Sebesség és Gyorshajtás
A sebességnek a közlekedésben, a közlekedésbiztonságban, döntő szerepe van, ezért kiemelten ellenőrzik, de ez létkérdés is. Nagyobb sebességnél a jármű hosszabb utat tesz meg 1.sec. idő alatt. A fékezési táblázatban a reakció idő átlagosan 1.sec. időtartamban van megadva. Ez az idő lehet több is, és valamivel kevesebb is. Az észleléssel kezdődik a veszélyhelyzet elhárítása, és ezért a figyelem nagyon fontos. Amíg nem észleljük a veszélyt, nem is kezdjük meg elhárítani sem! Az észlelés után gyors (pillanatnyi) elemzés, döntés és cselekvés következik. A fékpedálra lépéstől a tényleges fékezésig tart a fékkésedelmi idő. A fékkésedelmi idő akkor is van, ha mi lépünk a fékpedálra és akkor is, ha az ABS. működteti azt. Tehát a reakció idő átlagosan 1.sec. nagyobb sebességnél fordítottan arányosan a reakció időnek csökkennie kellene, ez lehetetlen, ezért növekszik a balesetveszély! A reakció idő legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy járművünk ezen idő alatt, változatlanul, a választott irányba halad, vagy a váratlan haladási irányváltozás irányába! A sebesség és a reakció idő alatt megtett út alapján, vagy sikerül elkerülni a balesetet, vagy nem! A többi a fékezési táblázatból kiolvasható. A reakció út az az útszakasz, amikor a vezető a reakció idő alatt nem tud beavatkozni a jármű mozgásába, irányításába.
Az a kérdés, hogy lakott területen belül 50.km/h sebességnél belefér-e a 14.m-s reakció út a biztonságos közlekedésbe? És ugyan ez a kérdés, 90.km/h sebességnél a 25.m-s, és az autópályán 130.km/h sebességnél a 36.m-s reakció út?
Az utak és környezetük nem tudják biztosítani a megengedett sebességgel mozgó járműveknek, az úttal azonos szintben, a biztonsághoz elengedhetetlen szabad mozgásteret! Kijelenthetjük ezt úgy is, hogy ez a biztonságos közlekedésének az első TÖRVÉNYE!
Az úthibás úton történő vészfékezésnél az ABS többször is működébe léphet, ezért mindannyiszor benne van a fékkésedelmi idő is! A haladási irányváltozáshoz, ez a pillanatnyi késedelem is elegendő! A súrlódási erő egy négykerekű jármű esetében, úthibás úton (repedezett, nyomvályús, mart, kátyús, felgyűrődött, megsüllyedt, síkbeli eltéréssel javított útfelület) ez bekövetkezik. A jobb és baloldalon fékezéskor az adott pillanatban éppen ható súrlódási erő ha nem egyforma, akkor váratlanul megváltozik a haladási irány! Ez a legnagyobb balesetveszély az utakon! Nem lehet rá felkészülni, a fékezés folyamata ezután a súrlódási erőhatások szerint következik be.
Megfelelő sebességgel közlekedjünk, jön a “szakszerű” tanács! Milyen is az a megfelelő sebesség? Mindenki, aki közlekedik gyalog, vagy azzal a járművel amit vezet, saját maga választ egy biztonságosnak ítélt sebességet. Ebből adódóan, egy adott pillanatban, megfelelő a jármű sebessége, de lehet, a következő pillanatban, a közlekedési helyzet váratlan változása miatt, viszont már nem! Amivel én kiemelten foglalkozom, az úthibás utakra ez fokozottan igaz! Ha váratlan veszélyhelyzetbe kerülünk, akkor derül ki, hogy megfelelő sebességet választottunk, vagy nem. A súrlódási felületek,viszonyok állandó változása miatt, nem lehet abszolút biztonságos sebességet választani! Ezért a súrlódás változása az, amit figyelemebe kell venni, a jármű vezetőinek és az útépítőknek, javítóknak, Közút kezelőknek, szakembereknek, mert általában fékezéssel, vészfékezéssel tehetünk valamit, a baleset elkerülésére. A biztonságos sebesség akkor válik bizonytalan, veszélyes sebességgé, ha valamilyen váratlan esemény következik be, és manővert, manővereket kell végrehajtani. Ilyenkor történnek ütközések, kisodródások, megcsúszások, borulások, fának, oszlopnak, árokba csapódások, a jármű feletti uralom elvesztése! Ez a jelenség minden közlekedési formánál előfordulhat. Amikor két mozgó test ütközik, ez csak úgy kerülhető el, ha sebességet változtatunk, vagy haladási irányt változtatunk, az egyik, vagy másik, vagy mindkét mozgó testen. Jó lenne előre tudni, mi az a sebesség.ami megfelelő és mi nem. Utólag bátor dolog minősíteni! A gördülő mozgás sebessége bármilyen alacsony, csúszó súrlódáskor, ha eltérő a súrlódási felület, haladási irányváltozás következik be. Az alacsony sebességnél kismértékű irányváltozás, nagyobb sebességnél nagyobb mértékű irányváltozás következik be! A kérdés, kismértékű irányváltozás balesettel jár-e? Ha igen, akkor nem az útviszonyoknak megfelelően vezettünk! Ezért nem mondanak sebességet a szakemberek, mert nem lehet előre tudni a biztonságos sebességet. Az intelligens járművek esetében, ilyen helyzetekre is meg kell határozni a sebességét a járműnek!
A gyorshajtás problémája a sebességméréssel nincs megoldva! Akkor sem lenne, ha minden gépjármű vezető mellett egy közlekedési rendőr ülne, vagy megemelnénk a megengedett sebességhatárokat! Csak akkor nem lépnék túl a megengedett sebességhatárt, ha az olyan magas lenne, amire egyetlen jármű sem lenne képes. Az utazás távolságához szükséges menetidőt, a megengedett sebességhatárokhoz, a járművünkkel elérhető sebességéhez mérjük. A menetidőt akadályozó tényezőket nem lehet mind egyiket számba venni, teljes mértékben kiküszöbölni!
Napi teendőink mind időpontra történnek, és mindenkinek kivétel nélkül, ezért hol Mi, hol Mások kerülnek időzavarba, ezért szükséges a gyorsabb haladás. Az eszméletlen gyorshajtókkal szemben, a büntetés mellett, fizikai ismeretekből vizsgára kellene kötelezni! Csak sikeres vizsga esetén közlekedhetne vezetőként, gépjárművel.
A közösségi közlekedés járművei menetrend szerint közlekednek, a menetidőt be kell tartaniuk, a csatlakozási lánc érdekében is! Mit tesznek ha késébe kerülnek? Csak egy válasz lehetséges, a gyorsabb haladás!
Gondolják meg, ha nem lehetne gyorsabban haladni menetidő vesztéskor, akkor előadások, szolgálatba lépések, utazások, vizsgálatok, műtétek,bírósági tárgyalások, családi események stb. maradnának el, ezek pedig még több gyorshajtást generálhatnának, még több balesetet. Nem csak gépjárművel, autópályán, autóúton, főúton lehet gyorshajtás bűnébe esni, szinte bár hol, és bármelyik közlekedési módban. Sok a gyorshajtás vétsége, nem mindenki kap büntetést ezért, így nem is igazságos! A megengedettnél gyorsabban haladás, abszolút gyorshajtás VESZÉLYES! A gyorsabb haladáskor, ha ütközünk szilárd testtel (oszlop, fa, árok) garantált a súlyos sérülés, életvesztés! pl. 72 km/h sebességgel oszlopnak csapódva olyan, mintha 20 m-magasból, szabadeséssel a földhöz csapódnánk! Ez túlélhetetlen. De a relatív gyorshajtás is veszélyes! Akkor tisztelt szakemberek milyen sebességet válasszunk, mit ajánlanak? A sebességhez (mozgáshoz a mozgás iránya is hozzátartozik), mert csak így értelmezhetjük azt. Baleset akkor következik be, ha a mozgás irányába akadály kerül. Mindegy, hogy abszolút, vagy relatív gyorshajtással mozogtunk. Ezért kérem a szakembereket, hogy tisztázzuk, milyen tényezők, körülmények, tulajdonságok alapján határozták meg a megengedett sebességhatárokat?
Milyen következményei vannak a szakemberekre, ha a baleseti statisztika rossz irányba változik? A balesetekért a gépjármű vezetőket teszik felelőssé. De minden esetben így van ez? Több oldalon is kifejtettem már, hogy az útfelületi hibák (haladási irányváltoztatás) miatt, de maga az út sem biztosítja a mozgásteret, még a megengedett sebességhatáron belül közlekedőknek sem! Az oktatás hiányosságai miatti, ismeretek hiánya balesetekhez vezet. Csúszó súrlódás veszélyeinek ismertetése, figyelmen kívül hagyását, bűnnek nevezném. Kikényszerített haladási irányváltozásnak is a vétlenek az áldozatai! Nem elég tiltani, ellenőrizni, büntetni a szabálytalanokat, mert a gyakorlatban folyamatosan fennáll a baleset veszély! Ezt csak ésszerű, átgondolt módon lehet csökkenteni, megszüntetni.
Vannak biztonsági berendezések a gépjárművekben, azok mérsékelhetik a balesetek súlyosságát, de még így is súlyos a baleset. A 70 km/h sebességnél a mai járművek sokkal nagyobb sebességre képesek, ezért el lehet képzelni az előző példa alapján, milyen súlyú lehet a baleset. De vigyázzunk a megengedett sebességgel, vagy az alatti közlekedés sem jelent garanciát balesetmentességre! A figyelem nagyon fontos! Ha késünk valahonnan, miért büntetnek a késésért? Büntetnek ha gyorsan megyünk, büntetnek (kirúgnak) ha késünk! Egyszer, ha mindenki egy hétig betartaná a sebességhatárokat, akkor mutatkozna meg, hogy a gyorshajtás tiltásának szabálya, betarthatatlan! Itt olyan ellentmondás van, amit elemezni kell és talán más megoldást kellene keresni. Vigyázat! A túlzottan lassú haladás is balesetveszélyes!
A gyorshajtás problémájához egy esettanulmány.
Bírósági tárgyalásokat kitűzött időpontokban tartanak meg. A tárgyalásra a peres felek mellett tanúkat, szakértőket, védőügyvédeket idéznek be. A bírónak azon a napon több tárgyalása is lehet. A megidézettek közül egy valaki késve érkezik meg. A bíró kérdőre vonja, miért késett? A válasz, tisztelt bíró (úr, nő) időben indultam el (menetidő többlettel), de nem akartam közlekedési szabályt véteni ( megengedett sebességhatárt túllépni, az út, látási, forgalmi viszony szerint közlekedtem, ezért késtem. A bíró és a beidézett személyek, és a következő tárgyalásra érkezők elfogadják az indokot? A tárgyalások után a visszatérés is, a különböző helyszínekre késve történik meg! A rend felborul, káosz alakul ki. Az útviszony szerinti vezetés “gumi szabály” törvényi szabályozás, ezért a fizikai törvényekkel összhangban kellene lennie. Egy elképzelt eseten keresztül mutattam be a szabály és a valóság lehetetlen helyzetét. Bármilyen más esetben hasonló a helyzet, de ezeket Önök vizsgálják meg. Ha késünk és a “gumi szabályra” hivatkozunk, akkor minden rendben lesz? Ez a Mi, a közlekedők, az emberiség mindennapi örökös problémája, körünkben a szabályalkotóval, a büntetés kiszabóival együtt.
Fogadjuk meg a tanácsot és (időben) menetidő ráhagyással induljunk el az úti célunk felé, az koránt sem biztos, hogy elegendő az az idő többlet, amit elterveztünk! Ebben sem lehet garantált időegységet választani. Az elindulást nem hiszem, hogy bárki is szándékosan alul tervezi meg! Milyen körülményeket vegyünk figyelembe? A távolságot, a megengedett sebesség határokat, a vasút-közút kereszteződéseket, az utak állapotát, a sebesség korlátozásokat, az útjavításokat, a forgalmi viszonyokat, az időjárást, esetleges balesetet, üzemanyag vételezést, és mennyi időráadással?A menetidő növekedést, forgalmi dugó, csúcsforgalom, baleset, útjavítás, elterelés, stb.(az akadályozó tényezők ismétlődhetnek is) és nem, a késébe került vezető okozza, nem a mi hibánk, nem tehetünk ellene semmit, mi csak a vesztesei vagyunk a helyzetnek! Az induljunk el időben tanácshoz jó lenne, ha megmondanák a megoldó képletet is! Ilyen nem létezik, és nem is lesz, marad a késés, és a sebességhatár túllépés, és a büntetés. A szakemberek ha bebizonyítják, hogy sebesség túllépése nélkül, minden esetben, időben el lehet érni úti célunkat, akkor engem büntessenek meg, mert én nem tudom.
Az utakon váltakozó sebességgel tudunk haladni. Az átlag sebességet kellene előre úgy kiszámítani, hogy sehol ne lépjük túl a megengedett sebességhatárokat, de a megadott időpontra meg is érkezzünk! Minden alkalommal, amikor közlekedünk ez lehetetlen! Az utakon azért van idegeskedés, feszültség, ha feltartóztatnak, vagy mi tartóztatunk fel másokat a haladásban. Ez is hozzájárul a balesetekhez. A biztonság jóval többet ér a sebességnél!
Arra kérek mindenkit, hogy a saját közlekedését vizsgálja meg, szerezzen tapasztalatot nap mint nap, hogy lehet–e sebességtúllépés nélkül időben a célhoz érnie? A forgalmi helyzet megkövetelheti, hogy a megengedett sebességhatárt is csökkentsük, mert ha nem, akkor is vétünk a törvények ellen! Ha sikerül bár kinek, én szívesen veszem, ha megtanít arra, hogy hogyan kell időben elindulni közelre, távolra sebesség túllépés nélkül, hogy a megadott időpontra érkezzünk. Időben elindulást mi magunk választjuk meg, de tudjuk-e azt, hogy mit vegyünk figyelembe? Rendelkezésünkre áll-e minden információ, van-e idő rá, hogy átnézzük, figyelembe tudjuk-e venni azokat? Lehet, hogy a választott idő többlet éppen elegendő, de ez inkább a szerencsén múlt, mint a tudatosságon! Hosszabb útvonalon növeljük az idő többletet, ezért beleférhet több akadályozó tényező is, rövidebb távon kevesebb a többlet idő, az akadályozó tényezők maradnak, de nem is fér bele egy két tényezőnél több! Aki még soha nem került időzavarba a közlekedése kapcsán, ezért soha nem is kellett a megengedettnél gyorsabban haladnia, akkor arra kérem, ossza meg ezt a módszert velünk, közlekedőkkel, mert szívesen alkalmaznánk mi is! Aki a sebesség túllépés kockázatát vállalja, lehet, hogy csak csökkenteni tudja a késést!
Nézzük mi van a valóságban?
Utazásunk céljának időpontját általában nem Mi határozzuk meg, Mi nem változtathatjuk meg azt. Ezért ha késünk, az életünket (családunk életét) meghatározó veszteség ér, hátrányba kerülünk, elmarasztalnak, elküldenek bennünket. Ezért nem engedhetjük meg, hogy késsünk, ezért kell vállalni a kockázatot, a gyorsabb haladást! A kockázatban a baleset is benne van! De nincs más választás! Ki-ki maga dönti el, hogy melyiket választja, de előre nem tudja melyik veszély súlyt le Rá. A két cél összeegyezhetetlen, de keresni kellene megoldásokat!
A megengedett legnagyobb sebességhatárok 50-90-130 km/h meghatározása forgalom sűrűségtől független, a vezetőkre van bízva, milyen sebességet választanak, de jól választanak-e? (forgalmi viszonyok szerinti vezetésnél, ki-ki tudása, ismerete szerint dönt, de jól dönt-e, tud-e jól dönteni?) A megengedett sebességhatárok alatti sebességek sűrű forgalomban is veszélyesek lehetnek. Azok a járművek amelyek képesek a megengedett sebességhatárérték sebességével közlekedni, akkor azok vezetői úgy is közlekednek,. viszont ha gyér a forgalom, akkor akár a megengedett sebességhatár értékénél lehetne gyorsabban is közlekedni! A főbb útvonalak forgalmának figyelésével adhatnának erre lehetőséget a hatóságok. Figyelembe véve az útszakasz állapotát, hogy az engedi-e? És azt, hogy a megengedett sebesség alatt 1 sec. idő alatt mennyi utat tesz meg a jármű. Bármennyivel is közlekedünk a megengedett sebességi értékhatár alatt, ha nem párosul figyelemmel! nem garantál balesetmentességet, közlekedésbiztonságot!
A közlekedés valóságban (élesben) bonyolultabb, kiszámíthatatlanabb, mint amit elméletben és gyakorlatban oktatni lehet azért, mert a Mi manővereinkre a többi közlekedő reakcióját előre nem ismerhetjük. Törekedni kell arra, hogy ez a különbség minél kisebb legyen. Minden közlekedő számára a lehető legtöbbet kell megtanítani közlekedési rendszabályokból, a többi résztvevő fizikai lehetőségeiről, mert aki úgy vesz részt a közlekedésben, hogy nincs átfogó ismerete, az előbb vagy utóbb balesetveszélyt idéz elő. Csak gyalogosra vonatkozó rendszabály ismerettel részt venni a közlekedésben baleseti kockázattal jár! (féktávolság, fékút, reakció idő, gyorsulás, súlypont, nedves, havas, jeges útviszonyok, látási viszonyok romlása stb.) Ha engedélyeznék nekem, hogy lakott területen belül, büntetlenül közlekedhetnék akár 170.km/h sebességgel is, akkor sem vállalkoznék rá, mert tisztában vagyok a fizikai törvényekkel! Ezért fontosak a fizikai törvények ismerete. (47,6 m/sec.)!!!
A közlekedésnek értelme, célja van. Ez akkor teljesül, ha időben érkezünk az úti célunkhoz. Útközben akadályok nehezítik, hogy elérjük céljainkat. (forgalom, időjárás, útállapotok, műszaki hiba stb.) Ezekre a vezetőknek nincs ráhatása, de nekik kell megküzdeni velük! Viszont hoztak rá szabályokat. Útviszony szerinti vezetés és sebességkorlátozás! Ez akkor teljesül sok eseteben, ha a megengedett sebességhatárnál, jelentősen csökkentjük a sebességet.
A szabály tökéletesnek tűnik, csak sok esetben kivitelezhetetlen. Ha betartjuk a szabályt, és csökkentjük a sebességet, időveszteséget szenvedünk el, amit aztán a jó úton a sebességhatár túllépésével próbálunk ledolgozni. A másik lehetőség, hogy nem csökkentjük a sebességet, nem az útviszonyok szerint vezetünk. Mindkét megoldás balesetveszélyes, de nincs más lehetőség. A sebesség túllépést mérik, nem az útviszony szerinti vezetést, csak utólag állapítják meg! Ez az utóbbi gyakran fordul elő. A célállomást nem lehet közelebb hozni és nem lehet az érkezési időhatárt kitolni, sem túllépni. Csak a sebesség növelése marad! És mi mindannyian túl is lépjük a sebességhatárt. Aki beleszalad az ellenőrzésbe, azt meg is büntetik. Induljunk el időben tanácsolják! A tanács egy-egy alkalomra szól, közlekedni viszont számtalanszor kell, ezért sem biztos, hogy mindig sikerül!
A megkülönböztető jelzéssel közlekedő mentő, tűzoltó, rendőr járműveknek menniük kell, a tömegközlekedési járműveknek a menetidőt be kell tartani. De ezen felül is vannak megkülönböztető jelzést használó járművek, nekik miért nem lehet időben elindulni? Sok esetben sem nekik, sem nekünk nem lehet időben elindulni! A gyorshajtások gyakran ebből fakadnak. Tudjuk mindannyian, hogy ez veszélyes, de más megoldás nincs. Közlekedési szakemberek, OBB, Eu. szakmai szervezete kifejthetnék erről a véleményüket! Igazából ebben kellene a közlekedőket segíteni! Fizikai tudományra, jogtudománnyal akarunk megoldást? Nem fog sikerülni soha!
Nekem van egy javaslatom.
Országúti közlekedésnél vannak útszakaszok, ahol csökkentik a megengedett sebességhatárt, de lehetne olyan útszakaszokat kijelölni, ahol a megengedett sebességhatárt megemelnék!
A járművek a fejlesztéseknek köszönhetően fokozatosan gyorsulnak is. A legújabb adatok szerint már 2,8 sec. idő alatt gyorsul 100 km./h ra az elektromos autó. Forgalomban ilyen gyorsulással részt venni igen csak kockázatos lenne. Ilyen gyorsuláshoz a vezetőnek milyen reakció idővel kellene rendelkeznie? Ha a kereskedelemben már kapható lenne, az anyagi lehetőségtől függően bárki hozzá juthatna, függetlenül a képességétől, reakció idejétől! Nem is biztos, hogy lenne olyan vezető aki forgalomban képes lenne ilyen gépjárművel biztonságosan közlekedni, és a jármű adottságát kihasználni. Általános reakció idő 1 sec. Repedezett aszfaltfelületet fel is szaggatná. A gyorsulásnak is határt kell szabni a közúti közlekedésben! Hol ez a határ? Kutatókra, szakemberekre vár a feladat! Én azt kutatnám, hogy mi az a sebességhatár, amire az ember, reakció idejével észlelés esetén el tudja hárítani a balesetet? Ha nem figyelünk, a legkisebb sebességű mozgással is lehet ütközni. Régen a harcokban és vadászatokban használtak dárdát, nyilat, manapság fegyvereket. Az elhajított dárda, a kilőtt nyílvessző és golyó sebessége jelentősen eltér. Ha látjuk a veszélyt, milyen távolságról tudjuk elhárítani a veszélyt? Repülőgép és madárcsapat ütközésénél sem a pilóta sem a madarak nem képesek kitérni a sebesség miatt, hiába látják egymást. A sebesség változásával nő a baleseti kockázat. Lassú járművel, állati erővel vont járművel, hasonlóan lassú közlekedési eszközzel ritkán történik baleset, de a túl lassú haladás is balesetveszélyes. De az ilyen lassú közlekedési eszközökkel is lehet, gyorsabb járművekkel ütközni, amire a gyorsabb jármű vezetője nem tud reagálni! A járművek végsebessége és dinamikája közötti jelentős különbségek konfliktusokhoz, balesetekhez vezetnek! (előzés)
A világban az a téves szemlélet uralkodik, hogy az úthibákat nem a főbb baleseti források között tartják nyilván. Mi is ezt a téves szemléletet követjük! Ne várjunk arra, hogy a világ változtasson ezen, megtehetjük ezt Mi magunk is! Közlekedési szakemberek, kell ezt nekünk követni?
A közlekedési rendszabályokban, általánosan megengedett sebességhatárt ad meg, lakott területen 50 km/h, lakott területen kívül 90 km/h, autópályán 130 km/h. Ezek a sebességhatárok jó utakon, úthibáktól meneteseken választhatók, a forgalom függvényében! Sajnos az utak romlásával ezek a sebességhatárok bár megengedett értékek, már balesetveszély növekedéssel jár! A Közút Kezelőjének kell-e szavatolnia a megengedett sebességhatáron való közlekedés lehetőségét? Minél rosszabb állapotba kerül egy út, annál alacsonyabb sebességgel lehet még viszonylag biztonságosan közlekedni! És a szokásos kérdésem, a megkülönböztető jelzéssel közlekedőknek mi nyújt biztonságot az ilyen utakon?
Az utakon, a mozgás biztonsága, járművenként változó. A szakemberek legtöbbet a személygépjárművekkel foglalkoznak. Különbség van nyomtávolságban és abban is, hogy egy jármű hány nyomvonalon haladhat? Egy nyomvonalon (kerékpárok, motorkerékpárok, robogók, elektromos rollerek) két nyomvonalon (oldalkocsis motorkerékpárok, személygépjárművek, buszok, tehergépjárművek, kamionok) három nyomvonalon (extrém kerékpárok, kis dobozos szállítójárművek, velorex). Alig esik szó a jármű szerelvényekről, pedig ezek a járművek még kiszámíthatatlanabbul viselkednek útfelületi hibás utakon! Nyomvályús úton képzeljenek el egy előzést, veszélyhelyzeteben! A járművek méretbeli eltérései is jelentősek, ennek következtében a manőverezési lehetőségeik is! Ugyan azon a szélességű úton, forgalmi sávok között, még kevesebb a mozgástér!
A gyorshajtás a legnagyobb veszélyt jelenti a közutakon. A megengedett sebességhatárok közül a legnagyobb sebesség 130 km/h. Sok jármű ennek a duplájára is képes. sőt még ennél többre is. A 130 km/h sebességi értékhatártól nagyobb sebességgel a KRESZ szabálya szerint nem haladhatunk, kivéve a megkülönböztető jelzéssel közlekedő járművek. Aki 130 km/h sebességgel halad azt már nem is lehetne megelőzni, mert azt büntetik. A gépjármű gyártók mégis sorozatosan dobják piacra a szélvész gyors járműveiket. Bárki, az anyagi lehetőségei szerint vásárolhat ilyen járművet, képesség, gyakorlat, tudástól függetlenül! De ha a gyártók is figyelembe vennék a legnagyobb sebességhatárt, és a baleseti statisztikát és attól nem túlzott mértékkel térnének el, javulna a közlekedés biztonság. Nem azt akarom állítani, hogy a megengedett sebességhatárokon belül közlekedve, kizárnánk a baleseteket. A közlekedés rendészeknek mi a véleményük erről? Kiderülhet, hogy az emberi élet, vagy a pénzbírságok-e a fontosabbak?
A sebességről szóló vitákban csak a sebességről folyik a vita, pedig a sebességhez szorosan kapcsolódik az iránya is! Van abszolút gyorshajtás (megengedett sebességhatárt túllépő), és relatív gyorshajtás (megengedett sebességhatáron belüli hibás sebességválasztás)! A közlekedőkre van bízva a sebességválasztás, de minden tudományos ismeret nélkül kell megtenniük. Úgy gondolom ez a példa segítség lesz a közlekedőknek. Gyalogosan, akadályoztatások nélkül, 5.km/h mozgási sebességet el tudunk érni. 1. óra alatt el tudunk jutni az 5.km távolságra levő úti célunkhoz, ? Valami kell még ehhez, hogy válaszolni tudjunk a kérdésre! A Mozgás iránya! Ha nem jó az irány, soha nem jutunk el az úti célunkhoz!
Minden mozgásban veszélyforrás rejlik. A szakemberek határozzák meg a megengedett sebességhatárokat, de nem tudják megmondani milyen tényezők, tulajdonságok, és körülmények alapján határozták meg azokat! Ők milyen módon választanak sebességet? Figyelembe veszik-e a gravitáció, a súlypont, súrlódás (különösen a csúszó súrlódást) az útfelületi hibákat (haladási irányváltoztató hatásukat), kikényszerített haladási irányváltozást, vonalvezetést, forgalmi sávokat, az út szélességét, van-e elegendő mozgástér a megengedett sebességhatárral mozgó járműveknek? Az emberi képességeket, (látás, hallás, reflex, (becslési pontosságot, féktávolság és követési távolság, előzési feltételek esetében) reakció időt, forgalmat, útviszonyokat? Sorolhatnám még, de kíváncsi vagyok reagálnak-e erre a nagyon fontos közlekedésbiztonsági kérdésekre?
Az Eu. tagállamok baleseti statisztikákat készítenek, amit megküldenek a Közlekedés Biztonsági Tanácsának is. Nem tudom, Nekik feltűnt-e az olaszok kijelentése, hogy a balesetek 30%-át a rossz utak okozzák! A Magyar baleseti statisztika ilyet nem tartalmaz! Lehetséges, hogy a fizikai erők országonként másként hatnak? Valamelyik nem a valós fizikai törvényeken alapul. Vajon melyik lehet az? A szakemberek szakemberként, csak egy állásponton lehetnek. Kifogyhatatlanok a közlekedéssel kapcsolatos témák, mégsem foglalkoznak eleget velük.
Újra kell kezdeni a közlekedéssel kapcsolatos kérdések megoldását, a sebesség meghatározásokat, az oktatás elméleti és gyakorlati ismereteket, széles körben sok közlekedéshez kapcsolódó szakterületekkel kiegészülve.
Kucsera Zoltán önkéntes, amatőr kutató