi súrlódási erőhatások döntik el az irányt! A sebesség legalacsonyabb fokozatában gördülve haladva, majd csúszó súrlódásra váltva, a haladási irányra hatással van. A sebességen eközben már nem tudunk változtatni, hogy elkerüljük a nagyobb haladási irány változást! A helyszíneléskor az ilyen esetekre mondják, nem megfelelő sebesség választás! Gondolkodjanak csak el ezen!

Mindenkinek a figyelmébe ajánlom! 

Mozgásállapot változáskor ( váratlan veszélyhelyzet esetén, gördülőből csúszóba) a gördülő sebesség nem megfelelő a csúszó mozgás állapotának! Vegyék figyelembe, hogy a váratlan veszélyhelyzeteket nem lehet kiküszöbölni, az útállapotokat, (az úthibákat, az út vonalvezetését, emelkedőket, lejtőket, az útfelületek szárazak, nedvesek,havasak, jegesek), valamint az állandóan változó forgalmi viszonyokat. Ez az én megállapításom, lehet vitatni, de ez így van a közúti közlekedésben. Elvárom, hogy szakemberek megvitassák ezt a problémát, és vonják le a következtetéseket! A franciák valamiért csökkentették a lakott területen kívüli sebességet, emberéleteket mentve ezzel. Ha elfogadják ezt az elméletemet mások is meg fogják tenni ezt. Az autógyártóknak is a figyelmébe ajánlom ezt az anyagot.

Magyarázattal is szolgálok, hogy könnyebben megértsék az ilyen helyzeteket.

Haladunk a forgalomban, váratlan veszélyhelyzet alakul ki. Fékezünk, váratlanul megváltozik a haladási irány, reakció idő 1 sec. ez idő alatt a jármű, a pillanatnyi sebességnek, az út állapotoknak megfelelően mozog tovább és teszi meg azt az utat, amit ennek következtében meg kell tenni. A következmény lehet letérés az útról, áttérés a másik forgalmi sávba, a szemközti sávon túlhaladva árok, oszlop, fának ütközés. A forgalmi viszonyok szerint ütközés a szembejövő járművel. A baleset kimenetele lehet anyagi kárral járó, könnyű, súlyos, vagy halálos is. Szerencsés esetben nem történik baleset, de ez csakis a szerencsének köszönhető!

A csúszó súrlódás magyarázatára, egyszer már hivatkoztam a tanulságos fahasábos kísérletre. Ebben a kísérletben a fahasábot eltérő kiterjedésű felületein csúsztatva, vízszintes asztallapon azonos felületi simaság (érdesség) mellett külön-külön végezve a kísérletet. A végeredményt az eltérő kísérleti idő nem befolyásolja. A gépjárművek csúszó súrlódása estén az erőhatások, egy időben fejtik ki a jobb és a bal oldali kerekeken a hatásukat. Az erőhatások (jobb és bal oldali) a jármű nyomtávolságának megfelelően eltérő méreten, az ott éppen adott útfelületein hatnak. Ezért az eltérő útfelület veszélyes, ez változtatja meg váratlanul a jármű haladási irányát! A felületi érdesség eltérése adódhat a repedezett útfelületből, útfelgyűrődésből, kátyúból, mart útfelületből, az úthiba szakszerűtlen (eltérő szintkülönbségű) kijavításából, nyomvályúk kialakulásából. Ezek, száraz útviszony estén is a gépjárművek váratlan haladási irányváltoztatását okozhatják, és veszélyeztetik a közlekedésbiztonságot. Jobbra hajtást alkalmazó országokban, ha a jármű jobbra tér ki, ütközhet fának, oszlopnak, és árokba hajthat, vagy meg is állhat.

Baloldalra kitérve már, a szembejövő jármű típusától, annak sebességétől is függ az ütközés  kimenetele. Azokban az országokban, ahol pedig a balra hajtás van érvényben, ott fordított a veszélyhelyzet.

Nedves, havas, jeges útviszonyoknál a nyomtávolság szélességtől függően a (nyomvályú, kátyú,útmegsüllyedés,felgyűrődés) és az eltérő súrlódási felületeknek a következménye, még    inkább okoz váratlan haladási irányváltozást. Az egy nyomvonalon haladóknak egyensúlyvesztést.

Lehet gyakorlott, vagy gyakorlatlan vezető, lehet bármilyen jármű, akár megkülönböztető jelzéssel közlekedő jármű is, a jelenség minden közlekedőre egyformán hat. Gépjárművezetés szempontjából akkor mondhatjuk biztonságosnak a jármű vezetését, ha gördülő üzemmódban haladunk, de ilyenkor is teli balesetveszélyes helyzetekkel.

Nem biztonságosnak pedig akkor ha csúszik a jármű kereke, még fenyegetőbb veszélyekkel.

2013-ban a rendőrség 3009 db. megkülönböztető jelzéssel ellátott járművével 3414 esetben okoztak balesetet, 41 esetben totálkárosra törték a járművet, egy napilap információja szerint. A rendőrség feladatai között a balesetmegelőzés, közlekedés biztonság, a közlekedési rendszabályok betartatása szerepel. Ennek tükrében félelmetesek ezek az adatok. A rendőrség ezen járművek vezetői az általuk kedvelt Kresz szabályának az “áldozata”, az útviszony szerinti vezetés, közismertebb nevén a “gumiszabálynak? Kiemelt képzésben részesülnek elmélet és gyakorlat vonatkozásában. Az utak állapota szerinti vezetés szerepel-e a képzésükben? Tanulmányomban én ezt tartom a közlekedés legveszélyesebb részének! Szóba hoztam én ezt már közlekedésbiztonsági napokon, de eredmény nélkül. A baleseteket kielemezték-e, milyen következtetésekre jutottak, tanulságul megosztották-e más gépjármű vezetőkkel, esetleg velünk is? A gyorsabb haladás minden jármű számára és a többi közlekedőre is veszélyes, ezt figyelembe kell venni, mert büntetlenül nem lehet megúszni, ha átlépjük a fizikai törvények szabta határt!

Erről melyik gépjárművezető iskolában adnak tájékoztatást, magyarázatot?

Ismerni kellene ezt minden közlekedőnek, az úttal foglalkozóknak, tervezőnek, építőnek, javítónak, ellenőrnek, helyszínelőnek, szakértőnek.  A bíróságok szakértők véleménye alapján hozzák meg  az ítéletüket.                                          Az EU. Közlekedésbiztonsággal foglalkozó Fehér Könyvében is szeretném, ha felhívnák erre az életveszélyes jelenségre a figyelmet!

A kijelentésem következményeit vállalom, vagy elfogadják, vagy megcáfolják az elméletemet. A közlekedési szakembereknél nem tudásbéli hiányosság akadályozza a közlekedésbiztonság, úthibás utakra vonatkozó, tudományos alapokon nyugvó magyarázatokat, hanem sokkal inkább lelkiismereti okok! Előfordul azonban tudásbéli hiányosság az útépítés, javítás területén pl. javított útfelület esetén a sík felület nincs biztosítva, mart útfelületek esetén, az eltérő súrlódási felületek, forgalmi sávok elválasztására alkalmazott gömbsüveg sorok, kerékpárosok kerékpárútja az úttesten kialakítva, öt különböző sebességhatár meghatározása, sebességmérő nélküli kerékpároknak, jobbra tartás szabálya, szemben az útviszony szerinti vezetés szabályával.

A vezetéstechnikai képzés látványos, de nem valóságosak a pálya viszonyok. A forgalmi sávoknak megfelelően kellene kialakítani a próbapályát, hogy érzékelni lehessen, milyen kis hiba is elég, hogy az árokba, oszlopnak, fának ütközzünk, vagy a szembejövő sávba átcsússzunk, átpördüljünk, átsodródjunk. Egy ilyen pályán lehetne azt gyakorolni, hogy milyen sebességnél lehet úgy manőverezni, hogy a saját forgalmi sáv szélességi tartományban maradjunk, vagy az előttünk haladó járművel való ütközést oldalra kormányzással el tudjuk kerülni. A megkülönböztető jelzéssel haladó járművek biztonságos közlekedése az ilyen utakon még kérdéses! Lehetne bővíteni ezt a vezetéstechnikai képzést úgy, hogy úthibás útszakaszt kialakítva, főleg nyomvályút, gömbsüvegsort, mart útfelületet, az utat habbal beborítva, a hó utánzatot képezve, az elfedett úthibák milyen veszélyesek? A közlekedésbiztonság minden pillanatban, minden helyzetben, minden gépjárműnek, járműnek, gyalogosnak fontos.

Fel kell tenni, az útépítéssel kapcsolatban azt a kérdést tervezőnek, útépítőnek és minden más érintettnek, hogy lehet-e, tudunk-e, képesek vagyunk-e olyan utat építeni, amelyik a rajta közlekedő, járműveknek, és a megengedett terhelésnek, károsodás nélkül biztosítja a közlekedést?  Vagy csak így tudunk utat tervezni, építeni, használni, javítani, karbantartani, ellenőrizni, megóvni az állapotot. Nem keletkezik úthiba, főleg nyomvályú, felgyűrődés, repedezés stb. Esetleg az utak állapotának megóvása érdekében a megengedett súlyhatárt lejjebb szállítani, és ezt hatékonyabban ellenőrizni? Egy (1) túlsúlyos jármű elhaladása az úton, már kialakíthatja, a rendkívül balesetveszélyes nyomvályút. Ezt az úthibafajtát a legnehezebb és legköltségesebb kijavítani! Ha egy kátyú kerül az utunkba, manőverezni kell, hogy túljussunk rajta. A forgalmi helyzettől függően 1. kikerüléssel, 2. gördülő üzemmódban áthajtunk rajta, 3. fékezett üzemmódban hajtunk át. Az utóbbi két esetben nem mindegy, milyen a jármű kerekének a szélessége, valamint az átmérője! Az úthibafajták közül a nyomvályú és a mart útfelület, kikerüléses manőverrel kockázatos, biztonságosan nem leküzdhető. Az oktatásban erre figyelmeztetni kell a tanulókat! A közlekedésbiztonságban is fel kell hívni erre a figyelmet. Kifogásoltam, hogy alig van a televízióban közlekedésbiztonságról szóló műsor. Az utóbbi időben viszont mintha megértették volna az észrevételem, több csatornán is van a közlekedésbiztonsághoz köthető adás. (Baleseti helyszínelők, Brutális fizika, Országút a pokolba, Útravaló stb.) Az útravaló adásaiban egyes témákhoz útszakaszokat is bemutatnak, de nem tudnak hibátlan felületű utakat mutatni! Mégsem foglalkozzanak kifejezetten az úthibákkal, a fenyegető veszélyekkel. Talán azért, mert az a hitvallásuk, hogy úthibából nem következik be baleset! Így érhető tetten az úthibákról a szakértelem is.

A közlekedésbiztonságról, baleset megelőzésről beszélni, az oktatást elkezdeni lehető legkorábban kell elkezdeni! Ezért is van gyermekkorúaknak, kisiskolásoknak oktatás időszakonként. Amit ezen a területen tapasztalok az, amit a felnőtt oktatásból is hiányolok, az úthibákról való tájékoztatás, veszélyeikre a figyelemfelhívás. Gyerekek szintjén is lehetne beszélni az úthibákról, vizuálisan bemutatni ezeket. Ha késlekedünk ezzel, lehet, hogy a Kresz elméleti anyagával tisztában lesznek, de lesznek akik az úthibák veszélyeinek megismerése előtt áldozatul esnek az utakon! Gondolják ezt meg az illetékes szakemberek.

A közlekedésben a fékhasználat nem tiltott, vagy engedélyhez kötött  manőver. Adott helyzetben használni kell! Úthibás úton a fékhasználat egy veszélytelenebb helyzetből, egy súlyosabb, egy végzetes (frontális, fának, oszlopnak ütközés, árokba hajtás) balesetbe sodorhat!

Az út és a jármű között bármikor bekövetkezhet a csúszás! Nem csak nedves, havas, jeges úton, hanem száraz úton is, akár úthibától mentes, akár úthibás az út. A megcsúszásban jelentős szerepe van a sebességnek, a fékhasználatnak, és irányváltoztatásnak. Ezeket a manővereket a gépjármű vezető választja meg. Az irányváltoztatást még más körülmény is befolyásolja, és ez váratlanul, a gépjármű vezető akaratától függetlenül is bekövetkezik. Ezekért az úthibák okolhatók!

A csúszó súrlódás akkor következik be, száraz, szennyeződésmentes úton, és az időjárás által megváltozott útviszony esetében, ha a mozgatóerő nagyobb, mint a fékezéskor vele szemben fellépő súrlódási erő. A gépjármű vezetőknek ezt a törvényszerűséget ismerni kell! Természetesen nedves és téli útviszonyok között a csúszás, a kisebb súrlódási erő miatt könnyebben bekövetkezik. Akár téli gumihasználat esetén is! Száraz szennyeződésmentes úton sem lehet a megcsúszást kizárni.

Az irodalomban, képzőművészetekben, művészetekben a kifejezést, értelmezést sok esetben magyarázni kell. A természettudományokat ismertetni kell, a törvényeik csak egyféleképpen értelmezhetők. Volt idő, amikor a föld forgását vitatták, tagadták, de attól még a föld forgott és szerencsére mind a mai napig forog.

A közúti közlekedésben akkor közlekedhetnénk balesetmentesen, ha az összes közlekedésben résztvevő, abszolút vezetői tudással és abszolút közlekedési ismeretekkel rendelkezne. A járművek pedig kifogástalanul, műszaki hiba nélkül működnének. Mi emberek, ha el is tudnánk érni ezt a szintet, akkor mit kezdenénk az állatokkal, akik szintén részesei a közlekedésnek? Ezen felül a természet erőit (kőomlás, útra dőlő fa, hó lavina, légörvény, vízi közlekedésnél a jégtábla, stb.) sem tudjuk kizárni. Egy pillanatra sem téveszthetjük, szem elöl, a közlekedésbiztonságot.

A frontális ütközéseket az előfordulás gyakorisága miatt körültekintően ki kellene vizsgálni. Nem hiszem, hogy ilyen nagy számban vannak olyan vezetők, akik még ezt is bevállalják a manővereiknél! Valami váratlan esemény válthatja ki az elkerülhetetlen ütközéseket. A szembe jövő sávba úgy juthat egy jármű, ha a vezetője oda kormányozza (előzés, kikerülés, kanyarodás, megfordulás), vagy irányíthatatlanná válik (megcsúszik, megpördül, sodródik) a jármű. A haladási irányát váratlanul megváltoztatja. Ha uraljuk a járművünket, akkor akaratunknak, a kormány mozdulatoknak engedelmeskedik járművünk, a haladási irányát ennek megfelelően tartja meg. Ha nem a kormánymozdulatoknak megfelelően halad a jármű, annak oka kell, hogy legyen. Ezek közé tartozó okok, az úthibák által kiváltott haladási irányváltozások! Amíg elhallgatjuk ezeket az okokat, addig a frontális ütközések száma sem csökken. A járműveknek vannak vezetőik, de ez nem jelenti azt, hogy kivétel nélkül ők a baleset okozói!

Amennyiben egy út felülete hibás, akkor jobb, ha felhívjuk a veszélyekre a figyelmet, ismertetjük a közlekedőkkel, mint hallgatni róla! Az igazságnak azért kell kiderülni, hogy lehetőleg ne ismétlődjön a baleset ezeken az utakon. Az úthibák baleset veszélyességéről még az oktatóknak és szakembereknek is kevés ismerete van, különben ismertetnék azokat. Ezt a kijelentésemet ebből következtetve tettem. Sokan feltehetik ezt a kérdést, ha én tudom, ismerem ezeket a veszélyeket, miért foglalkozom másokkal? A válaszom azért, mert a közlekedésben egyszerre sokan vesznek részt és ilyen úton bárki okozhat balesetet, az is, aki ismeri a hatásokat, de főleg azok, akik nem ismerik!

Akik közlekednek, vitathatatlanul ez lenne az egyik legfontosabb ismeret a baleset megelőzés és közlekedésbiztonság szempontjából. Ebből a témakörből mihamarabb be kell indítani az oktatást.

Az úthibás, baleset veszélyes utak veszélyeire való figyelem felhívás egyedüli szószólója vagyok, de előbb vagy utóbb meg fogják ismerni ezeket. Jobb lenne előbb, mert csökkenhetnének a balesetek.  A média kivehetné ebből a reá eső részét!

A közlekedésbiztonság érdekében az emberi tényezőket, és a járműveket folyamatosan felügyelik, szigorítanak is, ha kell, és kell is, ha ezzel balesetet előzhetünk meg. Az utak állapotát már nem ellenőrzik ilyen szigorúan. Ha az úthibás utakon, ugyan úgy mint az autóversenyeken, csak saffety  car felvezetésével közlekedhetnénk, sok ilyen járműre lenne szükség!  A közlekedésben a kötelezettséget és a jogot azért kifogásolom, mert nagyon igazságtalan! Nem kérünk az ilyen út ellenőrzésből, útjavításból, úttisztításból. Nem kérünk az ilyen úthálózat állapot megvédésből, az ilyen kötelező biztosításból, az ügyfelekért ily módon való kiállásból, a baleseti okok ily módon történő kivizsgálásából, elbírálásából, a közúti jelzőtáblák megtévesztő kihelyezéséből, és ezért még büntetést is kiszabó eljárásból, a gépjármű vezetőket indokolatlanul megalázó, megbélyegző és kiszolgáltatottságból. A közutakon közlekedők közül válnak, a közutak áldozati bárányaivá!

A közlekedés kulcsfontosságú az emberiség életében, a fő tevékenységi körébe tartozik. Aki hibázik elveszíthet mindent, munkáját, családját, egzisztenciáját, életét. Ezek mind igen súlyos ár azért, hogy közlekedjünk.

Ha egy út bedugul, időjárási körülmények, vagy természeti csapás járhatatlanná teszi, csökkennek az életben maradás feltételei. Nem is késlekedhetnek az okok megszüntetésével. Minél nagyobb területet érint az út járhatatlansága, annál több a veszélyeztetett, akár országrészeket is érinthet.

A baleseti statisztikában az élenjárókat megsüvegelik, a rosszabbul teljesítőket pedig kipellengérezik. És akkor mi van? A következmény sebesség ellenőrzés. Én a nevemet is adom a megszólalásaimhoz, és kihangsúlyozom, hogy nem vagyok közlekedési szakember! De sokan annak vallják magukat és hallgatnak ez ügyben. A szakemberektől el is várják a közlekedők a véleményüket, ám hiába! Egy műszaki hibás járművel tilos a forgalomban részt venni, azért tilos, mert kiszámíthatatlan manőverezni vele és ezáltal balesetveszélyes! Az úthibás utakon is kiszámíthatatlan a manőver, balesetveszélyes műszaki állapottól függetlenül, és mi mégis közlekedni kényszerülünk az ilyen utakon is! Az úthibás utakon az “Öreg rókák” sem mehetnek biztosra, mert hiányzik a kiszámíthatatlan manőverek ismerete. Vannak emberek akik beosztásuknál, pozíciójuknál fogva törvényen kívülieknek képzelik magukat, de Ők sem fizikai törvényen kívüliek!

Az utakon közlekedők közül, kivétel nélkül mindenki kerülhet váratlanul balesetveszélyes helyzetbe, és ilyenkor ugyan azok a manőverek (elindulás, gyorsítás, fékezés, tolatás, irányváltoztatás, megállás stb.)  állnak rendelkezésükre a veszélyhelyzet elhárítására is. Ebből következtetve minden közlekedőt minden közlekedőt, a gyalogostól a különleges gépjárművet vezetőkig figyelembe kell venni baleset megelőzésben! Mindenki ugyan azt az utat használja, mindenkire a mozgásokra vonatkozó törvények az iránymutató. Az ismereteknek is egyformának kellene lenni, de nem így van.

Hosszú ideig a közlekedési szakemberek tanácsait, útmutatásait elfogadva közlekedtem. Egyszer aztán feltűnt, hogy a baleseti statisztika egyre riasztóbb adatokat mutat, a frontális ütközések száma magas.  A személygépjárművek okozzák a legtöbb balesetet. Az okok között elalvást, figyelmetlenséget, tudatmódosító szer hatását, ittasságot feltételeztek első megítélésre. A frontális ütközések a legsúlyosabb következményekkel járó balesetek, ezt mindenképpen igyekszünk elkerülni. Elemezni kezdtem az lehetséges okokat. Ez az anyag született meg belőle. Nem csak a hazai szakemberek véleménye hagy kívánnivalót a közlekedésbiztonsági kérdésekben, hanem ugyan ez a helyzet nemzetközi viszonylatban is! Változtatni kell ezen.

Kucsera Zoltán önkéntes, amatőr kutató

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük