A közlekedőknek jó az, ha úthibából bekövetkezett balesetek okai és felelősei rejtve maradnak? Egy vendéglátóhelyen előfordult ételmérgezés okát és felelősét, ha nem neveznék meg, akkor az összes odajáró vendég végül mind megbetegedne! A hasonlattal szeretném igazolni ezt a helyzetet.
Megítélésem szerint semmilyen más jogi esetben sem lehet a felelősséget ilyen könnyen áthárítani másra, mint a KRESZ, az út és látási viszony szabályára hivatkozva! Az úthibás úton történt balesetkor a gépjármű vezető sorsa megpecsételődött, ha a KRESZ út és látási viszony szabályára hivatkoznak! Ám ha okoskodunk egy kicsit, akkor ha a rossz út miatt történt a baleset és kijelentik, hogy nem az útviszonyok szerint vezetett a gépjármű vezető, akkor azzal azt is beismerik, hogy ha nincs úthiba, nincs baleset!
Az utakon közlekedő emberek, gyalogosok, kerékpárosok, állati erővel vont járművek, gépjárművek, járművek műszaki állapota, járművezetők, házi és vadállatok, időjárási viszonyok, fényviszonyok, láthatóság, forgalmi viszonyok, forgalom sűrűsége mind, mind szerepet játszhat egy közlekedési balesetben, de az utak állapota is! Utak nélkül a közlekedés, a sok felsorolt formában nem létezne. Tehát az utak legalább olyan fontosak, mint a teljesség igénye nélkül felsoroltak, de különösen fontos milyen állapotúakon zajlik.
Azt szokták mondani, ha baj van, hogy minden perc számít! A megkülönböztető jelzést használó járművek az úthibás utakon hány percet késhetnek? Néha a mentésre siető járművet is menteni kell, ilyenkor még több idő telik el a bajba jutott, sürgős segítségre szoruló emberek megsegítéséig. Ha útviszony szerint közlekednek a megkülönböztető jelzést használó gépjárművek a védelmi, mentési, segítségnyújtási szerepét elvesztik! Ezért tartom a nyomvályús utat a legveszélyesebbnek az úthibák közül. Másfajta úthibát ki lehet kerülni, de nyomvályús úton mit kerülünk ki? Ebből látható, hogy nem tartják veszélyesnek ezt a fajta úthibát! A km-eken át tartó nyomvályúk, még csökkentett sebesség esetén is balesetveszélyesek. Gondoljanak a forgalmi sáv szélességre, adott sebességnél a fékút hosszára, az úthiba miatt a haladási irányát megváltoztatott gépjárműre, és a másik forgalmi sávban közlekedő jármű(vek) sebességére is! Minden közlekedő tisztában van ezzel a közlekedési helyzettel? Sokakon segíthetnénk az elméletem ismertetésével, de sajnos sokan vannak, akiken már nem segíthetünk.
Az útpadkának is estenként fontos szerepe lehet, de be tudja tölteni, ha elhanyagolják elég, ha csak levágják a növényzetet?
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Fékezéskor az ABS a gördülés határán tartja a kerekeket, de gyorsításkor a kipörgést nem tudja meggátolni, tehát a megcsúszást, megpördülést, kisodródást sem! Síkos úton teljes biztonság mellett ezt én kipróbáltam. A következő műszaki megoldás a kipörgés gátló. Nem győzik az autógyárak műszaki megoldásokkal megoldani az úthibák veszélyeinek mérséklését! Az Autónavigátor számolt be a jónevű autógyár legújjabb fejlesztéséről, a kátyúfelismerő rendszerről. Már ott tévedésbe estek, hogy csak a kátyúra godoltak! Mi van a többi úthibával? A személygépjárművökön kívül más járművek is közlekednek, Egy nyomvonalon haladó, kettő nyomvonalon pl. oldalkocsis motor, jármű szerelvények, három nyomvonalon haladó járművek. Velük mi a helyzet? A kátyúfelismerő rendszerrel felszerelt járművel, ütközik a kátyú miatt, egy másik járművel, amelyik nincs felszerelve ezzel a rendszerrel. Végül mégis a kátyú okozta a vesztét a a felismerő rendszerrel felszelt járműnek, vezetőjének! A Ford autógyár fejlesztette ki ezt a rendszert, a jó hírű gyárnak mégis elkerülték ezek a figyelmüket? Csak anyagi sérüléssel járó balesetekről beszélnek, ezek kivédését oldják meg a vezetők helyett. A vezetők ezt nem tudják kivédeni, akkor a személyi sérüléssel járó veszélyektől ki védi meg? A fő cél pedig ez lenne! Az úthibás utakon kerülgetni kell a halált, van akinek sikerül, van akinek nem.
Mi, vagy mások balesetveszélyes helyzet fel nem ismeréséből, ne más (ok) legyenek a szenvedő alanyai! A közlekedést tulajdonképpen csapatmunkának nevezhetjük, a célok különbözőek, de a fő cél a balesetmentesség minden közlekedő érdeke. Balesetveszélyes helyzet, a baleset azért alakul ki, következik be, mert valaki a közlekedők közül nem ismeri fel a manőverezésének következményét, a leselkedő veszélyt, ezért nincs is cselekedetében veszélyérzet! A közlekedésben való részvételem balesetmentessége nagyban függ a többi közlekedőtől, azok gyakorlatától, felkészültségétől, a saját jó felkészültség sem ad teljes biztonságot!
A fékezési táblázatban megadott értékek kísérletek és mérések alapján megállapított, valós értékek. A KRESZ, a közlekedés szabályosságának elbírálásakor jogosan ezt veszi figyelembe. A valós közlekedési helyzetekben a szabályok, hogy valósulnak meg, az nem érdekel senkit! Nagy forgalom (csúcsidő), estén a közlekedési ritmus, kényszerhelyzet miatt lehetetlen betartani. Lakott területen, ha nincs sebességkorlátozás 50km/h sebességnél a követési távolság 28m., lakott területen kívül 90km/h sebességnél a követési távolság 50m., autópályán 130km., sebességnél a követési távolság 72m. Nagy forgalmú utakon, vagy csúcsforgalomban ezek a szükséges és biztonságos követési távolságok betarthatóak- e, ellenőrizhetőek-e? Egy zöldhullám időtartama alatt a követési távolság előírt értékeit betartva hány gépjármű tudna áthaladni, a közlekedés be is dugulna! Ezt a szabályt csak akkor kérik számon, ha baleset történik, az hogy betartható-e nem vizsgálja senki, felelőst ez alapján könnyen lehet találni!
Megnyugvást az a tudat sem adhat a közlekedőknek az úthibás utak esetében, hogy nem kivételezettek a baleset elszenvedésében a hatóságok, biztosítók, gépjárművezetőképző tanintézetek, közútkezelők, útépítők, igazságügyi, közlekedési minisztérium illetékesei, egyszóval senki sem!
A Közlekedésrendészet, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, ha a gépjárműveknél észlel súlyos, közlekedésre veszélyes műszaki hibát azonnal bevonhatja a gépjármű forgalmi engedélyét. Ez teljesen egyértelmű, de ennek kapcsán felmerült bennem, hány bejelentést tettek a közúti közlekedést veszélyeztető balesetveszélyes úthibákról, utakról? Az egyik oldalról tett erőfeszítéseik hatástalanokká válnak, sőt az úthibák jelenléte az utakon olyan, mintha minden ilyen úton közlekedő gépjármű műszaki hibás lenne! (kölcsönhatás) Akár műszaki hibás a jármű, akár nem. A gépjárművek és a közutak a közlekedésbiztonság szempontjából külön nem választhatók!
Úthibás úton anyagi kárral járó baleset esetében van esély arra, hogy a kárt megtérítsék, nincs szó útviszony szerinti vezetésről, de személyi sérüléssel járó balesetnél előveszik a gumiszabályt és már át is hárították a felelősséget! Ilyen eset megtörténhet ugyan azon az úton, ugyan annál az úthibánál! Magyarázatra szorul, ez a jogszabály úgy érzem!
A gépjárművek utastereinek biztonságát a gyártóknak egységesíteni kell! Személyautóknál a nagyobb biztonsági felszereltséggel rendelkezők a közlekedésben előnyt kényszerítenek ki maguknak. Menjetek az utamból, mert sietek, és mindenáron érvényt akar szerezni magának. A nagyobb biztonsági felszereltségének köszönhetően meg is teheti, nem ő lesz a szenvedő alany. Az úthibás úton közlekedő gépjárművek közül, amelyik műszaki hibás, az már önmagában véve is balesetveszélyes, de az úthiba még növeli a balesetveszélyt. A többi kifogástalan műszaki állapotú gépjármű az úthibáktól lesznek balesetveszélyesek. Ezért kijelenthető, hogy az úthibás úton közlekedő összes gépjármű balesetveszélyes! Az igazságszolgáltatás úgy működne más területeken is, mint a közlekedési baleseteknél csökkenne-e a bűnözés? Ha egy rablás valódi tettese helyett, egy a helyszín közelében tartózkodó személyt büntetnének meg, csökkennének a rablások? A közúti baleseteknél, ha két vagy több jármű ütközik, általában ismerjük a résztvevőket, de egyvalami rejtve marad. Ez pedig az út állapota! A balesetekben ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül! A valódi vétkest kell megbüntetni a tyúklopásért, az anyagi kárral járó közúti baleset okozásáért, a gyilkosságért, a halálos közúti baleset okozásáért is.
Nem akartam a szakemberek elől elvenni a kenyeret, de valakinek meg kellett szólalni ez ügyben.
Tisztelt szakemberek és mindazok, akik ismerik a fizikai törvényeket, az úthibás utakra vonatkozó hatásait, azok erősítsék meg, vagy cáfolják meg az erről kifejtett elméletemet. A pontszerű úthibák a közlekedési utakon (kátyú, útmegsüllyedés, útfelgyűrődés) minden forgalmi helyzetben és sűrűségben, látási viszony mellett felismerhető, a járművek különbözősége esetén is? (pl. egy nyomvonalon haladó járművek). Az úthibák kialakulása, elhelyezkedése lehet olyan, hogy a gépjárművek a különböző nyomtávolságukból eredően nem tudják kikerülni az úthibát. (busz, személygépkocsi, oldalkocsis motorkerékpár, egy nyomvonalon haladó járművek). Nem is veszik figyelembe ezt a veszélyhelyzetet sem! Ha úthibás utakon a közlekedést sebességkorlátozással biztonságossá tehetők, akkor műszaki hibás járműveknél is alkalmazható ez a módszer! Természetesen egyik esetben sem lehetséges ez! A híradásokban gyakran lehet ezt hallani, a gépjármű ismeretlen okból áttért a szemközti sávba és frontálisan ütközött a szembejövő gépjárművel, vagy ismeretlen okból árokba hajtott, fának, oszlopnak ütközött. Egyszer meg kellene próbálni megismerni az ismeretlen okot. A baleseteknek szerencsére vannak túlélői is, esetleg őket kikérdezni a balesetről, a helyszint megvizsgálni, a járművet úgyszintén. A vizsgálat eredményét közölni a társadalommal. Lehetne okulni belőle, ember, emberek életét menthetnénk meg ily módon. Ha szakértők is ismeretlennek tartják a baleset okát, hogy várható el a gépjármű vezetőitől, hogy az útviszony szerint balesetmentesen vezessenek! Ezért ha ismerté válik az oka a balesetnek, a médiákon keresztül ismertetni kell. Az a gépjármű vezető, aki tudatosan, vagy tudattalanul hibázik, balesetet okoz, vétlen emberek életét és a sajátját is veszélyezteti. Sok tudatosan hibázó is tulajdonképpen tudattalan, mert nem ismeri fel, hogy a manőver balesetmentesen végrehajtható-e? Ha lenne, még egy esélye biztosan lemondana a manőverről! Az oktatásban a közlekedésbiztonság érdekében a balesetveszélyek, (beleértve az úthibákat is) helyzetfelismerését oktatni és a legszigorúbban megkövetelni! Legyen külön tananyag a baleseti veszélyhelyzet felismerése, hasonlóan, mint az elsősegélynyújtás. x
Vannak lehetőségek arra, hogy száraz és vizes pályán, ellenőrzött körülmények között, a vezetési gyakorlatot tökéletesíteni, manőverezni, a fékezést kipróbálni. Akik ezt megteszik, nagyon helyesen teszik, de sokan közlekednek az utakon, akik soha ilyen próbán nem vettek részt, ők a valóságban élik, vagy nem élik meg a hatásokat, velünk együtt! Ennél nagyobb árat el sem lehet képzelni.
A közlekedés biztonság növelését a mozgások fajtáival, törvényeivel, hatásaival való ismeretek bővítésével érhetjük el. Az egyszerű mozgások megismerésével kell kezdeni. Minden ami körül vesz minket és mozog tanulságul szolgálhat a gépjármű vezetésbenen. A közúti közlekedés baleseti statiszikáit ismerjük, de belegondolt-e már valaki abba, hogy hány baleset következik be mozgásokból? A mozdulatlanság sem biztosít balesetmentességről! Felsorolok néhányat, de nem teljes a lista, mindeki egészítse ki a saját megfigyelésével, tapasztalatával. Természeti katasztrófák, földrengés, vulkánkitörés, földcsuszamlás, lavina, kőomlás, árhullám, árvizek, fakidőlés, házolmlás, gyalogos balesetek (megcsúszás, botlás, egynsúly vesztés), kirándulásoknál szakadékba esés, folyók, patakok síkos kövein való megcsúszás, hegymászás, bázisugrás,ejtőernyősugrás,vitorlázás, görkorcsolyázás, kerékpározás, állati erővel vont járművek veszélyei, motorkerékpározás, gépjármű vezetés. Nagy ugrásokkal el is érkeztünk a közlekedés legveszélyesbb formájához. Mindegyik esetben a mozgás veszélyességét figyelhetjük meg. A megfigyelések tapasztalatai alapján növelhetjük a saját és mások biztonságát.
Felháborodást kiváltó lehet a következő kijelentésem, mégis megteszem. Az EU illetékes szakbizottsága előírta a tagállamoknak, hogy 2010-re, felére kell, csökkenjen a közúti halálesetek száma. Ez nagyon dicséretes és kiváló döntés. Az EU legmagasabb szakbizottságától elvárható lenne viszont, hogy irányt mutasson, javaslatot tegyen a cél elérésének lehetséges módjára! Mivel ilyenről nem tudok, ajánlom a figyelmükbe e témakörben írt tanulmányomat.
A hatóságok és közlekedésrendészet a közlekedésbiztonság érdekében a már bevezetett intézkedések betartását ellenőrzik.(biztonsági öv, ittas vezetés, gyorshajtás, szabálytalan közlekedés stb.) Ezeket időről időre ellenőrzik, ezért kérdezem, elég hatékonyan teszik ezt? Ha nem, akkor miért nem? Ha igen, akkor más területen (utak állapota) kellene ellenőrizni, vizsgálódni! Be lehetne vonni ebbe a kérdéskörbe a legilletékesebbeket, a közlekedőket is! Nekik van tapasztalatuk, részesei a balesetveszélyes helyzeteknek, meghallgatásuk, beszámolójuk indokolt lenne! A közlekedésben részvevők abban a biztos tudatban közlekednek, hogy balesetveszély estén, fékezési manőverrel elkerülhetik a balesetet. Egy úthibától mentes úton van esély rá, de úthibás úton a súrlódási állapot (gördülőből, csúszó) megváltozik. Ez a változás, váratlan haladási irányváltozáshoz vezet, és ez vezet a balesethez!
Van olyan nagyváros, ahol kátyútérképet készítenek, de ez nem más, mint elkerülő hadművelet!
Egy úthiba nem akkor válik balesetveszélyessé, ha valóban azon a helyen bekövetkezik egy baleset, hanem már előzőleg is az! Egy adott úthibánál nem lehet előre tudni, megmondani milyen lesz, ha lesz baleset a súlyossága, kimenetele. Anyagi kárral, vagy életvesztéssel járó baleset következik be. Ha egy úthiba balesetveszélyes, abban benne van az életveszély is, ezért is úgy kell kezelni!
Az úthibás utakba kódolva van a balesetveszély, életveszély! A közlekedésbiztonságról szóló elméletemet azok a felelős szakemberek, a legalsó szinttől a legfelső szintig, beleértve az EU. Közlekedésbiztonsági Tanácsát is, amennyiben ismerik, súlyosabb hiba az úthibákból eredő balesetek elszenvedőivel, a vétlen áldozatokkal szemben, mint aki nem ismeri ezt a veszélyhelyzetet. A döntéshelyzetben lévőknek ezt a hiányosságot pótolni kell, mert hatékony intézkedéseket, jogszabályokat, utasításokat csak ezek figyelembevételével tehetnek.
Az útviszony szerinti vezetéshez az szükséges, hogy minden jármű, gépjármű vezetője ismerje az úthibákat, az úthibák hatásait a gépjárművekre, a haladásra ható káros, veszélyes következményeket. Ezért állítom azt, hogy oktatni kell a tanintézetekben ezeket, mert ennek hiányában nem ismerik fel a manőverezés veszélyét és balesetet okoznak maguknak, de legfőképp másoknak. Ez esetben a mások érdeke a legfontosabb! A közlekedésbiztonság nem csak a saját manőverválasztástól függ, a többi közlekedő magatartásán, reagálásán is. A manővereknek kiszámíthatónak, a szándékot mások olvashassák, az úthibák ezt váratlanul megváltoztathatják, ez vezet a balesethez.
Amit a gépjárműveknél a súrlódás fizikai hatása miatt meghatároztak és betartatnak, véleményem (egy közlekedő) szerint helyes. (gépjárművek tengelyeire, egy tengelyre azonos mintázatú, kopottságú, minőségű téli- nyári gumi szerelhető.) A közlekedésbiztonság miatt ennek így kell lennie. Az utak esetében az úthibáknál miért ítélkeznek másként? Ráadásul a mart felületű utakat szándékosan teszik balesetveszélyessé! Szándékosat írtam nem tudatosat, mert ha tudatos lenne, az már bűncselekmény kategóriába tartozna! Ezért állítom azt, hogy kifogástalan műszaki állapotú gépjárművekkel is, úthibás úton (az útkezelő mulasztásából) olyan közlekedni, mintha a járművek műszaki hibásak lennének!
Szeretném a figyelmét ráirányítani azoknak, akik látásvizsgálattal foglalkoznak, hogy gyalogosok, kerékpárosok, elektromos kerékpárosok, és olyan járművek vezetői, amihez nincs szükség vezetői engedélyre, de forgalomban részt vesznek, azok látását (távolba látását) olyan szempontok alapján vizsgálnák meg, hogy a járművek közeledését időben, még megfelelő távolságról tudják-e észlelni? Ez azért fontos, mert a gyors járművek 36km./h sebességnél 10m./mp. 90 km./h sebességnél 25m./mp. utat tesznek meg. Azok a személyek, akik gyengén látnak, csak későn észlelik a közeledő járművet, ezért elé lépnek, elé hajtanak. Ebből kifolyólag váratlan veszélyhelyzetet idéznek elő és sem nekik, sem a közeledő gépjárműnek nem marad idejük, talán még lehetőségük sem a baleset elkerülésére.
A fékezési táblázatban megadott adatokból erre lehet következtetni. Főleg a látás gyenge emberek érdekében elemezni, vizsgálni kellene ezt és a védelmükre kötelezően láthatósági mellény viselését bevezetni. Talán sok balestért a gépjárművek vezetőit marasztalják el.
Minden nem természetes halált szenvedett személyre igaz, aki még biológiailag termékeny szakaszában veszti életét, a népszaporulat csökkenésre nagy hatással van. (drog, öngyilkosság, dohányzás, ital, étkezés, közlekedési balesetek. A közlekedési balesetekben súlyosan sérültetek is kerülhetnek olyan állapotba, hogy vagy nem lesz gyermeke, vagy már nem vállalhat több gyermeket. Számításaim, a közlekedési baleseti statisztika szerint 10.000fő/ év is lehet. A születések számának csökkenésénél kell ezt figyelembe venni.
A közutakon közlekedők között vannak „specialisták”: gyorshajtók, ittas vezetők, tudatmódosító szer hatása alatt vezetők, szabálytalan, agresszív vezetők, műszaki hibás járművel közlekedők, rosszul beállított fényszóróval közlekedők, kivilágítatlan járművel közlekedők, gyalogos és kerékpáros szabálytalankodók, és olyan közlekedők, akik az úthibás utak veszélyeit nem ismerik fel. A felsoroltak közül bármelyik közlekedő okozhat bizonytalan kimenetelű közlekedési balesetet. A közlekedők közül kiszűrni ezeket lehetetlen, ezért a szabályosan közlekedők érdeke az lenne, hogy az úthibák a védekező manővert ne gátolják, ne kerüljenek még nagyobb bajba. Az utakon biztonságosan vezetők, az úthibák veszélyességét felismerők, ugyan olyan veszélyben vannak, mint akik nem ismerik fel a veszélyességet. Balesetkor nem csak a vétkes lehet sérült vagy áldozat, a vétlenek is sajnos. A szakembereknek ezt kell felismerni, és oktatással, képzéssel ezen segíteni. Ha nincs veszélyhelyzet felismerés, még a manőver megkezdése előtt, nincs félelemérzet, nincs óvatos, meggondolt vezetés, van viszont sok kockáztatás, vakmerő manőverezés és baleset. Lehetnek gépjármű vezetők boszorkányos ügyességű vezetők (még engedély nélkül is), de a fizikai hatások ismerete nélkül (tekintettel az úthibákra) előbb vagy utóbb baleset lesz. Ezt mindenkinek tudomásul kell venni! Jelen helyzet szerint, ha közlekedésbiztonságot akarjuk növelni, baleseteket akarunk megelőzni, nem lehet az úthibás utak javítását halogatni. A közlekedési utak folyamatos jó állapotban tartása sokba kerül, de a balesetet szenvedettek, áldozatok még többe! Nem lehet mindig az anyagiak mögé bújni! Igazat adhatunk Ellen Towsend EU megbízottnak abban, hogy minden közúti haláleset egyel több annál, ami elfogadható! Egy-egy tragikus baleset bekövetkezésekor rövid ideig sajnálkozunk, elszörnyülködünk, majd megy minden a régi „kerékvágásban”!
Az oktatás fontosságát magyarázom ezzel: az úthibás utakon közlekedők mindannyian veszélyben vannak, ha csak egy közlekedő is van, aki nem ismeri fel a választott manőverezés veszélyét az ilyen utakon. Egy közút nem akkor jó és biztonságos, ha nagy sebességgel is lehet rajta közlekedni, hanem a manővereket, amit választunk (a fékezés elsősorban) biztonságosan, balesetmentesen végrehajthatóak legyenek. Az országban azonban nem csak mi közlekedünk, szép számmal más országból is, és ha mi mindannyian felkészültek vagyunk a közlekedésben a köztünk közlekedőknek is hasonló képzésben kell részesülni. Egy ország bár mit megtehet a közlekedés biztonságért, ha más országokból ide érkezők nem ugyan olyan ismeretekkel rendelkeznek, növekszik a balesetveszély! Az EU-ban mindenképen el kellene fogadni ezt a néztet, ha csökkenteni szeretnék a személyi sérülések és halálos áldozatok számát.
Egyesek szerint a közutakon a forgalmi sávokban keletkezett úthibákat, a biztonságossághoz elegendő a táblával jelölés. Amennyiben ez tényleg így lenne, akkor pazarlás a forgalmi sávokat az eddig alkalmazott szélességűre megépíteni! Az úthibák sokat elvesznek ebből a szélességből, mégsem javítják folyamatosan az úthibákat, de így fennmarad a balesetveszély, életveszély. Az utakon az egyes úthibáknak mi a tűréshatára? Aki ilyen úton közlekedik, annak szó szerint megrázó élményben lesz része. Ha megpróbálnánk műszaki hibával kifejezni az úthibát pl. gumikopásban, lengéscsillapító hibával, nem tudnánk olyan értékkel, fokozattal sem, amivel ezt mérni lehetne. Egy a civilizációtól elzárt területen élő embert, jelenlegi módon megtanítanánk autót vezetni, boszorkányos ügyességű vezető válhatna belőle, de úthibás utak fizikai hatásait, törvényszerűségeit nem tudná felismerni és reagálni azokra! A veszélyhelyzet felismerés hiánya a mai vezetők között is előfordul, amivel veszélyeztetik a saját és mások életét is. Úthibák a kezdetektől fogva léteznek, de megtapasztalni veszélyességüket csak veszélyhelyzetbe kerüléskor lehet, ám lehet, hogy már későn! Gépi szerkezettel, a kiépített nyomvonalon közlekedve lesz a gépi szerkezetből jármű, gépjármű, és a kiépített nyomvonalból út. Ekkor jelennek meg a közlekedés veszélyei is. A kátyú az úthibafajták közül csak egyfajta úthiba. Ha az utakon az összes kátyút megszüntetnénk, még nem beszélhetnénk a közlekedésbiztonság jelentős javulásáról, mert a repedezett, megsüllyedt, felgyűrődött, nyomvályús, mart felületű út és az elhanyagolt útpadka még továbbra is életveszélyt jelent. Aki az úthibákról és annak hatásairól, veszélyeiről azt mondja, nem ismeri, nem tudja, nem érdekli, a szakemberekre tartozik, az már megbukott közlekedésbiztonságból. Azért állítom ezt, mert az ilyen közlekedők úgy is közlekednek, veszélyeztetve önmagukat és másokat. Aki pl. nem ismeri fel a mérges kígyót, a gombák közül a mérgeset stb. az életével is fizethet. Így van ez az úthibákkal is, azzal a különbséggel, hogy a saját életén kívül mások életébe is kerülhet. A mások életének veszélyeztetése miatt nem hagyhatjuk ezt, gondoljanak a vétlen áldozatokra! A hibás utak javítása állami feladat, ennek elmulasztása károkat okoznak a közlekedőknek, de visszaüt az államra is! Az állami használatban lévő gépjárművek is, köztük a megkülönböztető jelzéssel közlekedő nagy értékű (pótolhatatlan) gépjárművekkel ezeken az utakon közlekednek. Az úthibák túlzott igénybevétele miatt az elhasználódás, a javításra fordított költségek magasak, a járműparkot gyakrabban kell cserélni. (150 db mentő)
Baleseteknél előfordul totálkárosra tört gépjármű is. Ezeket vizsgálva jogászok dolga meghatározni, hogy hűtlen kezelés, pazarló gazdálkodás vagy más jogi kategóriába ütköző cselekedetnek minősül ez a gyakorlat.
A gyorshajtás a közlekedésbiztonságot legjobban veszélyeztető vétsége, a baleseti statisztikák kiemelt indokai között szerepel.
A közlekedéskor a legtöbb estben az utazásnak célja van, és pontos időpontja, határideje. Az utazás időtartamát előzetesen kalkuláljuk az adott távolsághoz viszonyítva, ráhagyással. Az út tényleges megtétele azonban függ a járhatóságtól. (sebességkorlátozásoktól, forgalom sűrűségétől, időjárástól, vasúti sorompó, útjavítástól, balesttől, úthibáktól, stb.) Ezeket mind számításba kell venni mielőtt útra kelünk, de egy adott távolságra mennyi rátartással számoljunk, hogy ne túlkésőn, de ne túl hamar érkezzünk, a sebességhatárokat betartsuk, és a közlekedés biztonságot ne veszélyeztessük? Az utazási idő csúszása bármelyik okból bekövetkezhet, bár könnyű kijelenteni, hogy ne hajtsunk gyorsabban a megengedett sebességnél, mégis megtörténik! Pl. vasúti, légi és vízi közlekedéshez csatlakozás, családi események, művészek, politikusok, sportolók, események kezdési időpontjai, stb. Ezen kell elgondolkodni, hogy lehet e úgy tervezni egy utat, hogy ideális legyen minden? Nem szándékozom felmentést adni a gyorshajtóknak, de a felsorolásomból most sem maradhatott ki az úthiba, mert ez kiemelten veszélyes. A manőverek sikerességét döntően befolyásolhatják.
Minden mozgáshoz erő kell, mozgást létrehozó, megváltoztató, vagy megszüntető ok. Mozgásállapot megváltoztatásának az oka az erő. A súrlódás is erő.
A közlekedés biztonság sarkalatos problémája az út, látási és forgalmi viszony szerinti közlekedés. A szakemberek alkották meg ezt a rendszabályt, tehát tudni kell ennek a módját is, de erre vonatkozó segítséget, példát, tanácsot nem adtak a közlekedőknek!
Aki az úthibás utakon az útviszony szerinti vezetést tartja megoldásnak, kérem, magyarázza is el, hogy milyen sebességgel közlekedjünk, hogy manőverezzünk, hogyan hassunk a többi közlekedőre, hogy ők is ezt figyelembe vegyék. A megkülönböztető jelzéssel közlekedő gépjárművek estében mi a javaslatuk? Nem abban van véleménykülönbség, hogy a sebességet csökkenteni kell, hanem abban, hogy milyen mértékű legyen a csökkenés. Nem elég, ha a közlekedők közül egy, vagy néhányan csökkentik a sebességet, elég, ha egy nem figyel közülünk és vétlen áldozattá válhatunk! Ezt okozzák az úthibák, erre gondoltam, amikor kijelentettem, hogy a vétlen áldozatok hozzátartozóinak ez a szabálymagyarázat nem elfogadható. A tragédiák számát az úthibák csak növelik. A közúti közlekedés nem egy kis létszámú csoportot érint, hanem az egész emberiséget! Kezeljük is ennek megfelelően ezt a problémát. A tragédiákon ne lépjünk túl, vizsgáljuk meg az okokat, tegyük meg a szükséges intézkedéseket, mert különben ismétlődnek az esetek. A tragédiák felismerhetetlenségig összetört járműveit elrettentés céljából mutogatni nem elég, ha valaki ennek hatására változtatni akarna, mit tegyen? A tragédiák fizikai okaival kell a közlekedő társadalmat megismertetni, mert így a saját cselekedeteinek súlyát fel tudja mérni, kevésbé lesz felelőtlen, jobban átgondolja a manővereit. Ne felejtsük el, hogy emberi életekről van szó, a legkisebb gondatlanság, figyelmetlenség súlyos balesethez vezethet! A statisztikákat elemezni, értékelni kell, ezen szempontok alapján is.
Aki megismerte tanulmányomat tegye próbára ismerősei körében, meg fognak lepődni hányan nem ismerik fel a közlekedők közül az úthibákat és a veszélyeit. Nem ismerik a veszélyeket, ha óvatosak is az nem elég a baleset megelőzéshez. Az oktatásban lehet a megoldás!
A közúti közlekedésben mindenki részt vesz, kényszerítve vagyunk közlekedni akár jó, akár úthibás az út! Az életben maradáshoz hozzátartozik a közlekedés is, de sajnos az élet elvesztése is. A gépjárművek fejlődését, a megnövekedett számukat az úthálózatok minőségi követelményei nem követték, sőt egyre jobban elhasználódnak, rövidebb ideig bírják a terhelést, a javításokat, felújításokat gyakoribbá kell tenni. Ez nagyon fontos baleset megelőzés. A közlekedők biztonsága, élete nem csak egymás magatartásán, vezetési tapasztalatán múlik, hanem azon személyeken is, akik a feltételeket biztosítják. Az autószerelőkön, útépítőkön, útjavítókon, úttisztítókon, szabályalkotókon, oktatókon stb. Ha egy balesetnél a szakemberek, és a helyszÍnelők nem azt az okot, okokat jelölik meg, ami valójában a balesethez vezetett, akkor súlyos hibát követnek el, mert az eset ismétlődni fog.
Az a közlekedő, aki a manőver megkezdése előtt nem ismeri fel a manőverben rejlő veszélyeket, az saját magát, de ennél nagyobb baj, hogy másokat, vétleneket is balesetbe sodorhat! Ez ellen emelem fel a hangom és hívom fel a figyelmet, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az oktatásban a veszélyhelyzetek felismerésére. Aki közlekedik, vegye tudomásul, hogy nem csak a saját életét kockáztatja cselekedeteivel, hanem a közlekedésben részvevőkét, vétlen embereket is. Az a közlekedő, aki ijesztő manővert, manővereket hajt végre, a többi közlekedőt is veszélyeztetve, vele szemben az úthibás utakon nem lehet hatékonyan védekezni, pl.lehúzódással, fékezéssel, mert az úthibák hatására következik be, a vétlen közlekedő balesete. Fontos az útpadkák állapota is! A gondolatmenetem ezért forognak az úthibák körül. Régen volt, de emlékszem rá, hogy voltak veszélyes utak ahol az útkanyarulat nagyon éles, balesetveszélyes volt. Ezeket a veszélyes útkanyarulatokat „levágták”, így tették biztonságossá az utat. Akkor sem volt olcsó ez a munka, és nem hivatkoztak arra, hogy az útviszony szerint közlekedjenek rajta. Azt nem lehet megmondani hány tragédiától, és emberi életet mentettek meg ezzel, de biztosan nagyon sokat. Bár mennyibe is került megérte.
Békeidőben a közlekedési baleseteknél több áldozatot, csak földrengés, szökőár, árvíz, tűzvész, járványok, atomkatasztrófa, szélviharok okozhatnak.
Mivel mindenki valamilyen formában részt vesz a közlekedésben és hatással van a többi közlekedőre, a közlekedési ismereteket mindenkinek el kell sajátítani. A gyalogos is legyen tisztába a gépjárművek féktávolságával, azzal is, hogy a fékezésre kényszerített gépjármű megváltozathatja a haladási irányát, ami balesthez vezethet. Lakott területen kívül a láthatósági mellény viselése az utakon első sorban az ő érdekük. Az nem elég, ha csak ők látják a járműveket, a járművezetőknek is látniuk kell a gyalogosan közlekedőket. A közlekedésbiztonság minden embert érinti, és érdeke, hogy mindent megtegyen azért, hogy a lehető legnagyobb biztonságban közlekedjünk. Az úthálózatok biztonságos közlekedésre alkalmas állapotban tartása sem csak a gépjárművel közlekedők érdeke miatt fontos. A közlekedésben résztvevő gyalogost is elgázolhatják az úthiba miatt a gépjármű kiszámíthatatlan haladási iránya miatt, vagy azért mert a jármű irányíthatatlanná válik. Vannak olyan emberek, akik az egész életükben soha nem vesznek részt vasúti, vízi, vagy légi közlekedésben, de közúti közlekedésnek minden ember részese. Ezért azt állítom, hogy minden közlekedő lehet okozója, vagy áldozata a balesetnek. Azt is kijelenthetjük, hogy úthibás utakon nagyobb a balesetveszély, kisebb a közlekedésbiztonság. A közlekedésbiztonsághoz minden közlekedőnek hozzá kell járulnia, mégpedig úgy, hogy ismerje a rá vonatkozó szabályokat és tartsa is be azokat. A gépjárművek féktávolságát azért kell ismernie, hogy fel tudja mérni biztonságos-e áthaladnia az úton. Úthibás úton számolnia kell azzal is, hogy a fékezésre kényszerített jármű kiszámíthatatlanul viselkedik. Vagy ők kerülnek veszélybe, vagy másokat sodornak végzetes helyzetbe. Ez estben a vétkes gyalogos felelne a baleset kiváltásáért, ha nem hagyná el a helyszint! A baleset okozója bárki legyen is az, aki a rá vonatkozó szabályokat megszegi, felelnie kell. Az oktatásnak, az ismereteknek döntő szerepük, hogy mindenki felismerje, tudatában legyen annak, hogy a közlekedésben végrehajtott cselekedete mit válthat ki másokból. A veszélyhelyzet fel nem ismerése váltja ki a balesteket. Nem lépünk féktávolságon belül a gépjármű elé, nem kényszerítjük hirtelen fékezésre, irányváltásra, a váratlan helyzetek kialakulása miatt, a gépjármű vezetők csökkentik a sebességüket, biztosítják az elsőbbséget a kijelölt gyalogátkelőt használó gyalogosoknak stb. Ittas, bódult állapotban részt venni a közlekedésben veszélyes, akár gyalogosként, kerékpárosként, vagy gépjármű vezetőjeként nemcsak saját magunkra nézve, hanem másokra nézve is. Egy ittas gyalogos, ha féktávolságon belül lép a gépjármű elé, az elgázolása egyszerűen igazolható lenne, de soha nem teszünk ilyet. A gázolás elkerülésére manővereket hajtunk végre, ami más veszélybe sodor minket, vagy másokat, de sajnos más megítélésbe is! Az ittas egyén megúszhatja, mind a balesetet, és a büntetést is, míg mások akár az életükkel is fizethetnek. Ez így biztos, hogy nincs rendjén. Ha végeznénk kísérletet úthibás úton két szembejövő gépjárművel abból a célból, hogy egy adott ponton frontálisan ütközzenek, úgy ahogy ezt én a tanulmányomban kifejtettem, sokszor kellene megismételni, hogy bekövetkezzen a frontális ütközés. Különböző sebességeknél az egyik járművel hirtelen fékezést hajtanánk végre. Attól függően, hogy a fékezési manőver pillanatában a jármű milyen pozícióban halad, kiváltaná a haladási irányváltozást. Ez okozza a frontális ütközést. Ezért nem gondolják még a szakemberek sem, hogy közlekedés biztonságra életveszélyesek az úthibák. Én viszont azt állítom, hogy a naponta az utakon közlekedők nagy számában a többszöri kísérletezés megtörténik,(más, más szereplőkkel ugyan) és sajnos a baleset is.
Kérdés, az úthibás utakon a kátyúkat, útmegsüllyedéseket, felgyűrődéseket, repedéseket útviszony figyelembe vételével hogyan közlekedve, szlalomozva, vagy lassítva, majd újra gyorsítva haladjunk az ilyen útszakaszokon? A nyomvályús és mart útfelületeken a rendellenes gumikopásokat ki lehet-e védeni? Az úthibákból keletkező jelentős anyagi károk az autós társadalmat sújtják!(gumikopás, egyéb műszaki hibák, a lassítás, majd gyorsítás következménye a nagyobb üzemanyag fogyasztás) Ne olyan útra gondoljanak, ahol néhány úthiba fordul elő. Figyeljék meg, ha rossz úton közlekednek ezt a felvetésemet. A szakembereknek mi a javaslatuk? A balesetveszélyről se feledkezzünk meg! A saját gépjárművel közlekedők óvatosabbak az ilyen utakon az anyagi megfontolásból adódóan, de vállalati vagy állami gépjárművel közlekedők nem biztos, hogy így tesznek. Bérelt gépjárművek esetében, ha a bérlő, úthiba okozta jelentős anyagi kárral viszi vissza a járművet, ki állja a költségeket? Vannak gépjármű vezetők, akinek az üzemanyag elszámoláshoz külön kell a városban megtett és külön a lakott területen kívül megtett km-t számolniuk. Az útviszony szerinti vezetés, úthibák estében sebesség csökkentést, majd gyorsítva ismét fel kell venni az utazási sebességet. Ez is üzemanyag fogyasztás növekedésével jár! Taxival szeretnék egyik helyszínről a másikba eljutni szűkös időkeretek között. A taxis a kedvemért árkon, bokron keresztül elvisz a helyszínre, hogy utána a javítás többe kerüljön, mint a viteldíj? Felróható-e az óvatosság a jármű esetleges sérülése és a balesetveszély miatt a taxisnak? Döntő, hogy a közlekedéskor jó úton vagy úthibás úton kezdünk manőverekbe, mind a manőverekbe kezdő, vagy a manőverek elől kitérni szándékozó esetében. Az úthibás utaknak az a fő veszélye, hogy a manőverezhetőség biztonsága észrevétlenül lecsökken. Ezért kell az utakat állandóan karbantartani, jó állapotban tartani, akár költséges akár nem. Az emberi élet védelmében meg kell tenni.
A közúton közlekedők közül senkit nem áll szándékomban megbántani, vagy ijesztgetni az elméletemmel, de azt kérem, mindenki saját magát ellenőrizze le, hogy balesetveszélyes helyzetekben miként cselekedne? Akár saját manővere, akár más okozta manőverről van szó.
Tisztelt közlekedők! Higgyék el nekem, a tanulmányom főbb megállapításait (súrlódás, kölcsönhatás, az úthibák váratlan haladási irányváltozást okoznak) sokan nem ismerik fel, nem is oktatják, ezért válik kockázatossá a manőver vagy végzetessé az. Én segíteni szeretnék a közlekedőknek, ha hagynák, vagy mellém állnának a döntési helyzetben lévő média képviselői.
A járművezetők látását időszakos vizsgálaton ellenőrzik, de a többi közlekedőét (kerékpáros, fogathajtó, gyalogos nem. Az utóbbiak látásgyengeségük estén, hogyan tudják felmérni a feléjük közeledő gépjárművek távolságát, féktávolságot? Balesetek ilyen helyzetekből is lehetnek!
Sok baleset következik be személygépkocsi és nagyobb jármű (tehergépkocsi, busz, kamion) közötti frontális ütközése. Gondolják meg, a legvakmerőbb, a túlzott kockázatot is bevállaló személygépkocsi vezetője sem megy bele olyan manőverbe, ahol biztos ő a szenvedő alany, az áldozat. Valami más oka van az ilyen balesteknek.
Amikor közlekedünk, kockáztatjuk testi épségünket, az életünket, és vannak helyzetek, amikor küzdeni kell az életünkért is!
Bármilyen korú, nemű, rangú, végzettségű ember a természettudományok valamelyikéhez tartozó jelenséget az, adott tudomány törvényei, szabályai szerint ismertet, közöl vagy magyaráz, azt nem lehet megcáfolni. A médiában tevékenykedők, ha egy közérdekű eseményt nem közölnek, nem adnak helyt annak ismertetésére, a figyelem felhívására, vagy tévesen tájékoztatnak, akkor a közösség ellen súlyosan vétenek.
Aki azt gondolja, hogy elég a gépjárműve műszaki állapotára (gumik kopása, mintázata, lengéscsillapítókra, fékek beállítására, kormányszerkezetekre… stb.) odafigyelni a biztonságos közlekedéshez, az téved. Ha nem lennének úthibák, akkor igaz lenne, de kifogástalan műszaki állapot ellenére a balesetveszély az utóbbi estben fokozottan fennáll.
A közlekedésbiztonság érdekében a sebességkorlátozásokat összhangba kell hozni a fékezési táblázatban megadott adatokkal. Az úthibás utakon 20km/h sebességgel történő mozgás éppen elég arra, hogy vészhelyzetben a fékezés hatására a jármű a haladási irányát megváltoztatva a szemközti sávba kerüljön és bekövetkezzen a frontális ütközés. Ebben az esetben a két jármű rugalmasan ütközik, és a mozgási energia végzi el a pusztítást.
Aki saját járművet vezet, elsősorban saját érdekében tisztába kell, legyen a gépjárműve műszaki állapotával. Tömegközlekedés esetén az utasok bizonytalan műszaki állapotú járművekkel utaznak, nincs rá mód és lehetőség megismerni, hogy milyen kockázatokkal jár az utazás. (metró kocsik, buszok, repülőgépek, hajók, kompok, vonatok) Aki ezt a formáját választja a közlekedésnek a kockázatot is vállalni kell. (műszaki hibából kigyulladt metrószerelvények, buszok, repülő, hajó, komp és vonatbalesetek) Ne csak a tragédiák bekövetkezésekor foglalkozzunk ezzel a veszéllyel, hanem tegyünk meg mindent a megelőzésért, de főleg ne ismétlődjenek az estek!
A járművek közlekedésbiztonságát nem a gyártástól eltelt idő alapján ítélik meg, hanem kiterjedt vizsgálatokkal. Gondoljanak a fékhibás metrószerelvényekre, még forgalomba helyezés előtt kiderült, balesetveszélyes. Természetesen az évek múlásával a műszaki állapot is romlik. A járművökön sok a forgó mozgó, nagy igénybevételnek kitett alkatrész, ezek kopnak, elhasználódnak, elfáradnak. (tengelytörés). A tervszerű megelőző karbantartás TMK. alatt tüzetesen ellenőrzik a járműveket és a kopott, sérült, elhasználódott alkatrészeket kicserélik. Vannak olyan alkatrészek, amelyeket akkor is ki kell cserélni, ha a megadott üzemórát elérte, függetlenül attól van e rajta látható hiba, elváltozás! A javításokon, felújításokon ezeket dokumentálják. Használt jármű vásárlásakor minden jármű külön-külön vizsgálatot igényel. A javítási napló áttanulmányozásával kezdjük a vizsgálatokat. A főbb darabok cseréjét valóban elvégezték-e? stb.
Azoknak a közlekedőknek akik késnek, sietnek, kapkodnak adják azt a tanácsot, induljanak el időben. Ez a tanács talán az emberré válás óta létezik, de soha senki nem vizsgálta, elemezte, hogy hogyan tegyük ezt meg? A gépjárművek megjelenése után automatikusan ezt át is vettük. Mit kell ahhoz tennünk, hogy biztosan időben megérkezzünk, ha időpontra kell érkeznünk? A mai közlekedés felgyorsult, gyakrabbanközlekedünk, az utak zsúfoltabbak, a járművek és gépjárművek sokfélék, a sebességük is eltérő, nagyobb távolságokra utazunk, sok az akadályozó tényező. Szinte lehetetlen kiszámítani ezeket, mégis ezt megköveteljük. Itt az ideje foglalkozni ezzel, vizsgáljuk meg alaposan. Mi emberek különbözőek vagyunk, az életmódunk is különböző, mindenkinek más és más feladatot kell megoldani, lehetőleg sikeresen. Más az életterünk az életvitelünk, más és más régióban élünk, mások a szokások, az elvárások, a pozíciónk stb. a sort lehet folytatni mindenki egészítse ki a sajátjával. Ezt a problémát több szakember közös munkája sem biztos, hogy megoldaná. A pontosság is fontos, mert is több ember számít rá, befolyásolja munkájukat. A közösségi közlekedés járműveinek a csatlakozás időpontja nagyon fontos. Csak ez az egy példa a közlekedés pontosságának az érzékeltetésére. De ami ma sikerült, az nem biztos, hogy holnap is sikerülni fog bármennyire igyekezünk! Az, hogy időben elinduljunk nem csak az akaratunkon múlik.
Baleset megelőzés Közlekedésbiztonság
Az útellenőrök mikor ellenőrizték utoljára az adott útszakaszt, volt-e észrevétel, mit tapasztaltak, minősítették-e az állapotokat, dokumentálták-e azokat, milyen intézkedéseket tettek?
Az utak ellenőrzése balesetveszélyesség tekintetében kinek a feladata, mikor, milyen gyakorisággal kell ellenőrizni, az utakon útellenőrzés feliratú gépjárművel ellenőrzési feladatot ellátó személyzetnek milyen módszer szerint ellenőriznek, milyen mértékű az úthiba, méréseket végeztek-e, mit állapítottak meg? Balesetveszélyesnek minősítették-e, mit dokumentáltak, ha készül jelentés hová továbbítják, tettek-e óvintézkedéseket, megjelölték-e jól látható módon, veszélyességi szempontból számít-e, hogy az úthiba hol helyezkedik el, és az úthiba milyen mértékű, milyen mértékű egy úthiba, ha balesetveszélyes? Ki és mi alapján bírálja el a balesetveszélyességet, tisztában vannak-e azzal, hogy egy úthiba balesetveszélyességében benne van az életveszély is, közlekedésbiztonsági szempontból ezzel az úthibával az út járható, járható, de balesetveszélyes, esetleg sebességkorlátozás szükséges? Úthibás utat biztonságosnak ítélnek, minden azon az úton engedélyezett közlekedési járműnek biztonságos (buszok, kamionok, mezőgazdasági gépek, személygépjárművek, oldalkocsis motor, motorkerékpár, mopedek, kerékpárok, kerék átmérő és szélesség, nyomtávolságtól, egy nyomon haladó járműről van-e szó? Mikor keletkezett, mikor szereztek tudomást a kátyúról? Történt-e azóta intézkedés? Minőségügyi szakemberként tudom, hogy útépítés, javítás, karbantartás minőségi módon kell elvégezni a balesetveszélyesség miatt. Ez annyit jelent, hogy a vonatkozó szabványok, műszaki dokumentációk, utasítások szigorú betartása, a munka végeztével, műszaki (minőségi) ellenőrzés után lehet a forgalomnak átadni. A minőségi vizsgálatokról jegyzőkönyv készül a felelős(ök) aláírásával. Az úthibás út, jelen estben a kátyú a kerékpározókra azért veszélyes, mert belehajtva egyensúlyvesztéssel járhat, csak a szerencsének köszönhető, hogy nem lett még ettől is nagyobb sérüléssel járó baleset. A forgalmi viszonyoknak köszönhető és annak, hogy az esés nem az út felezővonala irányában történt lett még súlyosabb az eset! A kátyúba, a nehéz gépjárművek ráhajtásakor, esetleg úttisztításkor kerülhettek letöredezett, apróbb aszfaltdarabok, amikor kerékpárral belehajtottak a vízzel teli gödörbe csapágygolyóként hatva közrejátszottak az egyensúlyvesztéshez, a balesethez! Az elméletem akár modellezhető is. A kerékpárok sajátossága, hogy az ülés magassága körül van a kerékpározó ember súlypontja. Kb.80cm. A magas súlypont miatt az egyensúlyt gyorsan elveszthetjük.
A közúti közlekedés során, a balesetveszélyes utaknál szóba jöhető fizikai törvényeket, (súrlódás, kölcsönhatás, centrifugális erő, légellenállás, súlypont stb., jogszabályokkal megváltoztatni nem lehet. Előbb jön a fizikai hatások kiértékelése, elemzése, majd pedig a jogi következmények.
A gépjármű tulajdonosok fizetnek adót, autópálya díjat, gépjármű adót, az üzemanyagárában lévő adót, biztosítást, parkolási díjat, műszaki, zöldkártya, időszaki orvosi vizsgadíjat, de az úthibák miatt a közutakat csak csökkentett sebességgel lehet használni, a közlekedésbiztonság csökkenése miatt. A gépjármű vezetők úthasználat tekintetében erősen korlátozva vannak! A fizetnivalók változatlanok! Drága, költséges az útépítés és útjavítás, nincs rá pénz, de az útjainkat védjük-e hatékonyan? A nehézgépjárművek rongálják legjobban az utakat, nyáron a felmelegedés miatt az aszfalt is képlékenyebb, ismerjük, azt a hőfokot ahol ez bekövetkezik, mégsem korlátozzák ezeket a járműveket! A kialakult úthibák miatt több a baleset, haláleset, ez az ára a mulasztásnak!
Az útépítésben és útjavításban nincs helye az olyan embereknek, akik a síkfelület fogalmával, a közlekedésbiztonságra gyakorolt hatásával nincsenek tisztában. A javítások területén figyeljék meg ezt a megállapításomat, a javított rész centiméterekkel is eltér, kiáll az útfelület síkjából! Ezen a helyen nem szűnt meg a balesetveszély. A közúti közlekedésbiztonságra a fizikai erőhatásoknak vezető szerepük van. Ezért elszántan küzdök, hogy felhívjam erre a figyelmet. Sokan nem veszik figyelembe a fizikai törvényeket, ezért van sok balesetveszélyes úthiba, és emberi kéz által alkotott mesterséges úthiba (gömbsüveg) az utakon.
A közlekedés, mozgással, helyváltoztatással történik, a súrlódás segítségével. Közben manővereket hajtunk végre különböző sebességtartományban. Mozgás közben balesetveszélyes helyzetek alakulhatnak ki. A manőverek gyorsítás, oldalra kormányzással és fékezéssel jár. A három felsorolt manőver közül a fékezésnél a súrlódási állapot gördülőből csúszó súrlódássá változhat, ez váratlan veszélyeket okozhat! Ez a gépjárművezetőkre leselkedő legnagyobb veszély. Balesetnél a sebesség mértékének döntő jelentősége van. Azonban egy vezető bármennyire is megfontoltan vezet, a forgalom többi résztvevőitől is függ a biztonsága! Lehet, hogy ő nem okoz balesetet, de neki más, sajnos okozhat!
Többféle veszélyhelyzet alakulhat ki a közlekedők között. Az egyik járművezető kis sebességgel (20km/h), a másik a megengedett sebességhatár alatti (50km/h, 90km/h, 130km/h) sebességgel közlekedik. Frontális ütközésnél a szemközti sávba áttérhet az alacsony sebességgel közlekedő jármű is, de a nagyobb sebességgel közlekedő is! Az eredmény, az ütközés energiáját tekintve ugyan az. Ezért az óvatos, vétlen vezető is áldozattá válhat. Elméletemben az úthibák váratlan haladási irányváltoztatására hívtam fel a közlekedők figyelmét. A vétlenek érdekében az úthibákat a lehető leggyorsabban szakszerűen ki kell javítani!
Azok a természettudományi jelenségek, amelyek jelen vannak a mindennapi életünkben döntő hatással vannak ránk, ezért fel kell ismernünk ezeket, hogy hasznosítani, vagy védekezni tudjunk ellenük. A fel nem ismerésből nem csak magunknak okozhatunk bajt, másokat is bajba keverhetünk. Ilyen terület a közlekedés is, ezért az összes közlekedőnek ismerni kell a balesetveszélyeket. A közlekedésbiztonság fizikai hatások sorozatán múlik. A fizikai hatások (súrlódás, súlypont, kölcsönhatás, centrifugális erő, légellenállás stb. az élet keletkezése óta létező jelenségek. Az emberiségnek az ismerete ezekről mégis kívánnivalót hagy maga után! A közlekedés területén főleg hiányzik. Nem kell okosabbnak lenni, mint egy ötödikes, hogy belássuk a közlekedésben az utak, a gépjárművek és vetetőik közötti különválaszthatatlan kapcsolat van.
Bárkit érhet baleset, ezért úgy kell kezelni, mintha mi szenvedtük volna el, mert a következő áldozat biztosan közülünk kerül ki.
Kucsera Zoltán önkéntes, amatőr kutató