Nyílt levél a közlekedési szakemberekhez, döntéshozókhoz!

 

                Nyílt levél a közlekedési szakemberekhez, döntéshozókhoz!

 

Mivel egyéni próbálkozásaim nem jártak sikerrel, ezért párbeszédet szeretnék kezdeményezni a mindenható közlekedési szakemberekkel a közlekedésbiztonságról, és arról amit az Európai Unió célul tűzött ki, a halálos és súlyos balesetek számának csökkentéséről.

2006-óta rendszeresen figyelemmel kísérem a közlekedésbiztonság alakulását, tűz közelből, a baleseti statisztikákból, közlekedésbiztonság javítását szolgáló intézkedésekből, a hatásaikból, előadásokból, és rendezvényeken keresztül. A tudománynál ésszerűbb, meggyőzőbb, hitelesebb magyarázat nincsen! Ha közlekedésbiztonságról beszélünk, akkor nem járművekről (kerékpár, motorkerékpár, személyautó, tehergépjármű, busz, kamion) kell beszélni, hanem mozgásról, sebességről, haladási irányról, mozgástérről!

A közlekedés legveszélyesebb pillanatai, amikor reakció útra kerülünk. Erre felkészülni nem lehet, tudjuk, hogy van, mégis legtöbbször váratlanul ér bennünket.

A baleseti statisztikák mindegyike a sebességet jelöli meg első helyen a balesetek okaiként. Én ezt nem vitatom, sőt alátámasztom az elméleti anyagommal, igaz más megközelítésből! Hogy miként látom én ezt, a honlapomon megtalálják, ezért itt nem részletezem.

Tehát a sebesség az, ami a legnagyobb szerepet játssza  a balesetekben. Már jelezték is, hogy az Európai Unió a lakott területeken 30.km/h sebességet akar bevezetni. Én már sokkal korábban javasoltam ezt a szakembereknek. A felvetés jó, de nincs semmi indoklás azon kívül, hogy balesetek számának csökkenését várják. Nekem magyarázatom is van, hogy milyen szempontok, tényezők, körülmények miatt indokolt a sebességhatárok csökkentése. A közvélemény is jobban megérti és elfogadja ha indoklás is van erre.

Vegyük számba milyen veszélyes tényezők játszanak közre a baleseteknél? Csak címszavakban.

Emberi tulajdonságok, képességek: látás, hallás, egyensúly érzék, sebesség és távolságbecslés, tévesztés, reakció idő, haladási irányváltozás, reakció út, csúszó súrlódás, súlypont, versenyszellem, sebességimádat, élménykeresés, figyelemelvonó pótcselekvések, vezetői képességet befolyásoló szerek, szeszes italok, fáradtság…. +a sebesség.

Az utak és környezete által biztosított biztonság akkor van meg, ha a (megengedett legnagyobb sebességhatárhoz viszonyítva) megvan az elegendő mozgástér! Haladási irányváltoztatás, különösen a kikényszerített haladási irányváltoztatásnál, ütközés és síkbeli eltérések nélküli mozgástér, forgalom sűrűsége, útfelületi hibák. Hiába tartottuk be az eredeti haladási irányban a haladási sebességhez előírt biztonságos követési, fék, és oldaltávolságot, ez a biztonság, a haladási irányváltozással elveszik! Súlyos következményekkel jár ez. Az úton való zavartalan haladást, mozgást a célállomásig senki nem biztosítja, nem garantálja! Erről a szakemberek lemaradtak. A sebességgel nem lehet ilyen gyorsan reagálni a haladási irányváltozásra! Tehát jön a baleset. A haladási irányváltozás kifejezés használata a szakszerű, mert a járművek, gépjárművek esetében a jármű, gépjármű vezetője választja meg a legbiztonságosabb haladási irányt. Baleseteknél a legtöbb esetben nem a vezető akarata szerinti a haladási irány! A köztudatban, megdobta a járművet kifejezés az elterjedt.(útfelületi hibák, kátyú, nyomvályú stb.) A gépjárművek haladási irányváltozása a főiránytól mérve, néhány fok eltérés is balesethez vezethet! (sebesség- reakció út-oldalirányú mozgástér) Gondolják át egy kicsit a két kifejezés közötti különbséget!

Sok veszélyes tényezőt ezek közül büntetnek, ha a vezető hibázik, az a vezető aki vétlenként elszenvedi a balesetet, nem kárpótolja SEMMI! A közlekedés, a közlekedésbiztonság veszélyhelyzeteit együtt éljük meg, a politikusokkal, hazai és az európai közlekedési szakemberekkel, bírákkal, tudósokkal, kutatókkal, rendőrségi szakértőkkel, mégsem a bajok kiindulási pontján, a sebességen keresztül próbáljuk megoldani a problémákat. A tudomány is ezt követelné meg! Lehet, hogy nem is a közlekedők az első számú felelősök? Fegyverviselésre sem mindenki kap engedélyt, nem osztogatják a fegyvereket. A közlekedés teljesen más, mindenki közlekedik, mert jogunk van rá. Az EUR-LEX kimutatása szerint Európában, a közúti balesetekkel járó társadalmi költségek évi 130 milliárd euróra tehetők. Ez csak egy száraz adat, ennél jelentősebb, a súlyos lelki nyomorúság okozása a családoknak!

Járművet vezetni, gépjárművet vezetni, beszállni, anélkül, hogy a vezető nem ismeri a mozgástér szerepét, nem lehetne! A reakció út minden veszély helyzetben főszerepet játszik. A balesetveszélyes helyzet nem várja meg a vezető észlelését, az az a reakcióidő kezdetét. Így kiesik a (követési, fék, oldaltávolság), amit betartottunk.

1.sec. figyelemkieséssel balesetveszélyes helyzeteket okozhatunk magunknak és más közlekedőknek! (magunknak pl. akkor, ha lehajtunk az útpadkára) a gyalogos, ha leszegett fejjel kel át a zebrán. Ez után a baleset elhárítására beindul a reakció idő, reakció út folyamata. A közlekedésben mindenki megkapja a maga reakció útját, talán nem is csak egyszer. Kérdés az, hogyan jön ki belőle, vagy ki jön-e egyáltalán? A reakció út egy létező jelenség a balesetveszélyes helyzeteknél!

A Duna csatornán bemutatták a szuper autókat a szuper gazdagoknak. Az ember lélegzete is el áll olyan szépek ezek az autók. Minőségi alapanyagokból, minden igényt kielégítő kivitelben. Szó volt az árakról, melyek a szuper gazdagok pénztárcájához illőek voltak. A technikai adatokra hívnám fel a figyelmet! Nulláról 100.km/h sebességre 2,4.sec. idő alatt gyorsulnak, a 200.km/h sebességet 6,2 sec. idő alatt érik el! A végsebesség pedig 490.km/h. Leszabályozva 380.km/h kerülnek forgalomba. A szuper autók az összes többi járművel együtt ugyan azokat az utakat használják, a sebességkülönbségek nagyok. Ez is balesetveszélyes helyzeteket idéz elő. Az útfelületi hibák is jelen vannak, melyek kiválthatják a haladási irányváltozást. Az emberi reakció idő is megegyezik a szuper gazdagok reakció idejével, az emberi tulajdonságok, képességek is egyeznek. (reakció idő, reflex, látás, hallás, egyensúlyérzék, becslési képesség, a nagyobb sebesség hosszabb reakció utat eredményez!) Ez mellett nem lehet elmenni! Nincs a világon olyan út, amelyik biztosítani tudná a biztonságos, szabad mozgásteret a közlekedéshez! 380.km/h sebességnél, 1.sec. idő alatt 120.m tesz meg az autó. Hol van olyan út, amelyik ilyen reakcióút hosszon, ütközésmentes útszakaszt tud biztosítani a balesetveszélyes helyzetnél? (Gondoljanak haladási irányváltáskor, vagy kikényszerített haladási irányváltásra, amikor az útról is letér a jármű, áttér a szembe sávba, szalagkorlátnak ütközik, az út síkjától eltérő környezettel találja szembe magát)! Természetesen nem kötelező ilyen nagy sebességgel közlekedni, általában tiltják is, akkor meg hol használja ki az autó gyorsaságát? Németországban van olyan autópálya, ahol nincs felső határ, de az az út sem rendelkezik ekkora sebességhez szükséges szabad mozgástérrel! Gondolkodjatok, megéri kockáztatni?

Az önvezető járműveknek is számolniuk kell ezekkel a tényezőkkel.

A szakembereket, a legilletékesebbeket keresem ezekkel az észrevételeimmel, mert a változtatás joga Őket illeti!

Egy átfogó közlekedésbiztonsági tanácskozás még nem volt! Arra gondolok, hogy közlekedési szakemberek, kutatók, egyesületek, természettudományokat oktató szakiskoláktól az egyetemekig, az autógyárak, járműgyártók képviselői (szakemberek Ők is), fizikusok, orvosok, útépítési szakemberek, rendőrség, katasztrófaelhárítók, tűzoltóság, és nagyon fontos, a közlekedők megbízottjának részvételével. Emellett baleseti statisztikák, fékezési táblázat segédletként! Ne feledjék emberi életekről van szó, az enyémről is, meg másokéról is, de minél több életet szeretnénk megmenteni, próbáljuk meg az ajánlásom szerint!

A megengedett sebességhatár nem kötelező sebesség, Országok, Nemzetek, fuvarozók, szállítók, közösségi közlekedés is a lehető legnagyobb megengedett sebességgel számolnak, terveznek, ezt a jármű vezetőknek végre kell hajtani! Kérdeztem szakembereket mondják meg, milyen tényezők, körülmények alapján határozták meg a megengedett sebességhatárokat? Nem válaszoltak semmit erre!  

Az útfelületi hibák mindenkinek egyéni problémákat okoznak, de összességében közösségi problémává válnak!

Zavartalan közlekedés nincs a közúti közlekedésben, mert egymást zavarjuk, mi közlekedők, hiszen egyszerre egy mozgástérben mozgunk.  

Baleseteknél a vezetők viselkedését, cselekedetét vizsgálni kellene, hogy tudatosan vétkezett, pl. előzéskor záróvonal átlépés, ittas vezetés, piroson áthajtás, körforgalomba rossz irányba hajt be ….Ezekben az esetekben a vezetők biztosan részletes oktatásban részesültek. Vannak olyan esetek, amikor váratlanul haladási irányváltozás következik be. Ilyenkor, ha az adott sebesség reakció útja nagyobb, mint a szabad mozgástér által biztosított útszakasz, baleset következik be. Nem mindegyik baleseti kockázati tényezőt oktatják a tanintézetekben, az ismeret hiánya nem a vezető hibája, de neki kell felelnie érte. Sok baleseti kockázati tényezőre a gépjármű vezetők még gondolni sem tudnak, mert nem ismerik. Reakció út, kikényszerített haladási irány, útfelület hibájából bekövetkezett haladási irányváltozás, súrlódás által kiváltott haladási irányváltozás…..

Csak most találtam rá, a 24/2005. (IV. 21.) rendeletre, azon belül a Képzés tartalma és feltételei részre, a 4§(1). Ebben az áll:”a képzésre jelentkező (tanuló) számára biztosítani kell mindazon ismereteket, jártasságot és készségek elsajátítását, viselkedésformák kialakítását, amelyek a járművezetés során lehetővé teszik (a,b,c,d,e,) pontokban felsoroltakat”.! Amiket én hiányoltam, kifogásoltam, az tulajdonképpen ebben a rendeletben elő van írva! A valóság nem ezt mutatja.

A képzést a KTI. felügyelete alatt végzik. Ebben az esetben az általam felvetett problémákat kivel, milyen formában lehet megbeszélni? Panaszról én nem beszélek, mert inkább együttműködés az, ami hatásosabb lenne. A gépjármű vezető képzés is oktatás, sőt még bizonyos esetekben szakma is! A többi oktatáshoz kellene tartoznia, figyelembe véve, hogy speciális esettel állunk szemben. Az oktatás, bármely szakterületével állunk is  szembe, a tudomány van első helyen! Talán éppen ezért van elkülönítve? Mitől lesznek a közlekedési szakemberek szakemberek? Ők az alap ismereteiket nem az általános, közép, vagy a felsőoktatási intézményekben szerezték? Mi közlekedők, itt jutottunk ismeretekhez! Ezeket az ismereteket kell tovább fejleszteni!

Szakemberektől kérdezem:

  • Bármilyen rangú út esetében a gépjármű vezetőknek, a haladási sebesség megválasztásánál, figyelembe kell-e venni azt, ha haladási irányváltozás következik be, a reakció út irányába milyen balesetveszélyek lehetnek?
  • szalagkorlát (nem szünteti meg azokat a tényezőket, amik haladási irányváltozást okoznak! A szalagkorlátnak csapódás is borzalmas balesetekkel jár.)
  • fák, oszlopok
  • szembe jövő forgalom

az út síkjától eltérő terep, árok, kerítés, ház fala, domb, szakadék, (ezek helyhez kötött, rögzített) balesetveszélyes tényezőket? Lehetséges figyelembe venni előre?

Mit jelenet ez haladási sebességben?

Megszólítottam fiatalabb és idősebb gépjármű vezetőket, beszéltem oktatókkal, és ez alapján tudom, hogy ezeket a közlekedésbiztonsági tényezőket Ők sem ismerik, nem is oktatják.

A közlekedési balesetek az utakon következnek be, szerepük van tehát az utaknak és a környezetüknek is. Ezért nem csak az oktatók és gépjárművezetők képzését kell bővíteni, hanem a Közút Kezelő munkatársainak az ismereteit is! Ha nem hisznek nekem, tegyék próbára a felsorolt embereket.

Bonyolultabb kockázati tényezőkre tekintettel, a tananyagban ezeknek meg kell jelennie.

A követési távolságot, féktávolságot, oldaltávolságot azért határozták meg, hogy balesetveszélyes helyzetben a közlekedőknek legyen minimális esélye a baleset elkerülésére, a baleset súlyosságának a mérséklésére. De rögtön itt van egy bizonytalansági tényező, a becslés! Ezeket a távolságokat csak becslés alapján tudjuk, a sebesség függvényében betartani. Sajnos itt sorozatos hibákat követünk el, nem szándékosan, hanem véletlenül, mert a becslések pontossága, a mozgások szigorú szabályaihoz nem felel meg! A szakemberek a vezetőket hibáztatják, nem vizsgálják mi van a szabálytalan előzés mögött. A vezető csak a becslési képességére tud támaszkodni, jelenlegi helyzetben nincs más lehetőség. A becslés életbe vágóan fontos a közlekedésben, de nem is gondolják, hogy a mozgásokhoz pontatlan!

A sebességcsökkentést, ez is indokolja.

A mozgástér

Minden közlekedési formát mozgásként kell figyelembe venni, kezelni! A mozgástér elengedhetetlen része a mozgásnak! Mozgástér nélkül nincs mozgás sem! A közlekedés az úton valósul meg, ott kell, hogy legyen mozgástér. Mozgástér nem áll korlátlanul rendelkezésre, határt szabnak a domborzati és terepviszonyok, a vonalvezetés, a sebesség, forgalom nagysága, a járművek manőverező képessége, járművek nagysága, jármű szerelvények, és még az emberi képességek is. Eleinte nem jelentett problémát a közlekedésnek, a jelenlegi út kialakítás, de a sokszorosára gyorsult járműveknek ez jelenti a legnagyobb gondot! Ha közlekedésbiztonságról beszélünk ezt kell az első helyre tennünk. A mozgásteret egy időben többen is használják, váltakozva, követve másokat. Itt is nagy a balesetveszély! E helyett, még beszélni sem beszélünk róla, tananyagban nem szerepel, szakemberek súlyos hibája ez! Az én felvetésemre sem reagáltak. Nálam a tekintélyüket vesztették. Talán másoknál is. A haladási irányunkban az előttünk haladóval szemben kötelező a követési távolság megtartása. Az előttünk haladók maguk is mozognak, ezért zavarhatjuk egymás mozgását! Van azonban az utak mellett nem mozgó, állandó helyhez kötött veszélyes akadályok. Ezek úgy kerülnek a mozgásterünkbe, hogy megváltozik a haladási irány, de ilyenkor a sebességünkhöz viszonyítva a reakció út, a jármű és az akadály (szalagkorlát, fa, oszlop, szintbeli eltérés, kerítés, épület) közötti távolság, hogy még fékútnál is rövidebb! Ez áthidalhatatlan probléma a sebesség miatt! Ez az ismeretanyag, alapkövetelménynek kell lenni az oktatásban!

A közúti közlekedés naponta, hetente, hónapokon, éveken át szedi az áldozatokat (baleseti statisztika), a vétlen áldozatokat, és a szakemberek (hazai és külföldi) nem találják a megoldást a balesetek számának, a halálos balesetek csökkentésének a kulcsát! Sok ellentmondás van a tudomány és a gyakorlat között, ezt kell feloldani! Korábban már többről is beszéltem, most csak néhányat említek: gördülő és csúszó súrlódás közötti lényeges különbség, az útfelületi hibák hatásai a mozgásokra, haladási irányváltozások veszélyei, a mozgástér, a megengedett sebességhatárokhoz biztosítja-e a biztonságos mozgásteret, a gépjármű vezető képzésben kapnak-e erre vonatkozóan ismereteket, a szakemberek felmérték-e valaha, hogy az utak, milyen sebességhez biztosítanak elengedhetetlen mértékű biztonságos mozgásteret, az autógyártók szembesülnek-e ezekkel a problémákkal, soha nem állnak ki, nem fejtik ki a véleményüket. A közlekedők a leginkább érintettek, mi mindannyian, és mivel nem történik nagy változás, hová fordulhatunk az ilyen jellegű panaszainkkal? Biztosítani kellene jogot arra, hogy ezt megtehessük! A saját tapasztalatomból tudom, hogy illetékes helyekről még szóba sem állnak ilyen felvetések hallatán! Az Európai Unió sem tudja célkitűzéseit elérni ezen okok miatt! A megváltást, az intelligens járművektől várják, de ugyan ezen problémák miatt, ami a manuális vezetést sújtja, megoldhatatlan a feladat.

Az emberiséget sok veszély fenyegeti, ezeket el szeretnénk kerülni, ki szeretnénk védeni, ezért keressük a megoldásokat. (környezet, klíma, járványok, árvíz, belvíz, földrengés, szökőár, vulkánkitörés, közlekedési balesetek stb.) A szakemberek fő feladata ez, de vannak gondolkodó emberek, akik véleményükkel, elméleteikkel segítenék a problémák megoldását. Sajnos a kívülről jövő megoldásokat nem hallgatják meg, elutasítják, ezáltal húzódik a veszély elhárítása. Példák sokaságát lehet felsorolni, milyen küzdelem árán lehetett eredményt elérni.(Béres József, Rubik Ernő, Semmelweis, Sasvári Sándor, Petőfi kutatók kálváriája, vagy az üvegbeton feltalálója, a Seuzó kincsek megtalálója esetei stb.)

Független, pártatlan, felelős tudós csoport felállítása szükséges lenne az elbírálásokhoz!

Én, a közlekedésbiztonságról szóló elméletemet a tudományra alapozva dolgoztam ki. De milyen szakemberek azok, akik nem cáfolják meg, de el sem fogadják? Nem számít a baleseti statisztika, közlekedés biztonság, és a célkitűzés sem?

Kucsera Zoltán amatőr kutató

Kiegészítő magyarázat!

A szakemberek szerint a közlekedésbiztonság három alaptényezőn nyugszik, 1.emberi, 2.jármű, 3.út és környezete. Én kiegészítettem még, a szakemberek hibáival, tévedéseivel, bűneivel.

Nézzük át az emberi tényezőket. Sok van belőle, ezért felsorolok néhányat: ittas vezetés, drog hatása alatti vezetés, vezetői engedély nélküli vezetés, mobil használata vezetés közben, sebességimádat, szabálytalan közlekedés (záróvonal átlépés, autó pályán megfordulás, a forgalommal szemben közlekedés, gyalogos, elektromos rollerrel, kerékpárral közlekedés,) szabálytalan előzés…. ezek mindegyike halálos balesettel fenyeget! Zavartalan közlekedést nem lehet biztosítani a közlekedőknek, ebből balesetveszélyes állapot alakul ki, melynek végkimenetele, súlyossága bármilyen fokozatú lehet.

A szabálytalan előzést nem elég elintézni ennyivel! Gyakori az előzés a közlekedésben, de senki nem gondol arra, hogy az előzéshez nagyon fontos a távolság és sebesség helyes megítélése! Pontosabban a becslés. Nem rendelkeznek az emberek olyan pontosságú becslési képességekkel, ami a mozgások törvényeinek megfelelnek! Azt mondják az előzés nem kötelező, de csak akkor ha nem érezzük biztonságosnak, akkor kell lemondani az előzésről. Mindig a becslési képességünk alapján döntünk! Más esetekben, más körülmények között, a becslés megtévesztheti a vezetőt, de nincs más lehetőség. Lehet, hogy a balesettel végződött előzés előtt, több alkalommal is lemondott az előzésről, most a becslésének köszönhetően balesetet okozott. Bárki kerülhet ilyen helyzetbe. A közlekedők közül ki foglalkozott ezzel? Az emberi tényezők többségét tiltják, ellenőrzik, büntetik, mégis gyakoriak a szabálytalanságok. Előfordul, hogy a bevont jogosítvány sem tartja távol a vezetéstől a megbüntetett vezetőt! A szabálytalan közlekedőket a többi közlekedő nem tudja befolyásolni! Ilyen körülmények között igyekszünk elkerülni a balesetet. Ez nem magyar jelenség, az összes ország küzd ezzel, mégsem keresik a megoldást! Csak jogi megoldás van, de nem segít a közlekedőkön. A baleseti statisztikákat utólag állítják ki, és a megállapítson kívül nem történik változás!

Az én javaslatom, hogy ismerve a baleseti statisztikai adatokat az előzményeknél kell azokat figyelembe venni. A járművek végsebességénél, a megengedett sebességhatárok megállapításánál, a mozgástér figyelembe vételével! Még soha, sehol nem tettek ilyet. Igaz, ez jelentős sebességcsökkentést kíván, de nincs más megoldás! Az elméletem nem azon egyszerű tényen alapul, hogy kisebb sebesség kisebb bajt okoz. (sebesség, reakció idő, reakció út, haladási irány (változás) szabad mozgástér.

Nem is értem azt, hogy több szakembertől is kértem, hogy milyen tényezők, körülmények alapján határozták meg a megengedett sebességhatárokat, de valamiért nem válaszoltak!

Sok tisztázatlan kérdés van!

A közlekedésbiztonság három alaptényezőn nyugszik: emberi tényező, jármű, út és környezete. A közlekedés és közlekedésbiztonság felett a közlekedésrendészet gyakorol felügyeletet, ellenőrzést. Az ellenőrzés kiterjed az emberi tényezőkre, a járművek műszaki állapotára, ami rendben is van. De az út és környezetére nem! A baleseteknél viszont kijelentéseket tesznek, nem az útviszonyok szerint vezetett a gépjármű vezető! A megállapítás utólagos, nem tudja figyelembe venni a vezető. Gondolkodjanak el ezen. Mi történne, ha a közlekedésrendészek ellenőriznék az emberi tényezőket, az utakat, de a járműveket nem! Ugyan így, ellenőriznék a járműveket, az utakat de az emberi tényezőket nem! Az út sok esetben szerepet játszik a balesetben, mégsem tartják fontosnak, hogy ezt is a rendőrség ellenőrizze. Most akkor nem három hanem két alaptényezőt vesznek számításba? Borzalmas hiba ez! A közlekedőknek nincs beleszólási joguk a út állapotok kifogásolására, javítására, saját hatáskörben javítást kezdeményezni. Egyenlő mérce kell a három alaptényezőre, sőt a szakemberek hibái, tévedései és bűneinek vizsgálatára is. Tanulságos rendőr balesetnek a helyszínén jártam egy újságíróval. Egy kiváló rendőrmotoros szenvedett halálos balesetet az 5-ös úton. Az út nyomvályús volt és kanyar is volt. A nyomvályú egyensúlyvesztést, haladási irányváltozást okozhat. Feltételes módban, mivel a részleteket nem ismertem, az mondtam, hogy úthiba is okozhatta a balesetet. A közút kezelője elismerte, hogy nyomvályús az út, de nem olyan mértékű, hogy az veszélyeztetné a közlekedést! Ekkor a tudomány segítségével kidolgoztam, hogy akkor tehetnek ilyen kijelentést, ha az út felülete sík, egyenlő érdességű, úthibától mentes! A súrlódás törvénye ad erre magyarázatot. Hogy végződött végül is a baleset elbírálása nem tudom, nem informálódtam róla.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük