Nyílt levél a közlekedési szakemberekhez, döntéshozókhoz!

 

                Nyílt levél a közlekedési szakemberekhez, döntéshozókhoz!

 

Mivel egyéni próbálkozásaim nem jártak sikerrel, ezért párbeszédet szeretnék kezdeményezni a mindenható közlekedési szakemberekkel a közlekedésbiztonságról, és arról amit az Európai Unió célul tűzött ki, a halálos és súlyos balesetek számának csökkentéséről.

2006-óta rendszeresen figyelemmel kísérem a közlekedésbiztonság alakulását, tűz közelből, a baleseti statisztikákból, közlekedésbiztonság javítását szolgáló intézkedésekből, a hatásaikból, előadásokból, és rendezvényeken keresztül. A tudománynál ésszerűbb, meggyőzőbb, hitelesebb magyarázat nincsen!

A baleseti statisztikák mindegyike a sebességet jelöli meg első helyen a balesetek okaiként. Én ezt nem vitatom, sőt alátámasztom az elméleti anyagommal, igaz más megközelítésből! Hogy miként látom én ezt, a honlapomon megtalálják, ezért itt nem részletezem.

Tehát a sebesség az, ami a legnagyobb szerepet játssza  a balesetekben.

Vegyük számba milyen veszélyes tényezők játszanak közre a baleseteknél, csak címszavakban?

Emberi képességek: látás, hallás, egyensúly érzék, sebesség és távolságbecslés, tévesztés, reakció idő, reakció út, csúszó súrlódás, súlypont, versenyszellem, sebességimádat, élménykeresés, figyelemelvonó pótcselekvések, vezetői képességet befolyásoló szerek, szeszes italok, fáradtság…. +a sebesség.

Az utak és környezete által biztosított biztonság akkor van meg, ha a (megengedett legnagyobb sebességhatárhoz viszonyítva) megvan az elegendő mozgástér! Haladási irányváltoztatás, különösen a kikényszerített haladási irányváltoztatásnál, ütközés és síkbeli eltérések nélküli mozgástér, forgalom sűrűsége, útfelületi hibák. Hiába tartottuk be az eredeti haladási irányban a haladási sebességhez előírt biztonságos követési, fék, és oldaltávolságot, ez a biztonság, a haladási irányváltozással elveszik! Súlyos következményekkel jár ez. Erről a szakemberek lemaradtak. A sebességgel nem lehet ilyen gyorsan reagálni a haladási irányváltozásra! Tehát jön a baleset. A haladási irányváltozás kifejezés használata a szakszerű, mert a járművek, gépjárművek esetében a jármű, gépjármű vezetője választja meg a legbiztonságosabb haladási irányt. Baleseteknél a legtöbb esetben nem a vezető akarata szerinti a haladási irány! A köztudatban, megdobta a járművet kifejezés az elterjedt.(útfelületi hibák, kátyú, nyomvályú stb.) Gondolják át egy kicsit a két kifejezés közötti különbséget!

Sok veszélyes tényezőt ezek közül büntetnek, ha a vezető hibázik, az a vezető aki vétlenként elszenvedi a balesetet, nem kárpótolja SEMMI! A közlekedés, a közlekedésbiztonság veszélyhelyzeteit együtt éljük meg, a politikusokkal, hazai és az európai közlekedési szakemberekkel, bírákkal, tudósokkal, kutatókkal, rendőrségi szakértőkkel, mégsem a bajok kiindulási pontján, a sebességen keresztül próbáljuk megoldani a problémákat. A tudomány is ezt követelné meg! Lehet, hogy nem is a közlekedők az első számú felelősök? Fegyverviselésre sem mindenki kap engedélyt, nem osztogatják a fegyvereket. A közlekedés teljesen más, mindenki közlekedik, mert jogunk van rá. Az EUR-LEX kimutatása szerint Európában, a közúti balesetekkel járó társadalmi költségek évi 130 milliárd euróra tehetők. Ez csak egy száraz adat, ennél jelentősebb, a súlyos lelki nyomorúság okozása a családoknak!

Járművet vezetni, gépjárművet vezetni, beszállni, anélkül, hogy a vezető nem ismeri a mozgástér szerepét, nem lehetne! A reakció út minden veszélyhelyzetben főszerepet játszik. A balesetveszélyes helyzet nem várja meg a vezető észlelését, az az a reakcióidő kezdetét.(Így kiesik a követési, fék, oldaltávolság, amit betartottunk.

Az önvezető járműveknek is számolniuk kell ezekkel a tényezőkkel.

A szakembereket, a legilletékesebbeket keresem ezekkel az észrevételeimmel, mert a változtatás joga Őket illeti!

Egy átfogó közlekedésbiztonsági tanácskozás még nem volt! Arra gondolok, hogy közlekedési szakemberek, kutatók, egyesületek, természettudományokat oktató szakiskoláktól az egyetemekig, az autógyárak képviselői (szakeberek Ők is), fizikusok, orvosok, útépítési szakemberek, rendőrség, katasztrófaelhárítók, tűzoltóság, és nagyon fontos, a közlekedők megbízottjának részvételével. Emellett baleseti statisztikák, fékezési táblázat segédletként! Ne feledjék emberi életekről van szó, az enyémről is, meg másokéról is, de minél több életet szeretnénk megmenteni, próbáljuk meg az ajánlásom szerint!

A megengedett sebességhatár nem kötelező sebesség, Országok, Nemzetek, fuvarozók, szállítók, közösségi közlekedés is a lehető legnagyobb megengedett sebességgel számolnak, terveznek, ezt a jármű vezetőknek végre kell hajtani.

Az útfelületi hibák mindenkinek egyéni problémákat okoznak, de összességében közösségi problémává válnak!

Baleseteknél a vezetők viselkedését, cselekedetét vizsgálni kellene, hogy tudatosan vétkezett, pl. előzéskor záróvonal átlépés, ittas vezetés, piroson áthajtás, körforgalomba rossz irányba hajt be ….Ezekben az esetekben a vezetők biztosan részletes oktatásban részesültek. Vannak olyan esetek, amikor váratlanul haladási irányváltozás következik be. Ilyenkor, ha az adott sebesség reakció útja nagyobb, mint a szabad mozgástér által biztosított útszakasz, baleset következik be. Nem mindegyik baleseti kockázati tényezőt oktatják a tanintézetekben, az ismeret hiánya nem a vezető hibája, de neki kell felelnie érte. Sok baleseti kockázati tényezőre a gépjármű vezetők még gondolni sem tudnak, mert nem ismerik. Reakció út, kikényszerített haladási irány, útfelület hibájából bekövetkezett haladási irányváltozás, súrlódás által kiváltott haladási irányváltozás…..

Csak most találtam rá, a 24/2005. (IV. 21.) rendeletre, azon belül a Képzés tartalma és feltételei részre, a 4§(1). Ebben az áll:”a képzésre jelentkező (tanuló) számára biztosítani kell mindazon ismereteket, jártasságot és készségek elsajátítását, viselkedésformák kialakítását, amelyek a járművezetés során lehetővé teszik (a,b,c,d,e,) pontokban felsoroltakat”.! Amiket én hiányoltam, kifogásoltam, az tulajdonképpen ebben a rendeletben elő van írva! A valóság nem ezt mutatja.

A képzést a KTI. felügyelete alatt végzik. Ebben az esetben az általam felvetett problémákat kivel, milyen formában lehet megbeszélni? Panaszról én nem beszélek, mert inkább együttműködés az ami hatásosabb lenne. A gépjármű vezető képzés is oktatás, sőt még bizonyos esetekben szakma is! A többi oktatáshoz kellene tartoznia, figyelembe véve, hogy speciális esettel állunk szemben. Az oktatás, bármely szakterületével állunk is  szembe, a tudomány van első helyen. Talán éppen ezért van elkülönítve? Mitől lesznek a közlekedési szakemberek szakemberek? Ők az alap ismereteiket nem az általános, közép, vagy a felsőoktatási intézményekben szerezték? Mi közlekedők, itt jutottunk ismeretekhez! Ezeket az ismereteket kell tovább fejleszteni!

Megszólítottam fiatalabb és idősebb gépjármű vezetőket, beszéltem oktatókkal, és ez alapján tudom, hogy ezeket a közlekedésbiztonsági tényezőket Ők sem ismerik, nem is oktatják.

A közlekedési balesetek az utakon következnek be, szerepük van tehát az utaknak és a környezetüknek is. Ezért nem csak az oktatók és gépjárművezetők képzését kell bővíteni, hanem a Közút Kezelő munkatársainak az ismereteit is! Ha nem hisznek nekem, tegyék próbára a felsorolt embereket.

Bonyolultabb kockázati tényezőkre tekintettel, a tananyagban ezeknek meg kell jelennie.

A követési távolságot, féktávolságot, oldaltávolságot azért határozták meg, hogy balesetveszélyes helyzetben a közlekedőknek legyen minimális esélye a baleset elkerülésére, a baleset súlyosságának a mérséklésére. De rögtön itt van egy bizonytalansági tényező, a becslés! Ezeket a távolságokat csak becslés alapján tudjuk, a sebesség függvényében betartani. Sajnos itt sorozatos hibákat követünk el, nem véletlenül, mert a becslések pontossága, a mozgások szigorú szabályaihoz nem felel meg! Jelenlegi helyzetben nincs más lehetőség. A sebességcsökkentést, ez is indokolja.

A mozgástér

Elengedhetetlen része a mozgásnak! Mozgástér nélkül nincs mozgás sem! A közlekedés az úton valósul meg, ott kell, hogy legyen mozgástér. Mozgástér nem áll korlátlanul rendelkezésre, határt szabnak a domborzati és terepviszonyok, a vonalvezetés, a sebesség, forgalom nagysága, a járművek manőverezhető képessége, járművek nagysága, jármű szerelvények, és még az emberi képességek is. Eleinte nem jelentett problémát a közlekedésnek, a jelenlegi út kialakítás, de a sokszorosára gyorsult járműveknek ez jelenti a legnagyobb gondot! Ha közlekedésbiztonságról beszélünk ezt kell az első helyre tennünk. E helyett, még beszélni sem beszélünk róla, tananyagban nem szerepel, szakemberek súlyos hibája ez! Az én felvetésemre sem reagáltak. Nálam a tekintélyüket vesztették. Talán másoknál is.

Kucsera Zoltán amatőr kutató

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük