Szakemberek álláspontját, válaszát várjuk!
A KRESZ előírásaiban van a jobbra tartás szabálya és az út, látási és forgalmi viszony szabálya. Az út menetirány szerinti jobb széle töredezett, felgyűrődött, megsüllyedt, kátyús, nyomvályús, mart felületű. Az érthetőség kedvéért legyen ez egy párhuzamos közlekedésre alkalmas út, jobb forgalmi sávja. (A nehéz gépjárművek haladási sávja többnyire ez) Az úthibák baleset veszélyessége miatt, a vezető nem tart jobbra, hanem a belső sávot választja, az útviszony szerinti vezetés szabálya lehetőségét választva. A jobbra tartás fontos lenne, de a balesetveszély (életveszély) miatt, a jobb útállapotok miatt a belső sávot választva, elkövet-e szabálysértést a vezető? Nem akadályozva a belső sáv forgalmát, a megengedett sebességhatáron közlekedve. Az úthibák nagyobb veszélyt, közvetlen életveszélyt jelentenek, mint a jobbra tartás szabály mellőzése! A forgalmi sáv szélessége szűkül az úthibáktól, ezért sem lehetnek úthibák, vagy nem számít a meghatározott forgalmi sáv szélesség?
A követési távolság betartása fontos szabály, de vannak forgalmi helyzetek amikor betarthatatlan! Forgalmi dugó, csúcsforgalom esetén betarthatatlan. Ha beakarja tartani egy vezető, rögtön kihasználja a helyzetet egy “élelmes” vezető. Ha betartanánk csúcsforgalomban, a járműoszlop hossza megnőne, csak jóval kevesebb jármű férne el két kereszteződés, közlekedési lámpa között! Vegyük számba a járművek hosszát, darabszámát, a két jármű közötti távolságot (össze nem érhetnek), és a kiinduló sebességhez tartozó követési távolságot, és vegyük figyelembe a sebesség növekedéséhez tartozó követési távolságot! Ebben az esetben, hogy járjunk el? Oldjuk meg, ha nem sikerül, kiszabják a büntetést! Meg kell szüntetni az ilyen helyzeteket, azokat, amivel csak a hatóság jár jól, a büntetésekkel. Valójában semmi nem változik, nem oldódik meg a probléma, az estek ismétlődnek! Felhívom továbbá a figyelmet a követési távolság, féktávolság, előzési manőver feltételeihez (a mögöttünk és előttünk haladó és szembejövő járművek sebességének, távolságának megítéléséhez, csak és kizárólag a becslési képességünk áll rendelkezésünkre! A becslési képességünk pontatlansága nem felel meg a mozgásokra vonatkozó törvényeknek! Nem tudok róla, hogy vizsgálták-e valaha a becslések pontatlanságát és figyelembe vették-e, hogy ezt mozgás közben kell megtenni? Talán műszaki segítség lehetséges lenne, mint pl. a parkolásnál.
Az útviszony szerinti vezetés szabálya, (úthibás út esetén) nem védi meg a vétlen közlekedőket. Azt, hogy valaki a saját életét kockáztatja nem sok ráhatásunk van, de úthibás úton a manőverek kiszámíthatatlanok veszélyeztetnek más közlekedőket (vétleneket). A többi közlekedőt ez a szabály nem védi meg, csak az útjavítás csökkentené a baleleset bekövetkezését. Balesetveszély esetén a vétlen vezető is manőverbe kezd, ez is kiszámíthatatlan és ezért veszélyes. Miért védik a “gumiszabályt”? Védjék meg tőlem a vétleneket, de engem is védjenek meg a vétkes vezetőtől! Az úthibás utakon mindenféle jármű közlekedik, megkülönböztető jelzéssel közlekedő járművek is. Őket miért nem veszik figyelembe? Pedig rájuk is hatnak a mozgásokra vonatkozó törvények, az úthibák rájuk nézve, a nagyobb sebesség miatt még veszélyesebbek! A közösségi közlekedés menetidőre zajlik, az úthibás utakon közlekedve lassúbb haladás lenne biztonságosabb, de a menetidő betartása ezt nem engedi meg! Hogy is van az útviszony szerinti vezetés szabálya ilyen esetekben? A menetidőben benne van-e az útviszonyok miatti lassúbb haladás többlet menetideje? Beszélnek a gyorshajtásról, az útviszony szerinti vezetésről, a jobbra tartásról, a követési távolságról, mely mindegyik fontos, de a valóságban miként alkalmazhatóak,betarthatók-e, arról már nem. Úthibás utakon vezessünk az útviszonyok szerint. Az utakon járműveinkkel gördülő és csúszó üzemmódban közlekedhetünk, de a kettő között óriási különbség van. Gördülő üzemmód a jellemző, ekkor a sebesség, (a megengedett) ha a forgalmi viszonyok kedvezőek biztonságos, ha balesetveszélyes helyzet alakul ki egy pillanat alatt csúszó üzemmódba kerülünk de a sebesség ilyenkor már veszélyes, mert pl. 90 km/h vagy ettől kevesebb 60 km/h sebesség is veszélyes. Az én megítélésem szerint 30 /km/h érték alá kellene csökkenteni a sebességet, hogy ne történjen súlyos baleset. A veszélyhelyzet egy pillanat alatt kialakulhat, intenzív fékezésre kényszerülünk, és a példában megjelölt sebességről lassítva a járművünket, a váratlan haladási irányváltozás miatt balesetbe sodródunk. A súlyosságát a sebesség nagyban befolyásolja. A gördülő és csúszó üzemmód közötti biztonsági állapot megválasztása, a sebesség az ami az ilyen helyzetekben szinte lehetetlen. Útviszony szerint vezessünk szól a szabály, de ilyenkor melyik üzemmódot vegyük figyelembe? Úthibás úton, vezessünk útviszony szerint, ezt írja elő a szabály! Mértek-e sebességet, felmérés szempontjából, hogy valóságban milyen sebességgel közlekedünk az ilyen utakon, főleg a hosszanti úthibák esetében? Hogy valós képet kapjunk, ezt büntetés mellőzése nélkül kell megtenni. Hasonlóan a biztonsági öv használatához. Ezt hasznosíthatnák a kutatók, a helyszínelők és a közlekedők is.
A baleseti statisztikában nem találkoztam még olyan kimutatással, hogy a balesetek, milyen arányban oszlanak meg útbesorolás szerint? (autópálya, autóút, esőrendű főút, főút, mellékutak tekintetében, valamint lakott terület, és lakott területen kívül)
Lehet tanácsokat adni! Időben induljunk el, ennél is ugyan ez a kérdés, hogy (ha egyáltalán van rá idő) tervezzünk? Ha csak gördülő üzemmódot vesszük figyelembe, akkor az azt jelenti, hogy nem számolunk veszélyhelyzettel. De lehet-e úgy közlekedni, hogy kizárjuk a veszélyhelyzetet? A sebesség az ami megmutatja, hogy figyelembe vették-e a váratlan veszélyhelyzet kialakulását. Az világosan látszik, hogy a két közlekedési módnak nem lehet eleget tenni! A gumi szabály mégis ezt követeli meg tőlünk.
A gépjárművekre sok műszaki paramétert határoztak meg a biztonságosság érdekében, de hogy állunk az úthibák paramétereivel? Közlekedéskor a jármű (kerekek) és az út kölcsönhatásban vannak, eltérő súrlódási felület következhet be a gumi állapotok miatt, de az úthibák miatt is! Az eredmény ugyan az, váratlan haladási irány változás, balesetveszély! Miért ítélik, kezelik a kettőt külön? Az úthibákra vonatkozóan még nem láttam adatot arra, hogy az úthibáknak hol kezdődik a veszélyességi határa? De követelik az útviszony szerinti vezetés betartását! Ezért kérdezem a szakembereket, melyek az úthibák veszélyességi határai? Egyébként én rájöttem erre!
Az úthibás utaknak, a mozgásokra kifejtett hatásaira nincs magyarázat, de arra sincs, hogy miért nincs magyarázat? A közlekedők kísérletezzék ki maguknak, gyártsanak elméleteket? Ki foglalja össze, az egy-kettő-három nyomvonalon haladó járművek, a jármű szerelvények, az eltérő nyomtávolságú járművekre, a kerékabroncs átmérőre és szélességre stb. a magyarázatokat? A manőverek: előzés, kanyarodás, kikerülés, gyorsítás, lassítás (fékezés), emelkedőn, lejtőn végrehajtott manőverek, súlypont elhelyezkedés kényes kérdéseit, centrifugális erőhatást, az útfelület változások repedezett, megsüllyedt, felgyűrődött, kátyús, nyomvályús, mart útfelületek, nedves, havas, jeges útfelületek esetei. A súrlódás esetei, kölcsönhatás elmélet ismertetése.
Számtalan kötelezettség terheli a gépjármű vezetőket, (nem ezt kifogásolom) de jogunk csak egy(!) van, közlekedni az utakon. De milyen utakon? Balesetveszélyes (életveszélyes) úthibás utakon, vagy úthibáktól mentes utakon? Erről a jogunkról sem lemondani nem tudunk, de el sem vehetik ezt tőlünk! Ezt nem kapjuk, ez automatikusan jár.A közlekedők viszik a bőrüket a vásárba, miért nem lehet több joguk?
Hiányoznak alapvető megállapítások, kiindulási és viszonyítási alapok az utakkal kapcsolatosan!
Milyen a biztonságos út meghatározása? Szerintem a következő: vízszintes, síkfelületű, azonos anyagú és érdességű felülettel, egyenes vonalvezetésű (domborzati és terepviszonyok, és a települések összeköttetésének figyelembe vételével) kialakított út. Meg kell határozni a bizonságos út fogalmát, mert az útépítők, javítók és a közlekedők mihez viszonyítanak? Ezért van pl. mart útfelület, nyomvályú, repedezett útfelület, kátyú, az út síkjából kiemelekdő, vagy alatti, javított útfelület, gömbsüveg sor stb.
Alapvető fizikai ismeretek nélkül nincs biztonságos közlekedés! Ettől, a biztonságos közlekedés miatt eltekinteni nem lehet! Mégsem szerepel az oktatási anyagban. Miért? Mindenki közlekedik és ha közlekedik hatással van mások testi épségére, életére. Nap mint nap ezt kellene ismertetni az emberekkel mind addig, míg a képzésben nem kap helyet a fizikai ismeret.
A vezetéstechnikai képzést is kell fejleszteni. A teflon szőnyegen megismerkedhetnek a csúszó súrlódással, de ez nem a valós útviszonyok szerint történik. A csúszás valós, a felület nem! Nyomvályús úton a legveszélyesebb manőverezni, a teflon szőnyegen némi gyakorlás után elsajátíthatják a technikát, de az előbb említett úton nem fog működni. Nem arra gondolok, hogy járműveket és magukat törve ismerjék meg mi történik az ilyen utakon megcsúszáskor, hanem legalább egyszer, biztonságos körülmények között miként irányíthatóak a járművek? A járművek csúszásgátló berendezései is csődöt mondanak, mert ha a jármű megváltoztatja a haladási irányát, a berendezések a kerekek forgására vannak hatással az oldalirányban csúszó járművekre, kerekre nincsenek! Beszélni, tanulmányozni, kutatni kellene ezt a területet. A féket akár mi működtetjük, akár az ABS, a fékkésedelmi idő mindannyiszor benne van a fékezésben. Ez elegendő arra, hogy a jármű haladási iránya, akaratunktól függetlenül megváltozzon! Mi a véleményük erről?
Hiányolom annak a lehetőségét, jogát, hogy a közlekedők ehhez hasonló észrevételeket, javalatokat, kifogásokat tehessenek illetékes hatóságnak! Egyszerű módon lehetőséget kellene biztosítani erre, érdemi válasszal. Ártani biztos nem ártanának a közlekedés biztonságnak.
Az utak állapotának védelmére közúti ellenőrzéseket végeznek a túlsúly ellenőrzésére, kiszűrni a megengedett súlyhatárt túllépőket. Ismerve a valós útállapotokat megfelelően hatékonynak tartják-e az ellenőzést, az ellenőrzés módszerét? Megfelelőnek tartják-e az utakat ellenőrző útellenőrök munkáját, jogosan veszik-e fel a fizetésüket? A nyomvályús utakat lehetetlen megtisztítani a hótól, a balesetveszély továbbra is fennáll, az út tisztítójának mégis jár a fizetség! Az úthiba hosszan tart, és ezeken a szakaszokon nem szűnik meg a csúszásveszély, balesetveszély! Van erre magyarázat?
Ugyan azon az utakon közlekedik a könnyű és nehéz gépjármű, az utakat a nehéz gépjárművek rongálják meg leginkább. A megrongált balesetveszélyes utakon lehet közlekedni ezután minden járműnek. A kérdés az, lehet-e olyan utakat készíteni, amelyik deformálódás rongálódás nélkül elbírja a nehéz gépjárművek forgalmát is? Ha nem, el kell ezen gondolkodni! A rosszutakon közlekedés emberi életekbe kerül!
A közlekedés örökös problémájáról, a gyorshajtásról: A gyorshajtás embereket sodor veszélybe, tönkre teszi a családot, vétlen embereket is! Azért ezzel kezdtem, mert senkit nem bíztatok ilyen cselekedetre, de a valóságot nézve sok esetben nincs más választás, csak a gyorsabb haladás.
A közlekedés a következő fizikai képlet alapján valósul meg v=s/t! Ez annyit jelent, ha akadályozó tényező miatt késésbe kerülünk, csak a sebesség változtatásával érhetjük el időben úti célunkat. Napi teendőink ugyanis időpontokra történnek, ha nem sikerül teljesíteni, bukás a következménye! Ha nem ezt választanánk alkalmanként, káosz uralkodna el a napi életünkben! Nem nyitnának ki az üzletek, orvosi vizsgálatra előjegyzett beteg lemaradna a gyógykezelésről, szolgálatba lépések csúsznának, oktatás nem kezdődne el, előadások, fellépések, bírósági targyalások kezdési időpontja tolódna el stb. Ezért ki merem jelenteni, hogy mindannyian vétettünk és vétünk a gyorshajtás szabálya ellen. Aki nem, annak már nem lenne munkája, állása, családja, barátai, pótolhatatlan veszteséget szenvedett volna el, kitaszítottként élné mindennapjait. Azt is ki kell jelenteni az igazság érdekében, hogy a gyorshajtás is tett már tönkre emberi életeket, sorsokat, nem keveset! “Jó” tanáccsal is szolgálnak szakemberek, azzal, hogy induljunk el időben! Ki kellene fejteni erről a véleményüket, hogy hogyan tegyük, mit vegyünk figyelembe, számításba? Az út hosszát, a megengedett sebességhatárokat, a forgalom nagyságát, a közút vasút kereszteződéseket, az út állapotokat, az útjavításokat, esetleges balesetet, szükségleteket, eltereléseket, időjárást, széljárást, forgalmi dugókat, torlódásokat stb., és ezek után milyen idő többlettel számoljunk? Egy esettanulmány segítene ebben a kérdésben, hogyan kell időben elindulni? Nekem van egy megfontolásra érdemes javaslatom. Vannak olyan útszakaszok ahol sebességkorlátozás indokolt, de lennie kellene olyan útszakaszoknak is, ahol a megengedett sebességhatárokat meg lehetne emelni a szakemberek által meghatározott mértékkel. Mondjuk 15-20 km/h mértékkel. Ez enyhíthetné az időzavarba került vezető gondját. Jó ha tudjuk, a közlekedés minden formájában el lehet követni a gyorsabb haladás vétségét! Tehát az időpontra történő megérkezés kényszere generálja a gyorsabb haladást! Mit lehet ezzel kezdeni? Vagy győződjünk meg róla, kísérletképpen hivatalos szakemberek különböző helyszínekre és feladatokkal járműveikkel közlekedjenek a sebességhatárok, közlekedési szabályok betartása mellett, hogy Ők meg tudnak-e időpontra érkezni? A kérdés tisztázva lenne!
Az emberi reakció idő a közúti közlekedésben, milyen “biztonságos” sebességhatárt tesz lehetővé? Az autógyárak egymást felülmúlva hozzák forgalomba a legnagyobb sebességre képes, a 100 km/h sebességet legrövidebb idő alatt elérő autócsodáikat. Az előírt sebességhatárokat egyre könnyebben, egyre nagyobb mértékben lehet túllépni! Ki figyel erre, meddig növelhető a gyártók által kibocsátott járművek sebesség határai? Lehet-e bárkinek a birtokába adni csúcssebességre képes és csúcs gyorsulásra képes gépjárművet? Elegendő távolság és tér áll rendelkezésre, a közúton az ilyen járműveknek?
Ki számít közlekedési szakembernek?
A gépjárművezető oktató, a közút kezelő, az út ellenőrök, tengelysúly ellenőr, útépítők, javítók, úttisztítók,kárfelmérő biztosító, ORFK szakemberei, közlekedés rendész, baleseti helyszínelő, a baleseti szakértő, a technikai sportot űző, versenyzői múlttal rendelkező, a gumi szerelő, a meterológus, az orvos meterológus, a kötelező orvosi vizsgát végző, a pszichológus, a PÁV vizsgálatot végző, a kutató, a fizikus, Közlekedéstudományi Egyesület, az Autó klub, a közlekedési műsorok szerkesztői, az autó gyárak, a közlekedési szakjogász, a jogalkotó, Eu. illetékes tanácsa, stb.? Nézzük a tevékenység színvonalán keresztül. A közút kezelő, az út ellenőrök, útjavítók, útépítők, úttisztítók munkájukat az utak állapota minősíti. A gépjármű vezető képzésben tapasztalható hiányosság, elmélet és gyakorlat területén. (alapvető fizikai ismeretek oktatása, vezetéstechnikai képzés valós körülményekkel való megismertetése) Az a biztosító, amelyik kátyú biztosítást ajánl, az a baleset és életveszélyes kátyúk megmaradására köt biztosítást! Kátyú nélkül nincs biztosítás! A közlekedés rendészetnek nem feladata az utak minősítése, de baleset esetén útviszonyokra hivatkozva elmarasztalják, büntetik a vezetőt, ha még lehet! A baleseti helyszínelők soha nem fedeztek fel úthibából bekövetkezett balesetet, a szakértők szakvéleményei sem tartalmaznak ilyen okból bekövetkezett balesetet! (baleseti statisztika) A kutatók palettáján sem szerepel az úthibák veszélyes hatásainak kutatása, Fizikusok sem szállnak be, hogy a mozgások törvényei alapján figyelmeztessenek a veszélyekre. Modern fizika előnyt élvez, de a régiekkel közömbösek, pedig nem mentek ki a “divatból”! A szakjogászok jogi oldalról igyekeznek megoldást találni a fizikai jelenségekre. A jogalkotó csak egy jogot biztosít, a közlekedőknek, a kétes kimenetelű közlekedéshez! Az Eu. Közlekedés Biztonsági Tanácsa ajánlásokat tesz a tagállamoknak, de ezekben sem foglalkoznak az utakon kialakult veszélyes úthibákkal!
Sok a baleset ez tény, de ahhoz, hogy teljesítsük az EU célkitűzést, nem csak a gépjármű vezetőkön kell számon kérni! Mindenkit be kell vonni a megvalósítás érdekében, az útépítőket, és javítókat, Közút kezelőt, útellenőröket, helyszínelőket, szakértőket, közlekedési tanintézeteket, még a biztosító társaságokat is! A biztosítók megállapítják, hogy sok a baleset, amit mindenki tud, és kötelező biztosítás díját már is (indokoltan!)emelik. A célkitűzésből vegyék ki részüket, a balesetek számának csökkentésében, ismeretterjesztés formájában. A balesetek az utakon történnek, ezért máris ajánlom nekik, az útállapotok mozgásokra vonatkozó hatásainak ismertetését!
Példaként két külföldi eset, az egyik a légi közlekedésből: ismert, hosszú ideje pszihiátriai kezelés alatt álló személy másodpilótaként vezetési engedélyt kapott és egyszer hegynek vezette a repülő gépet a vétlen utasokkal együtt. Ki hibázott? Nagyon súlyos következménye lett! A másik a gyorsvasúton éles kanyarba 190 km/h sebességgel vezette a vonatot a mozdony vezető. Ilyet olyan ember tesz, aki még soha nem hallott a centrifugális erőről, és a súlypontról, a tehetetlenségi erőről, fizikáról. Ki hibázott? Lehet fizikai ismeret nélkül közlekedni, bármilyen jármű vezetését engedélyezni, rábízni ilyen személyre? Megkapta-e az ilyen irányú képzést? Hogyan lesz valakiből ámokfutó, ki lehet-e szűrni az ilyen személyeket? A vétlenek érdekét ki képviseli, a megelőzés működik?
Hirtelenjében ennyi került felsorolásra, de a sor folytatható. Teljes körű ismerettel rendelkező lenne a hiteles közlekedési szakember, de ilyen nincs! Azért nincs, mert annyira összetett a feladat, hogy csak szakmai stáb birkózhat meg a feladattal!
Vizsgálták, felmérték a szakemberek a magyar utakat, útszakaszokat veszélyességi szempontok alapján. Elkészült a térkép. Jó lett volna ha mi közlekedők is megismerhettük volna, milyen szempontok alapján végezték a vizsgálatot? Bennünket érintő vizsgálatról van szó, miért nem tudhatjuk azokat? Talán mert figyelnénk mi is ilyen szempontok alapján az utakat, és több kifogást emelnénk a Közút kezelője felé? A vizsgálati szempontok között biztosan nem szerepelt a következő szempont. Az utakon járművel a következő súrlódási módban érintkezhetünk az út felülettel: tapadó, gördülő és csúszó. Úthibás úton a csúszó súrlódás, a gyilkos úthibáktól váratlanul megváltoztatja a jármű haladási irányát és bekövetkezik a különböző súlyosságú baleset! A környezetemben sok ilyen út található, (de máshol sem jobb a helyzet) és nem került fel a térképre! Miért nem ismerhetjük a vizsgálati szempontokat, és vizsgálták-e úthibák szempontjából, hogy csúszó súrlódásba került jármű esetén mi történik, megváltoztatja-e az úthiba a haladási irányát a járműnek? Fontos szempont! Ilyen fontos közlekedési vizsgálatot, szakemberek nem hagyhatnak ki!
Az utak biztonságának, az útfelületek biztonságának kizárólagosan egy vizsgálati mód felel meg, ez pedig a csúszó üzemmód alapján történő vizsgálat! Az az útfelület ami a csúszó üzemmódnak megfelel, az biztosan megfelel a gördülő üzemmódban haladóknak is.
Elterjedt a szakemberek körében, hogy nem az utakról mondanak véleményt, hanem a környezetről! Ez csak szándékos lehet, mert a járművek az úttal vannak kölcsönhatásban, nem a környezettel! A környezet is szerepet játszik (kőomlás, lavina, fakidőlés, vízátfolyás, olajfolt stb. de az út az első! A mozgásokra vonatkozó képlet : sebesség, ÚT (nem környezet), idő, összefüggésből vezetjük le az eseményeket. A felelősség alól nem lehet kibújni! A Közlekedéstudományi Szemle LXVI évfolyam 2. szám 2016. áprilisi számában a következő megállapításokat olvastam. Európa előtt álló jellegzetes útügyi kihívások, a DURABROADS-projekt partnerei által összeállított kérdőívre 17 európai ország szakemberei válaszoltak. A 6.1. fejezetben a kopórétegekkel szemben támasztott követelmények között a következők emelhetők ki: -csúszás ellenállás, -hossz- és keresztirányú felületi egyenetlenség (elsősorban utazási kényelemre van hatással)!!!?. A véleményem erről, hogy szakemberek nem tévedhetnek ekkorát, mert ezek az úthibák felelősek a súlyos életveszélyes balesetekért! A járművek eltérő nyomtávolságúak, ha keresztezik a nyomvályút (előzés, kikerülés, kanyarodás, megfordulás, lehúzódás) a balesetveszély hatványozódik!Tehát az emberi élet a fontosabb, vagy az utazási kényelem? A kettő együtt jár, de az emberi élet, mindennél fontosabb! -gördülőzaj a járműveken belül és kívül, -az útburkolat felületének fényvisszaverő képessége, -az útpálya – burkolatfelület – vízelvezetése (a vízen csúszás és a vízköd képződés veszélyeinek csökkentésére). Ez a veszélyforrás is balesetveszélyes, életveszélyes! Ez az elsődleges szempont!!! Az úttisztítás sem elhanyagolandó feladat, a hótól való megtisztítás, balesetveszély csökkentés! Ez kimaradt a felsorolásból, pedig balesetek tömege következik be a nem megfelelően letakarított útpálya következtében megcsúszó járművekkel.
Az egy nyomvonalon haladó járművek vezetőinek (motorkerékpár, kerékpár) egyensúlyvesztés veszélye! A honlapomon részletesebben kifejtettem ezt. Az útfelületi hibákra vonatkozóan nem az egyik, vagy másik Szakember véleménye számít, hanem a mozgásokra vonatkozó fizikai tövények, és ezek elengedhetetlen ismerete a közlekedő embereknek!
Korábbi tevékenységem során a minőségügyben megismert eljárásokat, szokásokat átvettem és itt is felhasználom. A minőségügyben amit szabványok, műszaki dokumentációk, leírások követelmények, szerződések előírnak, attól nem térhetnek el! Elméletem állításaitól ezét nem térek el.
Nem vagyok közlekedési szakember, ha magyarázataimat a szakemberek nem tarják szakszerűnek, valósnak , kritizálják, cáfolják meg.
A Közút Kezelő feladatát az utakkal kapcsolatban, a 6/1998. (III:11) KHVM rendelet kiválóan meghatározza, de alig valósul meg valami belőle, az is eltérő módon, nem megfelelően! A közlekedést, a közlekedők életét veszélyeztetve! Miért lehet ezt megtenni? Az úthibák az összes járműre veszélyesek, függetlenül a műszaki állapottól! A jármű tulajdonosa, vezetője a biztonság érdekében bármit megtesz az úthibás úton veszélyben, életveszélyben van!
Erre mi a magyarázat? Ez egy esettanulmány!
A kátyús úton egy gépjármű megengedett sebességhatár alatt haladva, kátyúba hajt. Anyagi kár keletkezik, amit dokumentál, az előírásoknak megfelelően. Így esély van rá, hogy a Közút Kezelő a felelősségét elismerve rendezi a káreseményt! Ugyan ebbe a kátyúba, egy másik, ugyan olyan típusú gépjármű hajt bele, minden ugyan olyan körülmények között történik (sebesség, forgalmi viszony, látási viszony, útviszony, a kátyú mérete sem változott), de most személyi sérüléssel járó baleset következik be. A Közút Kezelőt még meg sem említik a baleset bekövetkezésének felelősének, egyértelműen a gépjármű vezetőjét nevezik meg a baleset okozójának!
Lehet egy jogszabály alapján egyszer, egy kisebb súlyú balesetnél a Közút Kezelőjét kötelezni a kár rendezésére, de súlyosabb, személyi sérüléses baleset estén nincs felelőssége? Azért is elfogadhatatlan ez, mert az úthiba következtében a baleset minden formája előfordulhat, a legsúlyosabb is, tehát életveszélyes. Ez utóbbival kell számolni, ezért meg kell szüntetni az úthibát!
Egy újabb probléma (veszély) felismerés!
A Magyar Közút Nonprofit Zrt. feladatait meghatározó tevékenység (útállapot minősítés, ellenőrzés, alaptevékenységek) előírásaiban.
Az aszfalt burkolatokon keletkező burkolati hibák jellemzői között találtam rá a nyomvályúk minősítésére. Ebben enyhe minősítésű a 25 mm mélységig, közepes minősítésű a 25 mm-50 mm- ig, súlyos az 50 mm-nél nagyobb mélységű nyomvályú. A közúti közlekedésre ez a megállapítás téves! Az én vizsgálataim, elemzéseim során a mozgásokra vonatkozó törvények alapján jelentettem ki, hogy TÉVES a besorolás. A Balesetveszélyes utak, úthibák fejezetemben világosan bebizonyítottam, hogy az útfelületnek hibátlannak kell lennie a biztonságos közlekedéshez! Amikor gördülve haladunk az úton viszonylagos biztonsággal közlekedünk, amint veszélyhelyzet (váratlan) áll elő manővereznünk kell, (fékezünk, gyorsítanunk, oldalra kormányzunk, muszáj) ekkor, nem mindegy milyen a veszélyhelyzet helyszínén az út! Ilyenkor a jármű kerekei az útfelülettel érintkezve súrlódnak! Az úthiba miatt eltérő súrlódási erő lép fel, és váratlanul megváltoztatja a jármű a haladási irányát! Ez a szigorú feltétel a mozgásokra vonatkozó törvényekből fakad. Tudomásul kell venni! Nincs enyhe, közepes, súlyos úthiba, csak balesetveszélyes, amiben az életveszély is benne van! Aki tanulmányozta az elméletemet tudhatja, hogy a legkisebb síkbeli eltérés esetén is kialakulhat az eltérő súrlódási erő, ami megcsúszáshoz, soródáshoz, megpördüléshez vezethet. A véleményem az, hogy kisebb mértékű úthiba esetén (25 mm. alatti) még veszélyesebb, mint a nagyobb mértékűek, mert aki megpróbál figyelni az úthibákra, az sem gondol balesetveszélyes közlekedésre ilyen mértéknél! A legkisebb mértékű úthiba, szinte egyenértékű a legnagyobb mértékű úthibával. A veszélyhelyzetet az eltérő súrlódási erő idézi elő, nem az úthiba mértéke! Ismerjük, tudjuk, hogy egy (1) negyven tonnás gépjármű egyszeri úthasználatával annyi kárt okoz az útban, mint 300 000 ( Háromszázezer) személygépjármű! És a közlekedési szakemberek szerte a nagyvilágban mégis engedik, sőt még növelik is a nagysúlyú járművek közlekedését! Tudom a gazdaságossággal magyarázzák, de a tönkre tett utak javítási költsége, az emberi életek, főleg az utóbbiak miatt át kellene gondolni a súlyhatárokat, esetleg a nagy súlyokat más közlekedési formákra (vasút, vízi) kellene terelni.
Enyhe, közepes, súlyos fokozatai vannak az úthibáknak. Mit jelentenek ezek a valóságban? Miként közlekedjünk, hogy az útviszony szerinti vezetés szabályainak megfeleljünk? Próbáljuk meghatározni, hogy közelítőleg milyen sebességet válasszunk? Legyen az út síkvidéki, hosszú, egyenes, száraz, nedves, havas-jeges útfelületű, jó látási körülmények, közepes forgalommal, lakott területen kívül. A megengedett sebességhatár 90 km./h. Mivel az út nyomvályús csökkenteni kell a sebességet. Nem vagyok közlekedési szakember, de sok közlekedő társam se, így most megpróbálom a magam elképzelését közreadni, de senki ne kövesse meggondolatlanul! Ezt kellene tenniük a közlekedési szakembereknek is, viszonyítási alapot megadni!
Enyhe nyomvályús száraz úton (25 mm alatti) csökkenteni kellene 20 km/h-val a sebességet, nedves úton 30 km/h-val, havas-jeges útfelület esetén 50 km/h-val?
Közepes nyomvályús száraz úton (25-50 mm között) csökkenteni kellene 30 km/h-val a sebességet, nedves úton 40 km/h-val, havas-jeges úton 60 km/h-val?
Súlyos nyomvályús száraz úton (50 mm-nél nagyobb hiba) 40 km/h-val, nedves úton 50 km/h-val, havas jeges úton 60 km/h-val?
Bármilyen sebességet is választunk, ahhoz igazodva kell a követési távolságot, féktávolságot betartani!
Közlekedhetünk még lakott területen, a megengedett sebesség 50 km/h, és autópályán 130 km/h sebességgel, ha nincs úthiba! Kérdezem, autópályán ha van úthiba, miként győződjünk meg arról, hogy enyhe, közepes, súlyos úthibás úton közlekedünk? Ha tévedünk és enyhének 25 mm alattinak ítéljük, de a valóságban közepes 25 mm-50 mm közötti (pl. 30 mm, 35 mm, 40 mm) tehát nem az útviszony szerint vezetünk! Az úthibát még sehol nem tüntették fel sem úgy, hogy enyhe, közepes, súlyos, vagy méret szerint! Akkor. hogy várják el, hogy az útviszony szerint vezessünk? Tájékoztató jelleggel még sebességhatárokat sem ajánlottak, úgy ahogy most én tettem!
De térjünk a lényegre! Az úthibákat enyhe, közepes, súlyos osztályba sorolni értelmetlen, mert a mozgásokra (súrlódásra) vonatkozó fizikai törvények kizárják! A legenyhébb! néhány mm-es úthiba is veszélyes, mert létre jön veszélyhelyzetben az eltérő súrlódási felület! Ezért történnek sok esetben “ismeretlen” okból balesetek! Úthibás úton tehát, függetlenül a hiba mértékétől, jelentősen csökkenteni kell(ene) a sebességet! És most a szokásos kérdésem, a megkülönböztető jelzéssel közlekedők milyen sebességgel közlekedjenek, hogy sem önmaguk, sem mások testi épségét ne veszélyeztessék, és a gyors segítség is teljesüljön?
Nem elég a közlekedésben kijelentéseket tenni, szabályokat hozni úgy, hogy a fő törvénynek, a fizikainak ne feleljen meg!
Térjünk még vissza az útviszony szerinti vezetés problémájához. Az általam felállított sebességhatárokat, a mozgások szabályainak megértéséhez, levezetéséhez a sík felületből kiindulva kell meg tenni, ezt tettem én is. A sík felület eltéréseinél, emelkedőkön, lejtőkön minden egyes fok eltérésével változik ez az érték, a követési távolság. A fékezési táblázatban megadott értékhatárok, bár nincs feltüntetve, sík felületre van megadva, száraz útviszonyok figyelembe vételével. Nem lenne hiába való, ha feltüntetnék a nedves, havas- jeges útfelületek, és az emelkedők esetében is az értékeket. Az emelkedőkön, lejtőkön ahogy említettem, minden egyes fok változásánál változik a súrlódási viszony. Lejtőn lefelé a követési távolságot növelni kell, felfelé haladva csökkenhetne, de nem kötelező. Nem mindenki fizikus, közlekedési szakember az, aki részt vesz a közlekedésben, ezért jönne jól a tájékoztató jellegű segítség. A fizikus és a közlekedési szakember is tévedhet, mert közlekedéskor nekik sem áll rendelkezésükre más, mint a becslésük! A becsült értékek eltérései nem adnak biztonságot a mozgásokhoz, a törvényeihez, de nincs más! Bonyolult kérdések ezek, szakembereknek, és nem szakembereknek a véleményét kellene meghallgatni, megvitatni, ez segítene az eligazodásban, a közlekedés biztonságban. Én ezt ajánlom a kutató intézetnek. Csökkenteni szeretnénk a balesetek számát, javítani a baleseti statisztikán? Ezzel is lehet próbálkozni!
A következő problémát az elindulás helyszínétől a célállomásig,a sebességhatárok betartásával, az időpontra megérkezés jelenti. Induljunk el időben mondják a bölcsek! Itt a lehetőség, hogy bemutassák a fentiek figyelembe vételével, hogyan tegyük ezt meg. Nem ellenkezem a tanács ellen, de minden helyváltoztatáskor szükséges lenne az időben elindulás! Lehetséges ez?
Én úgy gondolom, hogy meg kell kérdezni a közlekedőket, hogy mi lenne az a segítség, ami növelné a közlekedésük biztonságát és ezzel együtt a többi közlekedőkét is. De ha meg sem kérdezzük?
Az utakon a hosszanti úthibák jelentik a legnagyobb veszélyt, mert baleseteket idéznek elő. A közlekedés ezeken az utakon az egyenesvonalú haladást lehet, még úgy ahogy megtenni, de tudjuk manővereket is sokszor kell tenni. Az utakon a hosszanti, az úttengellyel párhuzamosan kialakult úthibák veszélyességét próbálom megmagyarázni, egy előzés végrehajtásával. A nyomvályús úton először a baloldali kerekekkel, majd a jobboldali kerekekkel lépjük át a nyomvályút. Megelőzzük az előttünk haladót, ezután a jobboldali kerekekkel és a baloldali kerekekkel átlépve a nyomvályút térünk vissza a haladási sávunkba. Tehát egy (1) előzés alkalmával, négy alkalommal biztosan, de ennek a többszöröse is lehet, hogy kialakul a jármű kerekei és az út felülete között, a balesetveszélyes eltérő súrlódási felület! Mindenki aki közlekedik gondolja ezt át, hogy amikor közlekedik hányszor kell előznie? Vannak akik az útviszony szerinti vezetésben hisznek, mert Ők szintén ugyan így tesznek előzéskor és nem okoztak szenvedtek még balesetet eddig! Ők nagyon óvatosan figyelmesen, sebességet csökkentve közlekednek, úgy gondolják ezért nem történt velük baleset. Nekik a figyelmébe ajánlom, hogy ott vagyok az úton én is és a többi közlekedő is, akire előzéskor ugyan ez a manőver vár. Bár senki nem akar szándékosan balesetet okozni, de hibázik az előzéskor. olyankor, amikor éppen eltérő a súrlódási felület, és fékezni kényszerülünk, a jármű megváltoztatja a haladási irányát, és a nagyon óvatos, figyelmes, sebességét jelentősen csökkentett járművel ütközik az előzési manővert végrehajtó. Az óvatos, figyelmes, sebességét csökkentett jármű vezetője megsérül, túléli a balesetet, nem Ő a hibás, ezért büszke lehet magára? De lehet igen súlyos, vagy halálos baleset is. Tehát kérdezem, jó ez a szabály? Ez a szabály nem a közlekedőket védi!
Tíz éve kezdtem el elemezni a hibás felületű utak hatását a közlekedésre, és fokozatosan ismertetni az elméletemet. Nem kaptam visszajelzést. miként vélekednek a tanulmányomról, de nekem sokkal többet jelent, hogy 2015 -től nagyfokú fejlesztésekbe, útfelújításokba kezdtek! Figyeljék meg, hogy az eddig halálútnak nevezett utakon a balesetek száma jelentősen csökkenni fog, a közlekedés biztonság kedvezően alakul. Talán van nekem is egy kis érdemem, hogy javulni fog a közlekedés biztonság és a baleseti statisztika. De van még mit tenni, az oktatásban kell előre lépni. Ha ez is megvalósul elmozdulhatunk az Európai Únió baleseti rangsorának sereghajtói közül.
A közlekedés veszélyekkel teli, akár jó, akár rossz úton tesszük. Ezzel a munkámmal azt magyarázom, hogy rossz úton jóval veszélyesebb. Több éve már, hogy ezt hírdetem, az nem lehet, hogy egyetlen közlekedési szakember sem vesz róla tudomást! Ha nem ember életekről lenne szó, nem tettem volna szóvá. Szakembereknek első olvasás után értelmezni kellene, és vagy kiállni mellette, vagy elutasítani, hiszen szakemberek.
Közlekedés biztonsági szempontból a szakemberek állásfoglalását, az úthibás utak tekintetében olyan bűnnek tartom, mint amelyik gépjármű vezető tudatosan átlépi a záróvonalat. Nem oktatják sem elméleti, sem gyakorlati tananyagban, mégis elvárják, hogy a gépjármű vezetők vezessenek az útviszony szerint! Én egyszer sem találkoztam szakember magyarázatával, hogy hogy képzeli el ezt a gyakorlatban? Szenvedhet közlekedési balesetet magasabb, vagy alacsonyabb rangú ember, segít a gumiszabály, “nem az útviszonyok szerint vezetett. A szakemberek nem merik, vagy nem akarják kimondani, hogy a balesetekben az úthibák is közrejátszanak. Közlekedési rendőr balesetnél is a gumiszabályt alkalmazzák, pedig láttam már halálos baleseti helyszínt, ahol a baleset helyszínén nyomvályús volt az útszakasz.
A baleseti statisztikában összevontan szerepeltetik a pálya hibákat (úthibák) és az egyéb hibákból bekövetkezett baleseteket! Talán azért, hogy ne ismerjük meg az úthibák által okozott balesetek pontos számát? Minden más baleseti okhoz hozzá tehetnék, de nem, csak az úthibához társították, az előbb vázolt okok miatt van így! De még így is, alig tartalmaz úthibából bekövetkezett balesetet a statisztika.
Az alábbi, Világgazdaságban megjelent cikkre hívom fel a figyelmet!
Az Olasz Igazságügyi Szakértők Szervezetének tanulmánya szerint az olasz utakon a balesetek többségét a rossz utak okozzák! 2013-ban 187700 személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt. 3400 halálos! áldozat és 259000 sérült. 40 %-ban autóvezetői hiba, 30%-ban az út ROSSZ! állapota és 30%-ban a nem megfelelő közúti jelzésekre visszavezethető a kiváltó ok. Mi a véleményük kedves szakemberek? 2006-óta én már folyamatosan erre hívom fel a figyelmet, de makacsul kitartanak a 97%–os vezetői hiba mellett! Ezt az álláspontot tükrözik a baleseti statisztikáink is! Nincs úthibából bekövetkezett baleset. Le sem lehet tagadni. Közeleg az igazság pillanata. A szakemberek kijelentése (97%-ban vezetői hibára vezetik le a baleseteket) alapján kérdezem, milyen intézkedést tettek, hogy javuljon a vezetők közlekedés biztonsága? Az általam javasolt alapvető fizikai ismeretek miért nem szerepelnek az oktatási anyagban? Csak a büntetés a célra vezető? A vetői hibára tett kijelentés, milyen kutatás, vizsgálat alapján született, mivel igazolják ezt a kijelentést? A balesetek okait bonyolultságuk miatt, csak mély elemzéssel lehet elfogadhatóan kivizsgálni! Hány ilyen vizsgálatot végeztek el eddig? A mély elemzést, a rendőri helyszínelők adataira támaszkodva, egy több szakterületet képviselő vizsgáló csoport végezte. A közlekedés bonyolult, összetett feladat, ezért a helyszínelő, vizsgáló csoport képes-e minden adatot, körülményt szakszerűen feltárni, a mély elemzéshez? A baleseti statisztika azt tükrözi, hogy nem! Úthibából bekövetkezett baleset nincs! Ez nem a valóság! A mély elemzést végzők csoportja, csak a bevitt adatokkal tudnak dolgozni, ez lehet az oka, hogy úthibából bekövetkezett baleset nincs! “2012-2013-ban 288 halálos kimenetelű balesetből 252 baleset elemzésére került sor! A kutatók 7 megyében kaptak engedélyt a rendelkezésre álló, vizsgálati szakasz lezárását követő, teljes akták áttanulmányozására!? Milyen okból maradt ki, 36 baleset vizsgálati aktáinak elemzése? A kutatók teljes aktákat vizsgálhattak, de a balesetekről, a kutatók részletes, mindenre kiterjedő vizsgálati anyagot kaphattak-e? A helyszínelők azokat a követelményeket vizsgálták amit a kutatók is vizsgáltak volna? A balesetek igen összetett okokra vezethetők vissza, nem maradhat ki semmi, mert akkor nem kapjuk meg a valós okokat. Itt sejtem az okát annak, hogy útfelület hibájából bekövetkezett baleset a statisztikában nincs! A kutatók szerint nem az aktív biztonság javult, nem a baleseti kockázat csökkent, csak a balesetek súlyossága. Ez alapján meg van adva, hogy mit kell kutatni azért, hogy javuljon a biztonság, a baleseti kockázat tovább csökkenjen. Ehhez az én munkám is hozzájárul.
Az olaszok elismert szakemberek, élenjáró közlekedési kultúrával. Az olasz úthálózat állapota és a magyar úthálózat állapota között van némi eltérés. Az úthibák baleset veszélyességében nincs különbség ország és ország között. A magyar úthálózatok felmérése azt mutatja, hogy van rossz út, de a baleseti statisztikában nincs úthibából bekövetkezett baleset! Mi erre a magyarázat? Az úthibás utakról szóló tanulmányom nem szorul a szakemberek támogatására, mert a fizikai törvények igazolják elméletemet, de nem jelent hátrányt, hogy az olasz Igazságügyi Szakértők Szervezetének megállapítása is, a rossz utakat, a balesetek kiváltó okainak tartják! A szakemberek balesetekről szóló véleménye között nem lehet eltérés, de mégis van. A fizikai törvények döntik el kinek van igaza! Bírálni, ítélkezni, dönteni, csakis a fizikai törvények alapján igazságos.
Tudósoktól, Szakemberektől tanultuk meg az oktatási intézmények különböző szintjén a mozgásokra vonatkozó törvényeket, és más tudományos ismereteket. Most pedig a megtanultakat a gyakorlattal összehasonlítva kellene igazolni a helyességüket! (pl. a gumik eltérő mintázata, eltérő nyomása, eltérő kopottsága azért veszélyes, mert eltérő mértékű az út és a kerekek közötti érintkező felületek.) A kölcsönhatás elmélete szerint az úthibák ugyan ezt a veszélyt okozzák!!! Emberi életekbe kerül ennek a figyelmen kívül hagyása! A legkiválóbb műszaki állapotú járművel is elő fordulhat ilyen okból baleset. Soha nem vitáztak még szakemberek arról, hogy az úthibák miért veszélyesek, vagy miért nem. Hogyan kell kivitelezni az útviszony szerinti vezetést, és mi van akkor, amikor váratlan veszélyhelyzet alakul ki? A megkülönböztető jelzéssel közlekedő járművek sem védettek a fizikai törvényekkel, erőhatásokkal szemben, ők mit tegyenek? Csak a tudomány segíthet!
Az úthibás utak baleset veszélyessége és a szakembereknek erről kialakított szakvéleménye adta meg nekem a lehetőséget, hogy felhívjam a közlekedők figyelmét, a balesetveszélyes útviszonyokra.
Tegyünk egy kísérletet!
Képezzenek ki két azonos létszámú csoportot gépjármű vezetésre. Az egyik csoportot hagyományos módon, míg a másik csoportot az általam javasolt elméleti és gyakorlati anyaggal kiegészítve. Kövessük nyomon mindkét csoport tagjainak részvételét a közlekedésben. Jegyezzük fel, okoznak-e, szenvednek-e balesetet, és milyen arányban? A kísérlet nem jelent kockázatot, nehézséget, de sok tapasztalatot adhat!
Vannak klubok (motoros, autós, közlekedési), Autós Nagykoalíció, Közlekedés Rendészet, KÖZÚT kezelő,ORFK OBB stb., akik tanácsaikkal, javaslataikkal, tíltásaikkal, szabályváltoztatási ajánlásaikkal segítik a közlekedőket, de ezek nagyon egyoldalúak. Senki nem foglalkozik az útállapotokkal, a szabályok minden körülmények közötti betarthatóságával, a képzés anyagának javításával, az utak védelmének fokozásával, közlekedés biztonsági alapok meghatározásával. Ezért nem lehet vakon megbízni a szakemberekben! Ha a felsoroltak közül, szakember által közreadott magyarázatot, írásos, vagy képes anyagot bemutatnak azonnal visszavonom az előbbi állításomat.
Az ORFK OBB főbb feladatai között szerepel a javaslattevő, véleményező, koordináló tevékenység, állásfoglalásaival, irányelveivel elősegíti a közlekedés biztonságnak a javítását. Honlapjukon, az Országos Baleset Megelőzési Bizottság szervezete és működése fejezetének negyedik bekezdésében olvasható:”Működését fennállásának 29 éve alatt mindvégig színvonalas tevékenység jellemezte, mely gyakorlatilag a közlekedés biztonság valamennyi területére!!! kiterjedt. Kérdezem, az út, az utak állapota nem a közlekedés biztonság területe? Ezt kihagyni súlyos vétség a közlekedőkre nézve, de nem beszélhetünk közlekedés biztonságról sem ennek hiányában! A három főbb tényező: ember, jármű és út egyformán fontos, vizsgálni, ellenőrizni is egyformán kell! Arra kérem az ORFK szakembereit, a saját eseteiken keresztül vizsgálják meg ezt a területet. Olyan nagy ez a terület, hogy a rendőrség nem tud megbirkózni vele, még úgy sem, hogy kutatók, egyesületek, klubbok segíthetik a munkájukat. Nincs annyi szakemberük, hogy az ország területén azonos színvonalon tevékenykedjenek. Kíváncsi lennék az én tanulmányomat minek tartják? Mi a véleményük az Olasz Igazságügyi Szakértők Szervezetének tanulmányáról, melyben azt állítják, hogy a rossz utak okozzák a balesetek többségét? Az én tanulmányom is ezt állítja 2006-óta.
Felhívnám a figyelmet a CBS Reality “Őrült autósok” sorozatára, ahol amerikai közlekedési rendőrök ellenőrzik a közutak forgalmát. Kiszűrik az ittas, kábítószeres vezetőket, gyorshajtókat, szabálytalankodókat. Nem magára a vétségre gondolok, hanem az intézkedésre, a vezetők reakciójára. Ezek megfigyelése rámutat a hiányosságokra. Az ittas vezetőket a büntetés kiszabása után útjukra eresztik, azzal a figyelmeztetéssel, hogy óvatosan vezessenek! Itt a büntetés pénzbehajtás, mert ezek a vezetők, ha óvatosan vezetnek is okozhatnak balesetet! A gyakoriságból a szabálysértés visszatartó erejére is lehet következtetni. A vezetők reakciója sem a megbánásról tanúskodik! A gyorshajtásoknál is ugyan ez a helyzet. Volt olyan vezető, akit megbüntettek gyorshajtásért (160 km/h), majd hat nappal később 110 km/h sebességgel való sebességgel közlekedésért újra. A vezető itt sem látta be, hogy hibázott, amit magyarázata igazolt. A fizikai törvények ismeretének hiánya elengedhetetlen, mert az nagyobb visszatartó erő lenne bármilyen mértékű bírságtól! Azt javaslom a szakembereknek nézzenek meg ilyen eseteket közlekedés biztonsági szempontból, és próbáljanak magukban elgondolkozni, mit lehetne tenni azért, hogy javuljon a helyzet. Sokat segíthet. Ne másoljuk mások hibáit!
A honlapom látogatottsága kielégítő. Azok a közlekedés biztonsági szakemberek, akik megtiszteltek azzal, hogy ellátogattak a honlapomra, köszönöm, talán sikerül a régi, rossz, merev álláspontról elmozdulni. Az, hogy régi nem lenne baj, itt a rossz állásponton van a hangsúly! Ha lehetőséget biztosítanak, szakemberek előtt is szívesen megvitatnám ezt a minden közlekedőt érintő kérdést. A jelenlegi állapot azért nem fogadható el, mert vétlenül az életvesztés veszélye is fennáll! lásd: baleseti statisztika! Változtatni ezen csak a döntésben részvevők tudnak!
A közlekedés biztonság legveszélyesebb problémái a gyorshajtás, az út és látási viszony szerinti vezetés (úthibák), a célállomás időbeni elérése a sebességhatárok, szabályok betartásával. Ezek megoldásához közlekedési szakemberek javaslata, útmutatása, tanácsára lenne szükség! Nem elég a szabályokra figyelmeztetni, induljunk el időben tanács! Többször is hangsúlyoztam már hogy a gyorsabb haladás nagyobb veszélyhelyzetbe sodor, de a valós életben az időpontra érkezés miatt rákényszerülünk. Saját tapasztalatot vegyék figyelembe.
A közlekedési bírságok kiszabásánál észrevételeznék két esetet: behajtási tilalom, záróvonal átlépési tilalom megszegése, büntetési tétele egységesen 30 eft. Mindkét szabály a legjobban értelmezhető szabályok közé tartozik, szinte “csukott szemmel” közlekedhetnénk (ne tegyük!) a saját sávunkban a szabályból következően. Aki megszegi ezt a szabályt, nagyon veszélyes közlekedési helyzetet idéz elő, sok frontális balesetet okoznak. Súlyosabb büntetési tétellel kellene büntetni ezen szabályok megsértőit!
Felhívnám a figyelmet a gépjárművek forgalmi sávjában kialakított kerékpársávokra, a jobbra tartás szabálya és az előzéskor a minimális 1 m-es oldaltávolság betarthatatlanságára! Figyeljék meg az ilyen utakon ezt a veszélyhelyzetet.
Kerestem a lehetőséget, hogy melyik fejezetbe tegyem fel a következő kérdést? Jellemzik az utakat járható, nehezen járható, és nem járható jelzőkkel. Általában télen havazáskor teszik ezt, de mi a helyzet rossz minőségű, úthibákkal teli utakkal, párás, nedves, esős időben? Szerintem a nehezen járható és nem járható utakkal azonos elbírálást kellene kapniuk ezeknek az utaknak is! A fő probléma a baleset veszélyesség, és ebben a kérdésben nincs különbség! Sokan vállalkoznak még ilyen körülmények között is a veszélyes utakon való közlekedésre, mert nincs más lehetőség. Hivatásos gépjármű vezetőknek nincs is lehetőségük azt mondani, hogy ilyen körülmények között nem vállalják a vezetést! A kockázat viselése is az Övék. Nem törvényszerű, hogy aki ilyen úton közlekedik az balesetet is szenved, de nagyobb az esély rá, mint jobb körülmények között.
A Közlekedés biztonság nehezen megvalósítható feladat, ha sikerül megvalósítani még nem elég, hanem azt fenn is kell tartani! Sok területnek van a médiában önálló csatornája (zene, sport, film, vadász-horgász, gasztronómia, stb. a közlekedés biztonságnak lenne a legnagyobb szüksége rá! Miért nincs? Vizsgálják meg ezt a területet, hetente alig pár perces műsoridő az amelyik foglalkozik ezzel. A baleseti statisztika alapján ki merem jelenteni, hogy ez kevés! És mi a véleményük Önöknek?
TISZTELT SZAKJOGÁSZ URAK!
Mikor nőnek fel a szakjogászaink az útfelületi hibák baleset veszélyességének felismeréséhez, vagy az út és látási viszony (úthibák)szerinti vezetés, a jobbra tartás szabályának helyenkénti ellentmondására, a követési távolság be, vagy be nem tarthatóságára hasonlóan, mint a betegek védelmezése az orvosi műhiba perekben?
Évtizedekig nem igazán fordult elő orvosi műhiba, napjainkban viszont megnövekedett a számuk! A baleseti statisztikát ajánlom a figyelmükbe és döntsék el hogy jogos-e a felvetésem? Alapvető fizikai ismerettel minden közlekedőnek rendelkezni kell a biztonságos közlekedéshez, így Önöknek is! Legyenek szívesek a fizikai törvényeket figyelembe venni és a védelem során felhasználni, valamint az 6/1998 (III/11) KHVM rendeletet. A kettőt együtt alkalmazva sikeresen védhetnék a közlekedőket!
Beszédes az a körülmény, hogy a repedezett, megsüllyedt, felgyűrődött, kátyús, NYOMVÁLYÚS, mart felületű, úthibás utakat sem hazai, sem külföldi szakemberek, kutatók, nem vizsgálták még meg, a mozgásokra vonatkozó fizikai törvények szerint! Vizsgálni kell a járművek mozgását, a súrlódás tapadó, gördülő és csúszó állapotában. Vegyék figyelembe a lehetséges váratlan veszély helyzet kialakulását, azt a körülményt, hogy a haladási vonalat az úton, nem mindig mi választjuk meg, hanem azt, amit a többi közlekedő szabadon hagy! Sebességet, a reakció időt, a becslés pontatlanságát (előzés, követési távolság, féktávolság) is, száraz, és nedves útfelület esetében egyaránt! Egyenes vonalvezetésű, vízszintes úton elég vizsgálódni. Ezt én megtettem, ez alapján született meg az elméletem. Amatőr kutatóként minden nehézség nélkül, egyedül meg tudtam tenni. Nekem jelentett költséget, de kutatóknak, szakembereknek ez nem jelentős kiadás, és nem is a saját költségeik. Vagy el kell fogadni az én anyagomat.
MINDEN TÉVES ÉS HIBÁS ELMÉLET, VESZÉLYES ÉS KÁROS A TUDOMÁNYRA! EZ A KIJELENTÉS IGAZ A KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁG TUDOMÁNYÁRA IS!
Kucsera Zoltán önkéntes, amatőr kutató