Becsöngettek!
Kezdődik a 2023/2024-es közlekedésbiztonsági szabadegyetem I. évad.
Téma: Közlekedés és Közlekedésbiztonság!
A közlekedés, mindenen embert veszélyeztet a földön, ezért ideje újra végigjárni az utat a kezdetektől, ami nagyobb biztonsághoz vezet. Kezdetekben a sebesség alig tért el a korábbi időkben elérhető legnagyobb sebességtől. A korabeli szakemberek az úthálózatok meghosszabbítását, a gépjárművek hajtásait, sebességük növelésén versenyeztek. A biztonsági körülményeken fokozatosan javítottak. Az úthálózatokat burkolatokkal látták el, elkezdték oktatni a gépjármű vezetőket, ami elsősorban a járművek működésével kapcsolatos volt. A műszaki hibák elhárítását segítették elsősorban. A járművek mozgási sebessége folyamatosan növekedett, de azzal a mai napig nem foglalkoztak, hogy az utakon, milyen sebességhatáron közlekedhetünk biztonságosan. Napjainkban már ébredeznek, hogy a forgalom és a sebesség növekedése miatt nem biztonságosak a megengedett sebességhatárok. Vannak országok, melyek még most sem a biztonságot, a sebesség csökkentésének lehetőségét keresik, sőt a növelésén gondolkodnak. Ehhez a tudományt igénybe kellene venni, de nem teszik! Alapvető megállapítások a mozgásokra nincsenek, pedig kezdetkor is ugyan azok jellemzői voltak a mozgásoknak, mint ma! A baleseti statisztikák kimutatásait sem vizsgálják részletesebben. Azt megállapították, hogy az ember az okozója a legtöbb balesetnek. Soha nem vizsgálták, hogy az emberi tényezők miatt bekövetkezett balesetek elkerűlhetők lennének-e más módon, mint az ellenőrzés gyakoriságának növelése, vagy a büntetési tételek szigorítása, emelése. A szabályok betartását követelik, de azt, hogy minden körülmények között betarthatók-e, az nem került szóba! Az emberi képességek, mint például a becslés, a figyelem folyamatos fenntartása, a reflex, reakcióidő, a tulajdonságok, az öntörvényűség a közlekedésben veszélyesek, tíltják is, mégis gyakran előfordulnak. Nem a jogszabály hibályából.
A következmények, könnyű, súlyos, halálos balesetek. Minden vezető, csak azzal a képességekkel tud vezetni, manőverezni, ami kifejlődött az ember fejlődése során, amit tanulással elsajátított! Mit gondoltok, figyelembe kell ezeket venni a megengedett sebességhatároknál, a gépjárművek végsebességének engedélyezésénél? A gépjárművek végsebességének nincs határa! Egyenlőre. Vannak magabiztos vezetők, akik félelmet nem ismerve száguldoznak az utakon, nem tudnak lemondani a sebességről. Nem vonom kétségbe a tudásukat, de ha mozgásirány változás következik be, ha a reakcióút iránya rossz irányba vezet, nem született még olyan ember aki elkerülte volna a balesetet! Az autóversenyeken is következnek be haladási irányváltozásokból balesetek, vagy a térfigyelő kamerák felvételein is látható ilyen baleset. A magabiztos versenyző, vagy az úton közlekedő vezető, semmit nem tud ilyen esetekben tenni! A járművek mozgásából láthatjuk ezt. Ilyenkor a magabiztos vezetők nem nyilatkoznak az eseményekről!
Súlyos hiba az is, hogy a mozgás jellemzői közül csak a sebességet veszik figyelelmbe, pedig a mozgás iránya a fő baleseti veszélyforrás.
Akit érdekel a biztonság az mondja el véleményét, szóljon hozzá, tegyen megjegyzést az bejegyzéshez.
Kezdjünk hozzá!
Mi a közlekedés? Mozgás, helyváltoztatás? Igen.
A mozgás szabályai alapján kell vizsgálni? Igen.
Mi a mozgások jellemzői? Sebesség, gyorsulás, mozgás irány. A fizikai tudomány legérthetőbb témaköre.
Vizsgáljuk meg kinek van ráhatása a mozgásokra?
Sebesség-(vezető), reakció idő-(vezető), reakció út= sebesség+reakció idő-(vezető), mozgásirány-vezető+más tényezők (súrlódás, kikényszerített mozgásirány változás), szabad mozgástér-vezető+(más tényezők, más közlekedők).
Manuális vezetésnél a vezető választja meg a sebességet? Igen, A haladási irányt? A vezető és még más tényezők is szerepet játszanak. A sebességből és a vezető reakció idejéből határozhatjuk meg a reakció utat. A hosszát a sebesség és reakció idő adja meg. A reakció út iránya, rossz irány esetén balesethez vezet? Igen.
Az önvezető jármű esetében is ez a helyzet, de az önvezető jármű reakció idejére még nincs pontos adat.
Az út és környezete biztosítja a manőverekhez a mozgásteret? Igen. Mekkora mozgástérre van szükség a biztonsághoz? A reakció út hossza és a haladási irány(változás) adja meg ezt. Kell-e foglalkozni a haladási irányváltozással? Igen, mert a manőverek többsége irányváltoztatással jár, és váratlanul lehet kikényszerített haladási irányváltozás is! (eltérő súrlódási erő is kiválthatja)! A követési távolság csak az előttünk haladóhoz viszonyítva tartható be! Irányváltozás esetén nincs védelem a baleset ellen! Ilyen eseteknél súlyos, halálos balesetek következnek be! Vizsgáljuk okok nélkül a baleseteket és ha azt állapítjuk meg, hogy sok súlyos, halálos baleseteket okoznak, akkor elemezzük az okokat is. Az okok elemzésénél ne elégedjünk meg a tiltásokkal, mert azok nem tökéletesek az öntörvényűségünk miatt! Az öntörvényűséget büntetni lehet, de megszüntetni büntetéssel nem lehet! Hiába büntetjük meg a közúti közlekedésben a szabálytalan közlekedőket, tíltjuk el, vesszük el a vezetői engedélyüket, mert elég közülük egy is, aki a büntetés hatálya alatt újra elköveti a szabálytalanságot! A megbüntetteknek a szabályszegés, mint lehetőség megmarad!
Figyelembe kell venni az út és a jármű közötti kapcsolatot, a mozgási módokat (gördülő, csúszó) és az út és a jármű közötti kölcsönhatást! A járművek gumijainak állapotára figyelni kell, erre gyakran figyelmeztetik is a gépjármű vezetőket. Ezt ebben az esetben így is kell! A kölcsönhatásból eredően az útfelületi hibákra is fel kell hívni a figyelmet! (mozgásirány változás)!
A közlekedési rendszabályok minden veszélyes tényezőt tíltanak, ellenőriznek, büntetnek, de nem szüntetik meg a veszélyes tényezőket. Sokszor szigorításokat, súlyosabb büntetéseket kérnek, de fizikai megoldás kell! Az általam kifogásolt becslési képességeket büntetésekkel nem lehet pontossabbá tenni, de a látás, hallás, reflex, reakció idő sem javul meg büntetésre, lesz a fizikai törvényeknek megfelelő! Kérjenek fel a témában járatos szakembereket, mondják el Ők a szakvéleményüket.
A múltból egy példa, a balesetveszélyes körülmény megszüntetésére. Vasúti személyszállításnál és villamos közlekedésnél sok baleset következett be a mozgó járműről, le és felszálláskor. A villamos és a vasúti vagonok ajtajai nem önműködő működtetésűek voltak, a villamosok peronjai nyitottak voltak. A megállókba beálló szerelvényekről, az utazók még a mozgásban lévő járművekről leugrottak, az induló járművekre pedig felugrottak, felkapaszkodtak. Sok esetben elvétették az ugrást és súlyos, halálos balesetek következtek be. A vasúttársaság a minden szerelvény ajtajánál, a peronon táblát helyezett ki, hogy mozgó járműre felszállni, leszállni tilos feliratú táblát függesztett ki! A balesetek nem szüntek meg. Később a technika lehetővé tette, hogy elindulás előtt és megállaskor az álló jármű ajtajait a vezető, automatikusan nyitotta, zárta. Ez hozta meg a balesetek megszűnését! A tíltó jogi megoldás nem vezetett eredményre, pedig világos és érthető volt a felszólítás. Ahol lehet, ezt a megoldást kell követni! Tanulság nekünk és a szakembereknek is!
Ki a közlekedési szakember? Aki a baleseteknél hitelesen tájékoztatja a közvéleményt.
Fizikus, mérnök, útépítő, autógyári alkalmazott, autóversenyző, közlekedés rendész, meterológus, pszichológus, közlekedési szakjogász?
FONTOS!
Milyen tényezők alapján határozták meg a megengedett sebességhatárokat, a gépjárművek végsebességét? Várjuk a választ!
Az útjaink adottságaikban, környezetükben eltérnek-e más országokétól?
Kell-e ismerni és tanítani a mogásokra vonatkozó fizikai szabályokat, és más alapvető fizikai törvényeket?
Befolyásolható-e a jármű mozgása a (reakcióút), a reakcióidő alatt?
A fizikai értelemben a mozgáshoz mozgástérre van szükség. A közlekedéshez mekkora mozgástérre van szükség? Mi szabja ezt meg? A világ úthálózatai sem biztosítanak nagyobb mozgásteret a közlekedéshez. Jól van ez így? Akkor mi a megoldás?
A baleseti statisztikák sok veszélyes tényezőre mutatanak rá. Az emberi tényezőket 95%-ra teszik a szakemberek. Ezen belül a gyorshajtás került az első helyre. A mozgás jellemzői a sebesség, gyorsulás, mozgás irány. Viszont a balesetek a mozgásirány(változás) miatt következnek be! A sebesség a pusztítást, rombolást végzi el. Ezért van nagy jelentősége a mozgástérnek! Kezdetektől fogva az utak inkább minőségben, (földút, macadám, kő, és aszfaltra változott), mint mozgástérre. Mozgástér változtatás, a jelenlegi megengedett sebességhatárokhoz sem lehetséges! A járművek száma megsokszorozódott, a sebességük úgyszintén! Ezek a közlekedésbiztonságot csak rontották. A közlekedés a fizikai tudományok segítségével valósul meg. A közlekedést nem lehet politikai síkon megvitatni, a fizikai tudomány síkján kell lerendezni! A balesetekben 95%-ban hibázó emberekre bízzák a tág sebességválasztást!!! Ki érti ezt?
Amelyik gépjármű végsebessége elérheti az akár 380.km/h végsebességet, annak vezetőjének nem szab határt a megengedett sebességhatár! De másoknak sem. Tudják az öntörvényűség miatt. Az ötörvényű kifejezést használni a közlekedésbiztonságban telitalálat. A közúti közlekedésben sok mozgás takarásban történik, ezért mások nem észlelik időben ezeket. Nem ismerjük sem a sebességüket, sem a mozgásirányukat, sem a járművek nagyságát, méreteiket! Nagy a baleseti kockázat!
A sebesség mérséklése milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár? előny: (kevesebb baleset, emberi életek óvása, üzemanyag fogyasztás csökkenése, az utak kímélése) Hátrány: (menetidő hosszabbodás, és a halálos balesetek kapcsán használható tudás elvesztése)
Az utak méretezése a kezdetektől olyan, mintha a közlekedők hibázását kizárták volna a szakemberek. Ez a rajtuk zajló sebességekből következtethető ki, és a megengedett sebességhatárokból. Megvizsgálva ezt a kérdést azonban a megengedett sebességhatárokhoz olyan szélességű utak kellenének, mint a rajtuk megengedett legnagyobb sebességhatárhoz szükséges reakcióút! Ez megvalósíthatatlan a domborzati és terepviszonyok, és a költségek miatt is! A környezet és természetvédelem is számít! Tehát marad a jelenlegi méretezése az utaknak, de az emberi hibázások is! Ehhez kell igazodni, ha kevesebb balesetet várunk el. Lehet-e hibázás nélkül közlekedni, lehet-e hibátlanul manőverezni minden alkalommal? Megszámolni sem lehet hány hibázási lehetőség van, és minden közlekedő követhet el hibát! A balesetek innen indulnak ki. A becslés alapján követjük el a legtöbb hibát, a figyelmetelenségekkel együtt. Amikor előzéshez készülünk, várva az előzési lehetőségre, csak akkor bizonyosodunk meg, hogy az előzési feltételek becslése megfelelő volt-e, ha baleset nélkül befejeztük az előzést! A balesetek nem csak egyszereplős események, vannak két, és többszereplős balesetek is. Ilyenkor, minden mozgásban lévő sebessége, vezetőik reakció ideje, és a mozgás irányuk is számít a balesetben! Nem könnyű ilyen balesetben eligazodni. Sok tanulságos közlekedési baleset következett már be az utakon.(spontán gyorsulási verseny, záróvonal átlépése, útról lehajtás, ittas vezetés, büntető fékezés). A baleset résztvevői között minden tipusú jármű megtalálható (kerékpár, motorkerékpár,személygépjármű, tehergépjármű, busz, mezőgazdasági gépjármű, megkülönböztetőjelzésű gépjármű, minden jármű és közlekedési eszköz ami az utakon előfordul) A tanulságosnak nevezett közlekedési balesetek kinek, kiknek voltak tanulságosak? Igazolták ezt valamivel, baleseti statisztikával, hogy valóban tanultak belőle a közkekedők, vagy a közlekedési szakemberek?
Amikor közlekedünk hosszabb, rövidebb ideig folyamatosan fenn kell tartani a figyelmet, de mindaddig figyelni kell, míg a közelünkben van mozgás! Ez a következő kérdésem, lehetséges ez? Ha van, és lehetséges a megszakítás, akkor mikor, mennyi ideig tarthat, hogy biztonság fennmaradjon?
Meddig lehet a figyelmet folyamatosan fenntartani? Követelik ezt, de nincs biztosíték, hogy képesekek is vagyunk rá! A közlekedés időigényes feladat. A figyelem más területeken is szerepet játszik. pl.: Az összes sportoknál: sakk, vívás, ökölvívás, labdajátékoknál, vízisportoknál stb. A győzelem ezen áll vagy bukik! Itt is érzelmeket vált ki, de a közlekedésben tragédia kíséretében éljük meg ezt. Szakemberek vizsgálják meg ezt az emberi tulajdonságot, mert hiányuk a közlekedésben súlyos baleseteket okoznak. A vezetőknek egyszerre közlekedésben sok tényezőre kell, rövidebb, hosszabb ideig a figyelmet fenntartani! Ezt nevezik osztott figyelemnek! Ha rossz pillanatban másra figyelünk balesetveszélyes helyzetet okozhatunk! Hogy döntsük el, hogy mikor mire figyeljünk? Nagy a hibázási lehetőség. Ezt kell vizsgálni, kutatni és kimondani, hogy lehetséges-e? Saját magam tapasztalata, megfigyelése alapján mondom ezt. Szakember ezt hitelesebben tudja elmagyarázni, kijelenteni, felhívni erre a figyelmet! (itt is számít a figyelem)! A fontosságot ez is alátámasztja!
l. Gondolatok a figyelemről, a biztonságos közlekedés legfontosabb tényezőjéről. A figyelem, a reakcióidő kiindulási alapja, a legfontosabb eleme. A közlekedésbiztonság nélkülözhetetlen része, az érzékszerveink mozgató rugója! Több ismeretre lenne szükségük a közlekedőknek. Nem vagyok szakember, ezért is keztem így ezt a bekezdést! A figyelemmel kapcsolatos írásokból nehéz olyan információhoz jutni, ami csak a közlekedést érintené. A közlekedésben összesíteni kellene az összes tényezőt, ami a figyelmen múló fontos tényező. Az úton minden mozgásban lévőre figyelni kell, de vannak jelzések, tíltó, útbaigazító és figyelmeztető táblák is. A saját mozgásunkra is figyelni kell, a sebességre, a mozgásirányunkra, a célirányra, a többi közlekedő mozgási sebességére, irányára, az út vonalvezetésére, az útfelületi hibákra, a forgalmi helyzetekre, időjárási körülményekre (változásokra), az előzéseinkre, az előzőinkre, ha lehet még a szabálytalanul pl. a leállósávban előzésre). És itt a felsorolást nem befejeztem csak abbahagyom, mert talán az összes tényezőt fel sem lehet sorolni! Mindegyiket figyeljük, hol az egyik, hol a másik jelent veszélyt, lehet-e hibátlanul figyelni ezekre? Megtudjuk-e ítélni melyik a fotosabb, veszélyesebb? Csak mi hibázhatunk! Az emberi képességeinkkel hibátlanul, meg tudjuk-e oldani az osztott figyelmet közlekedés közben? A figyelem irányított, összpontosított figyelem a kiválasztott eseményre. A közlekedésben azonnali, irányított figyelem kell, lehetőleg időveszteség nélkül!
A figyelem az élet más területein is fontos pl.:az oktatásban, munkavégzésnél, sportban. A sakkozás nagy figyelmet igénylő sport, vannak nagy hibázások ami vereséget okoznak. Az állatvilágban is az élet meghatározója a ragadozó és préda között. A ragadozók lesből támadnak, igyekeznek kijátszani a préda figyelmét. Leggyakrabban az ivóhelyeken, vagy táplálkozás közben csapnak le, osztott figyelem miatt sikeresebb a vadászat.
Vezetés közben csak a vezető tudja, hogy az osztott figyelme mire összpontosít. A kívülállók ezt nem tudják követni! Minden mozgó ember, jármű, állat, tárgy, álló tárgy veszélyt jelentenek, amikor a mozgásirányunkba kerülnek, vagy azok mozgásiránya felénk irányúl. A vadakra vigyáznunk kell, de azt azért el kell mondani, hogy a vadbalesetek szinte mindegyike takarásból előbukkanó állattal esik meg! Nem ismerjük a sebességüket, és mozgás irányukat sem! Nehéz elkerűlni, még alacsony sebességnél is. Volt videó, erdei úton kerékpározó ütközött vaddal, vagy a vad ütközött a kerékpárossal? Tudják ezt azok a szakemberek, akik a vezetőt teszik egyedüli felelőssé a vadbalesetekért? Aligha.
Tisztelettel kérem a téma szakértőit, segítsenek a közlekedőknek hiteles szakmai értékelésükkel.
Az utak használatuk során károsodnak, felületi hibák keletkeznek, ezekre figyelnünk kell, mert veszélyeket jelentenek a mozgásokra. Az útkezelő nem győzi naprakészen javítani ezeket az úthibákat, nem tudja utólérni magát. Az időjárás változások sem kedveznek a sebességeknek, és az irányításra. A közlekedők próbálkoznak megfelelni ezeknek, de a balesetek igazolják sikerességüket.
Az emberi képességek is befolyásolják a mozgások sebességét, biztonságát. Az emberi tulajdonságok nem egyformák, ember és ember között, de olyan sok tulajdonság van, hogy azok kiegyenlítik egymást. Szabályokkal, törvényekkel próbálják fékentartani a közlekedőket, de ez az öntörvényűségünkön bukik meg. Ha nagyobb biztonságot szeretnénk, akkor ezekkel számolni kell!
Sok tényező van amit tíltanak. Össze se lehet számolni, hogy mennyi. Ezek mind balesetveszélyesek, (ittas vezetés, záróvonal átlépés, büntető fékezés, vezetői engedély hiánya, irányjelzés elmulasztása, elsőbbségadás elmulasztása, mobil használat, piroson áthajtás……stb.) önmagunkra és más közlekedőkre is! Számoljuk össze az összes, az ember által előidézett balesetveszélyes helyzeteket, és akkor látjuk igazán, hogy számolni kell-e ezekkel is, a megengedett sebességhatárok megállapításánál? Bármelyik, életre is veszélyes lehet! Sokan ellenzik a sebességcsökkentését, de a körülmények, a feltételek és a tulajdonságok erre kényszerítenek. Magamat is a tudatos közlekedők közé sorolom, de mégsem jelenthetem ki, hogy hibátlan vagyok.A baleseteket is, és a súlyosságukat is, csak sebességcsökkentésével érhetjük el! Gondolkodjunk el ezen! A veszélyeket tovább fokozzák a számtalan útfelületi hibák. Ezeket a veszélyes tényezőket jó lenne megszüntetni, de ennyi év (több mint 100év) tapasztalata alapján kijelenthetjük, hogy nem lehet!
Az emberi tulajdonságokat, képességeket nem lehet jelentősen javítani, azt sem rövid idő alatt! Az emberi tulajdonságok, képességek tekintetében egyik ország sem különb a másiknál. Hogyan változtassuk jó irányba ezeket az emberi tényezőket? Mindenkit érint, kivel kezdjük, és melyik tulajdonságot, képességet vegyük előre? A gyalogosokkal kezdenénk, és a megkülönböztető jelzéssel közlekedő gépjárművek vezetőivel végeznénk? Egyik ország sem maradhatna ki ebből, mert közlekedésnek nincs országhatára. Olyan sok a rossz emberi tulajdonságok sora, hogy a végére sem érnénk, de az emberi képességeken is hasonlóan sok javulást kellene elérni! Ráadásul vannak olyan képességek, amit nem lehet eredményesen, tartósan javítani. (látás, hallás, figyelem fenntartás, egyensúlyérzék, becslésiképesség, reflex, reakcóidő) a reakció idő 1.sec. átlagosan meghatározva. De a valóságban ettől az értéktől jóval hosszabb is lehet, ez hosszabb reakcióúttal is jár, és balesettel! Minden balesetveszélyeshelyzet egyedi reakcióidővel rendelkezik. Ha hosszabb a reakció idő a szakemberek által megadott átlag 1.sec. időtől a reakcióút is hosszab lesz. Ha rövidebb mint 1.sec. akkor a reakcióút is rövidebb lesz, de ez nem jelenti azt, hogy elhárítottuk a veszélyhelyzetet! A tényleges reakcióidő, a kialakult veszélyhelyzet által, a vezetőből kiváltott tényleges reakcióidő hossza.
Ismerjük az emberi képességek és tulajdonságok veszélyességét a közlekedésbiztonságra, tíltjuk is, ellenőrizzük is, büntetjük is, de megszüntetni nem tudjuk. Az emberi képességek és tulajdonságok különböző szakterületeket érintenek (látás, hallás, reflex, reakcióidő, egyensúly érzék, becslési képesség). A szakterületek szakértői ismerik, el is mondják a tudományos elemzéseiket, de a döntéshozó közlekedési szakemberek nem veszik figyelembe! E tekintetben nem is lehet különbséget tenni a hazai és külföldi közlekedési szakemberek között!
A becslési képességek pontosságát a közúti közlekedésben nem ismerjük. A sebesség váltakozó, a távolság változó, a helyszín változó, a forgalmi helyzet változó, a napszakok változnak, az időjárási körülmények változnak, a látási viszonyok változnak, ilyen körülmények között nem is lehet pontos (a mozgás törvényeinek megfelelő) a becslés! Azonnal hatással van a biztonságra, nem lehet módosítani! Az élet más területein ez lehetséges pl.: termésátlag becslése, építési határidő, szállítási határidő stb. A közúti közlekdésben nem!
Valami történhetett, mert a napokban a hiradásokban közölték, hogy minden hatodik gépjárművezető látásával probléma van! Vajon a közlekedési szakemberek figyelembe veszik? Felhívtam ezekre a figyelmet én is, talán mégsem hiába való a közlekedésbiztonsággal való foglalkozásom?
Ezeket figyelembe véve, főleg mások érdekében, csak a sebesség csökkentésével tudjuk a biztonságot javítani. Azok a szakemberek tudnák ezt hitelesen elmagyarázni, akiknek ez a szakterülete.
A közlekedési rendszabályok ismerete elegendő a közúti közlekedésbiztonsághoz?
Milyen ismeretek megszerzését javasolják még?
Az útról való lehajtásos baleseteket vizsgáljuk úgy, hogy milyen következményekkel jár! (könnyű, súlyos, halálos) A balesetek vizsgálatát a következményekkel kell kezdeni. Milyen gyakoriak az ilyen balesetek? Az okok vizsgálatával folytassuk. Milyen intézkedések szükségesek?
Ugyan ilyen vizsgálati módszer alapján vizsgáljuk meg a frontális ütközéseket, szalagkorlátnak csapódást, ráfutásos baleseteket, ittas vezetést és még a baleseti statisztika alapján kimutatott veszélyes balesetek következményeit. Csak ez után térjünk rá az okokra. Lehet-e bízni bennünk, a közlekedőkben, hogy ilyen sebességhatárok mellett közlekedjünk?
A közúti közlekedésben van abszolút biztonság? Csak közelíthetünk hozzá!
A közúti közlekedéstől nagyobb sebességgel közlekedni, csak vasúti, vagy légiközlekedéssel lehet!
Ezekre a kérdésekre jó lenne válaszokat adni és kapni!
Külön fejezetet szánok a sebességre. Nem megfelelő sebességválasztás (relatív gyorshajtás), sebességtúllépése, és abszolút gyorshajtás. Ezek szerepelnek a vezetők valós bűnei között. A közlekedések jelentős többsége fontos célok elérése miatt történik. A közlekedők különböző sebességekkel, távolságokra, és időpontokra kelnek útra. Az utazási sebesség szabályos körülmények között, több különböző sebességű, de a megengedett sebsséghatárok alatti útszakaszokból áll össze, az ÁTLAGSEBESSÉG. A szabályok betartását és az időpontra érkezést sok tényező befolyásolja.
Felsorolom ezeket: az út vonalvezetése, a hossza, útfelületi hibákkal (hosszanti úthibák-lassítás), sebességkorlátozással, forgalommal, eseményekkel, napszakokkal, időjárásváltozásokkal, közlekedési rendszabályokkal, lassúbb-gyorsabb járművekkel, közlekedési renszabályokkal (előzni tilos) szakaszokkal, jelzőlámpákkal, sorompókkal, hidakkal, alagutakkal, munkálatok az utakon, terelő utakkal, (menettávolság növekedés!) Ezek ismerete alapján lehetne átlagsebességet kiszámítani, hogy ne lépjük túl a megengedett sebességhatárokat, és időponrta is érkezhessünk! Erre a szakemberek csak azt tanácsolják INDULJUNK EL IDŐBEN! Nem is szakemberek azok, akik ezeket a tényezőket figyelmen kívül hagyják! A közlekedők úticéljaik is fontosak, ezt el kell ismerni! A szabályok betartása, a sebességhatár betartása biztonsági szempontból fontos, szakemberek, szakemberek csoportja mutassa be hogyan lehetséges ez, hogy követhessük a példájukat! Nem egy út alkalmával kell teljesíteni ezt a kíhívást, hanem minden fontos úticél alkalmával. (munkahelyre érkezés, beszállítók szállításai, stb. Gondoljuk át és döntsünk okosan!
Az úton akkor választhatunk nagyobb sebességet a megengedett sebességhatáron belül, ha a forgalmi helyzet kedvező, és az úton tudjuk tartani a járművünket. Erre nincs garancia, a jármű haladási iránya megváltozhat olyan mértékben, hogy az utat elhagyjuk. Azt, hogy ez mikor, hol, és milyen irányban azt, nem tudjuk! A választott sebesség nem, a megváltozott haladási iránynak megfelelő sebesség, ezért a reakció idő alatt megtett út túl nagy távolságot tesz ki, ezért baleset következik be! Ütközünk a szembejövő járművel, szalagkorlát, fa, oszlop, árok, kerítés, épület kerülhet a mozgásirányunkba.
A balesetek helyszínére a katasztrófaelhárítók az elsők között érkeznek. A lánglovagok a balesetekről képekkel tudósítottak. Ezeket gyakran megnéztem, próbáltam tanulságokat levonni. Jó ideje már, nem lehet a lánglovagok baleseti tudósításit megtalálni, valamiért leállhattak, leállíthatták ezeket a tudósításokat! A legutolsó bejegyzés 2017-ből való!
A rendőrségi baleseti tudósítások gyakran azzal a megállapításokkal zárulnak, hogy ismeretlen okokból következett be a baleset. Rendjén is való, hogy a helyszínen nem lehet elhamarkodottan kijelentéseket tenni a balesetre, de idővel csak megállapítják az okot, okokat. Miért nem lehet ilyenkor visszatérni az eseményekre? A legfőbb tanulságok a többi közlekedők előtt ismeretlenek maradnak! Az ismeretlen okból bekövetkezett balesetekből, milyen tanulságokat, következtetéseket lehet levonni?
A szakemberektől ezeket hiányolom!
A látás, a szem az emberek legfontfosabb érzékszerve! Az élet minden területén az, de a közlekedésben különösen fontos. A látásunk eltér egymástól, különböző csoportokba sorolhatjuk. A sok igénybevételtől, már nem nyújt megfelelő biztonságot. Részletes megfigyelésre bizonytalanná válik, nem tudja a gyors változásokat
követni. A mozgás sebessége a közlekedésben változó, a nagyobb sebességnél gyakoribbak a hibázások is. Próbáltam a szemmozgásról ismeretek szerezni, és találtam egy ábrát, amelyen elmagyarázzák szakemberek az ember szemmozgásának tartományait. A kényelmestől a maximális látótérig, fokokban megadva. A kényelmes 30 foktól, a szem és fejfordítással együtt kb.190-200 fokig. Ezek a mozdulatok kicsi időtartamúak, de lehetnek számottevőek is. Kérdés: a szemünk előtt a látómezőben zajló eseményeket tudjuk-e folyamatosan figyelemmel kísérni, ki tudjuk-e időben választani a ránk veszélyes eseteket? A látómezőn túl is vannak mozgások, de azok mozgási sebességét, és irányát sem ismerjük, ezért rendkívül veszélyesek! A mozgási sebességünkhöz nem is tudunk megfelelő reakciót vérehajtani, nehéz védekezni ellene. (pl. a vadak mozgása, sötétben a megvilágított területen kívüli mozgások, veszélyes útkanyarulatok, takarásból elénk kerülők, lavinák, kőomlások stb.) A biztonság a részletekben rejlik!
A közlekedési eszközök, járművek, gépjárművek a mozgási sebességünket növelik, a helyváltoztatást könyebbé teszik, de a közlekedésbiztonságot veszélyessebbé teszik, saját magunknak, és másoknak is!
A közúti közlekedésben a gördülés, súrlódás, kölcsönhatás egyszerre, folyamatosan jelen van.
A szakemberek sokszor hívják fel a figyelmet a baleseti statisztikára, a szabálytalanságok gyakoriságára. Én is figyelemmel kísérem a baleseti statisztikákat, úgy ahogy mások is teszik. De mi mit tudunk változtatni ezen? A szakemberek vegyék figyelembe, elemezzék ki azokat a körülményekkel, a feltételekkel, képességekkel, tulajdonságokkal, utakkal, útállapotokkal, sebességhatárokkal, és még mindazzal amik szükségesek.
A repülőgépeknek van bizonyos esetekben a legnagyobb mozgásterük, de lehetnek olyan körülmények, amikor a sebességhez viszonyítva a mozgástér leszűkül! (föld közeli manőverek, más gépek közelsége, madarak)
Kucsera Zoltán amatőr kutató