Becsöngettek!
Kezdődik a 2023/2024-es közlekedésbiztonsági szabadegyetem I. évad.
Téma: Közlekedés és Közlekedésbiztonság!
A közlekedés, mindenen embert veszélyeztet a földön, ezért ideje újra végigjárni az utat a kezdetektől, ami nagyobb biztonsághoz vezet. Kezdetekben a sebesség alig tért el a korábbi időkben elérhető legnagyobb sebességtől. A korabeli szakemberek az úthálózatok meghosszabbítását, a gépjárművek hajtásait, sebességük növelésén versenyeztek. A biztonsági körülményeken fokozatosan javítottak. Az úthálózatokat burkolatokkal látták el, elkezdték oktatni a gépjármű vezetőket, ami elsősorban a járművek működésével kapcsolatos volt. A műszaki hibák elhárítását segítették elsősorban. A járművek mozgási sebessége folyamatosan növekedett, de azzal a mai napig nem foglalkoztak, hogy az utakon, milyen sebességhatáron közlekedhetünk biztonságosan. Napjainkban már ébredeznek, hogy a forgalom és a sebesség növekedése miatt nem biztonságosak a megengedett sebességhatárok. Vannak országok, melyek még most sem a biztonságot, a sebesség csökkentésének lehetőségét keresik, sőt a növelésén gondolkodnak. Ehhez a tudományt igénybe kellene venni, de nem teszik! Alapvető megállapítások a mozgásokra nincsenek, pedig kezdetkor is ugyan azok jellemzői voltak a mozgásoknak, mint ma! A baleseti statisztikák kimutatásait sem vizsgálják részletesebben. Azt megállapították, hogy az ember az okozója a legtöbb balesetnek. Soha nem vizsgálták, hogy az emberi tényezők miatt bekövetkezett balesetek elkerűlhetők lennének-e más módon, mint az ellenőrzés gyakoriságának növelése, vagy a büntetési tételek szigorítása, emelése. A szabályok betartását követelik, de azt, hogy minden körülmények között betarthatók-e, az nem került szóba! Az emberi képességek, mint például a becslés, a figyelem folyamatos fenntartása, a reflex, reakcióidő, a tulajdonságok, az öntörvényűség a közlekedésben veszélyesek, tíltják is, mégis gyakran előfordulnak. Nem a jogszabály hibájából. Nem a jogszabály az elsődleges megoldás a közlekedésbiztonságra! A fizikai ismeretek növelése ad nagyobb biztonságot a közlekedőknek, szakembereknek is. A legégetőbb feladat, a közlekedést, közlekedésbiztonságot biztos alapokra helyezése! Ember, jármű. közút és környezet viszonylatában. Sokmindenki tud valamit a közlekedésről, közlekedésbiztonságról, de senki nem tud mindent ezekről az életünket meghatározó kérdésekről!
A következmények, könnyű, súlyos, halálos balesetek. Minden vezető, csak azzal a képességekkel tud vezetni, manőverezni, ami kifejlődött az ember fejlődése során, amit tanulással elsajátított! Mit gondoltok, figyelembe kell ezeket venni a megengedett sebességhatároknál, a gépjárművek végsebességének engedélyezésénél? A gépjárművek végsebességének nincs határa! Egyenlőre. Vannak magabiztos vezetők, akik félelmet nem ismerve száguldoznak az utakon, nem tudnak lemondani a sebességről. Nem vonom kétségbe a tudásukat, de ha mozgásirány változás következik be, ha a reakcióút iránya rossz irányba vezet, nem született még olyan ember aki elkerülte volna a balesetet! Az autóversenyeken is következnek be haladási irányváltozásokból balesetek, vagy a térfigyelő kamerák felvételein is látható ilyen baleset. A magabiztos versenyző, vagy az úton közlekedő vezető, semmit nem tud ilyen esetekben tenni! A járművek mozgásából láthatjuk ezt. Ilyenkor a magabiztos vezetők nem nyilatkoznak az eseményekről!
Súlyos hiba az is, hogy a mozgás jellemzői közül csak a sebességet veszik figyelelmbe, pedig a mozgás iránya a fő baleseti veszélyforrás!
Közlekedéskor, amikor a vezető biztonságosnak ítélt irányt választ, nem bizos, hogy az elképzelése szerint meg tud valósulni! Ezért figyelembe kell venni az út és környezete adottságait, a sebességválasztással együtt.
Akit érdekel a biztonság az mondja el véleményét, szóljon hozzá, tegyen megjegyzést az bejegyzéshez.
Kezdjünk hozzá!
Mi a közlekedés? Mozgás, helyváltoztatás? Igen.
A mozgás szabályai alapján kell vizsgálni? Igen.
Mi a mozgások jellemzői? Sebesség, gyorsulás, mozgás irány. A fizikai tudomány legérthetőbb témaköre.
Vizsgáljuk meg kinek van ráhatása a mozgásokra?
Sebesség-(vezető), reakció idő-(vezető), reakció út= sebesség+reakció idő-(vezető), mozgásirány-vezető+más tényezők (súrlódás, kikényszerített mozgásirány változás), szabad mozgástér-vezető+(más tényezők, más közlekedők). Ezek valós fizikai tényezők, pontosan meghatározva.
Manuális vezetésnél a vezető választja meg a sebességet? Igen, A haladási irányt? A vezető és még más tényezők is szerepet játszanak. A sebességből és a vezető reakció idejéből határozhatjuk meg a reakció utat. A hosszát a sebesség és reakció idő adja meg. A reakció út iránya, rossz irány esetén balesethez vezet? Igen.
Ime itt a közlekedésbiztonság elméleti alapja!
Sebességhatárokon belüli sebesség, Kresz szabályok betartása mellett, s követési távolság is betartva.
SEBESSÉG, GYORSULÁS, MOZGÁSIRÁNY (VÁLTOZÁS!), REAKCIÓIDŐ=REAKCIÓÚT-SZABAD MOZGÁSTÉR! Így közelíthetünk legjobban a közlekedésbiztonsághoz, ha ezeket oktatjuk, és figyelembe vesszük. Ajánlom jobban elemezzék ki és imertessék a közlekedőkkel ezt az összefüggést!
Az önvezető jármű esetében is ez a helyzet, de az önvezető jármű reakció idejére még nincs pontos adat. Az önvezető jármű sem képes a balesetet megelőzni, ha más közlekedő féktávolságon belül, a mozgásirányába kerül!
A mozgás is tudomány. Vannak szabályai, törvényei. Szabályai, törvényei megfigyelések alapján megismerhetők, taníthatók. A közlekedésben előforduló szabályokat, törvényeket más területek megfigyelése alapján is szerezhetünk ismereteket. (munkavégzés, sportok, állatvilág). Az állatvilágban a sebességük a sajátjuk, szemben az ember segédeszközökkel is megsokszorozza a sebességét. Aki azt gondolja, állítja, hogy az emberi izomerő által elérhető legnagyobb sebességtől sokkal nagyobb sebességgel is tud biztonságosan közlekedni az téved! Állatvilág megfigyelése ragadozó-préda, a sportban támadó-és védő. Sebesség, reakció idő, reflex, mozgásirány, szabad mozgástér, figyelem, látás.
Ha mozgunk, ha közlekedünk, van sebességünk, lendületünk és irányunk is! Veszélyhelyzet kialakulásakor lesz reakcióidő és rekacióút is, de van-e szabad mozgástér? Ez kényszerhelyzet, vagy van szabad mozgástér, vagy nincs! Zavartalan közlekedés nincs, sebességek, mozgásirányok folyamatosan változnak. A közlekedéshez az út biztosít viszonylagos biztonságot, a forgalmi sávokkal. Szegélyezhetjük az utak veszélyes szakaszait szalagkorláttal, betonelemekkel, a mozgásirány változás ugyan úgy bekövetkezhet, mert arra nincs hatása. Az emberi képességek végesek, nem azonosak, eltérnek egymástól. Képességeinknél többet nem tudunk kihozni magunkból!
A fizikusok távoltarják magukat a közlekdéstől és véleményezéstől, közlekedésbiztonságtól, a mérnökök pedig megadják magukat a “közlekedési szakembereknek”! Pedig csak a tudományt kellene képviselniük. Miért van ez így az egész világon?
Az út és környezete biztosítja a manőverekhez a mozgásteret? Igen. De milyen járművekre, gépjárművekre méreteztezték a forgalmi sávok, útak szélességeit, és milyen sebességhatárokra? Elférni elférünk, de közlekedni is kell, manővereket végrehajtani, a járművek tipusai szerint, kategóriájuk és méretük szerint a manőverezhetőségük igen eltérő. Vajon figyelembe vesszük mi közlekedők ezeket? Szélességben ugyan az a forgalmi sáv és út áll rendelkezésre minden járműnek. Zavartalan közlekedésnél nem akkora probléma, de van -e zavartalan közlekedés és meddig? Az utak önmagukban nem nyújtanak biztonságos és elegendő mozgásteret a megengedett (50-90-130.km/h) sebességhatárokhoz! A környezet meg nem felel meg a biztonságos mozgáshoz, közlekedéshez! Az útról lehajtva több katasztrófát idéznek elő mint, hogy segítenének a balesetveszély elhárításában!
Mekkora mozgástérre van szükség a biztonsághoz? A reakció út hossza és a haladási irány(változás) adja meg ezt. Kell-e foglalkozni a haladási irányváltozással? Igen, mert a manőverek többsége irányváltoztatással jár, és váratlanul lehet kikényszerített haladási irányváltozás is! (eltérő súrlódási erő is kiválthatja)! A követési távolság csak az előttünk haladóhoz viszonyítva tartható be! Irányváltozás esetén nincs védelem a baleset ellen! Ilyen eseteknél súlyos, halálos balesetek következnek be! Vizsgáljuk okok nélkül a baleseteket és ha azt állapítjuk meg, hogy sok súlyos, halálos baleseteket okoznak, akkor elemezzük az okokat is. Az okok elemzésénél ne elégedjünk meg a tiltásokkal, mert azok nem tökéletesek az öntörvényűségünk miatt! Az öntörvényűséget büntetni lehet, de megszüntetni büntetéssel nem lehet! Hiába büntetjük meg a közúti közlekedésben a szabálytalan közlekedőket, tíltjuk el, vesszük el a vezetői engedélyüket, mert elég közülük egy is, aki a büntetés hatálya alatt újra elköveti a szabálytalanságot! A megbüntetteknek a szabályszegés, mint lehetőség megmarad!
Figyelembe kell venni az út és a jármű közötti kapcsolatot, a mozgási módokat (gördülő, csúszó) és az út és a jármű közötti kölcsönhatást! A járművek gumijainak állapotára figyelni kell, erre gyakran figyelmeztetik is a gépjármű vezetőket. Ezt ebben az esetben így is kell! A kölcsönhatásból eredően az útfelületi hibákra is fel kell hívni a figyelmet! (mozgásirány változás)!
A közlekedési rendszabályok minden veszélyes tényezőt tíltanak, ellenőriznek, büntetnek, de nem szüntetik meg a veszélyes tényezőket. Sokszor szigorításokat, gyakrabb ellenőrzést, súlyosabb büntetéseket kérnek, de fizikai megoldás kell! Az általam kifogásolt becslési képességeket büntetésekkel nem lehet pontossabbá tenni, de a látás, hallás, reflex, reakció idő sem javul meg büntetésre, lesz a fizikai törvényeknek megfelelő! Kérjenek fel a témában járatos szakembereket, mondják el Ők a szakvéleményüket.
A múltból egy példa, a balesetveszélyes körülmény megszüntetésére. Vasúti személyszállításnál és villamos közlekedésnél sok baleset következett be a mozgó járműről, le és felszálláskor. A villamos és a vasúti vagonok ajtajai nem önműködő működtetésűek voltak, a villamosok peronjai nyitottak voltak. A megállókba beálló szerelvényekről, az utazók még a mozgásban lévő járművekről leugrottak, az induló járművekre pedig felugrottak, felkapaszkodtak. Sok esetben elvétették az ugrást és súlyos, halálos balesetek következtek be. A vasúttársaság a minden szerelvény ajtajánál, a peronon táblát helyezett ki, hogy mozgó járműre felszállni, leszállni tilos feliratú táblát függesztett ki! A balesetek nem szüntek meg. Később a technika lehetővé tette, hogy elindulás előtt és megállaskor az álló jármű ajtajait a vezető, automatikusan nyitotta, zárta. Ez hozta meg a balesetek megszűnését! A tíltó jogi megoldás nem vezetett eredményre, pedig világos és érthető volt a felszólítás. Ahol lehet, ezt a megoldást kell követni! Tanulság nekünk és a szakembereknek is!
Ki a közlekedési szakember, és ki a közlekedésbiztonsági szakember? A közlekedésbiztonság fontosabb a közlekedésnél! Közlekedési szakembereket képeznek, kell is, de hol képzik a közlekedésbiztonsági szakembereket? A biztonság képzése hiányzik!
A kérdés továbbra is az, ki a közlekedésbiztonsági szakember? A közlekedésbiztonság Összetett tudomány! Milyen tudományok alkotják? A közlekedésbiztonsági szakember milyen tudományt képvisel???
Vannak “szakemberek” akik úgy gondolják, hogy a közlekedésről, a közlekedésbizonságról már mindent tudnak. Más emberek véleményét meg sem hallgatják, kérdésekre nem válaszolnak, javaslatokat indoklás nélkül elutasítják. Aki körön kívül, van annak a tudományos egyesületek, intézetek nem osztanak lapot! A közlekedők élete van rájuk bízva!
A közlekedésben, közlekedésbiztonságban sokan vannak döntési pozícióban, de a felkészültségük hiányos, vagy hiányzik! Elsősorban a körülményeknél, feltételeknél jelentenek veszélyt. Közlekedésbiztonsági szakembereknél ha lennének, pontosan meg kell határozni a feladatokat, hatásköröket! Ilyen fontos feladatok ellátására körültekintően kell a megfelelő képzettséggel rendelkező személyeket kiválasztani! Lásd.: Budapest közlekedése! A közlekedők érintettség okán is csak korlátozottan szólhatnak bele a közlekedésbe.
Minden országnak a rendelkezésére állnak a mozgások törvényei, és azok a körülmények, feltételek, tulajdonságok, képességek, melyek alapján meghatározhatják a közlekedést, közlekedésbiztonságot! (az út és környezete, domborzati viszonyok, éghajlati viszonyok, a saját jogszabályik alaján meghatározott közlekedési szabályok, a megengedett sebességhatárok, járművek gyorsulása, végsebessége, baleseti statisztika, az emberi képességekben (látás, hallás, relex, egyensúlyérzék, becslési képesség, a tulajdonságoknál a versenyszellem és az öntörvényűség,stb. Ez utóbbiban nincs is eltérés!
A baleseteknél hitelesen kell tájékoztatni a közvéleményt.
Fizikus, mérnök, útépítő, autógyári alkalmazott, autóversenyző, közlekedés rendész, meterológus, pszichológus, közlekedési szakjogász?
FONTOS!
Milyen tényezők alapján határozták meg a megengedett sebességhatárokat, a gépjárművek végsebességét? Várjuk a választ! Minden közlekedésbiztonságban szerepet vállaló fotosabb szakembernek, szevezetnek feltettem ezt a kérdést, de nem akartak, vagy nem tudtak rá válaszolni! A közlekedésbiztonsági szakembereknek erre tudniuk kellene a választ!!!
Az útjaink adottságaikban, környezetükben eltérnek-e más országokétól?
Kell-e ismerni és tanítani a mogásokra vonatkozó fizikai szabályokat, és más alapvető fizikai törvényeket?
Befolyásolható-e a jármű mozgása a (reakcióút), a reakcióidő alatt? A vezető részéről nem! A reakció idő 1.sec., de a valóságos reakció idő, a valóságos veszélyhelyzetben mutatkozik meg!
A fizikai értelemben a mozgáshoz mozgástérre van szükség. A közlekedéshez mekkora mozgástérre van szükség? Mi szabja ezt meg? A világ úthálózatai sem biztosítanak nagyobb mozgásteret a közlekedéshez. Jól van ez így? Akkor mi a megoldás?
A baleseti statisztikák sok veszélyes tényezőre mutatanak rá. Az emberi tényezőket 95%-ra teszik a szakemberek. Ezen belül a gyorshajtás került az első helyre. A mozgás jellemzői a sebesség, gyorsulás, mozgás irány. Viszont a balesetek a mozgásirány(változás) miatt következnek be! A sebesség a pusztítást, rombolást végzi el. Ezért van nagy jelentősége a mozgástérnek! Kezdetektől fogva az utak inkább minőségben, (földút, macadám, kő, és aszfaltra változott), mint mozgástérre. Mozgástér változtatás, a jelenlegi megengedett sebességhatárokhoz sem lehetséges! A járművek száma megsokszorozódott, a sebességük úgyszintén! Ezek a közlekedésbiztonságot csak rontották. A közlekedés a fizikai tudományok segítségével valósul meg. A közlekedést nem lehet politikai síkon megvitatni, a fizikai tudomány síkján kell lerendezni! A balesetekben 95%-ban hibázó emberekre bízzák a tág sebességválasztást!!! Ki érti ezt?
Amelyik gépjármű végsebessége elérheti az akár 380.km/h végsebességet, annak vezetőjének nem szab határt a megengedett sebességhatár! De másoknak sem. Tudják az öntörvényűség miatt. Az ötörvényű kifejezést használni a közlekedésbiztonságban telitalálat. A közúti közlekedésben sok mozgás takarásban történik, ezért mások nem észlelik időben ezeket. Nem ismerjük sem a sebességüket, sem a mozgásirányukat, sem a járművek nagyságát, méreteiket! Nagy a baleseti kockázat!
A sebesség mérséklése milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár? előny: (kevesebb baleset, emberi életek óvása, üzemanyag fogyasztás csökkenése, az utak kímélése) Hátrány: (menetidő hosszabbodás, és a halálos balesetek kapcsán használható tudás elvesztése)
Az utak méretezése a kezdetektől olyan, mintha a közlekedők hibázását kizárták volna a szakemberek. Ez a rajtuk zajló sebességekből következtethető ki, és a megengedett sebességhatárokból. Megvizsgálva ezt a kérdést azonban a megengedett sebességhatárokhoz olyan szélességű utak kellenének, mint a rajtuk megengedett legnagyobb sebességhatárhoz szükséges reakcióút! Ez megvalósíthatatlan a domborzati és terepviszonyok, és a költségek miatt is! A környezet és természetvédelem is számít! Tehát marad a jelenlegi méretezése az utaknak, de az emberi hibázások is! Ehhez kell igazodni, ha kevesebb balesetet várunk el. Lehet-e hibázás nélkül közlekedni, lehet-e hibátlanul manőverezni minden alkalommal? Megszámolni sem lehet hány hibázási lehetőség van, és minden közlekedő követhet el hibát! A balesetek innen indulnak ki. A becslés alapján követjük el a legtöbb hibát, a figyelmetelenségekkel együtt. Amikor előzéshez készülünk, várva az előzési lehetőségre, csak akkor bizonyosodunk meg, hogy az előzési feltételek becslése megfelelő volt-e, ha baleset nélkül befejeztük az előzést! A balesetek nem csak egyszereplős események, vannak két, és többszereplős balesetek is. Ilyenkor, minden mozgásban lévő sebessége, vezetőik reakció ideje, és a mozgás irányuk is számít a balesetben! Nem könnyű ilyen balesetben eligazodni. Sok tanulságos közlekedési baleset következett már be az utakon.(spontán gyorsulási verseny, záróvonal átlépése, útról lehajtás, ittas vezetés, büntető fékezés). A baleset résztvevői között minden tipusú jármű megtalálható (kerékpár, motorkerékpár,személygépjármű, tehergépjármű, busz, mezőgazdasági gépjármű, megkülönböztetőjelzésű gépjármű, minden jármű és közlekedési eszköz ami az utakon előfordul) A tanulságosnak nevezett közlekedési balesetek kinek, kiknek voltak tanulságosak? Igazolták ezt valamivel, baleseti statisztikával, hogy valóban tanultak belőle a közkekedők, vagy a közlekedési szakemberek?
Amikor közlekedünk hosszabb, rövidebb ideig folyamatosan fenn kell tartani a figyelmet, de mindaddig figyelni kell, míg a közelünkben van mozgás! Ez a következő kérdésem, lehetséges ez? Ha van, és lehetséges a megszakítás, akkor mikor, mennyi ideig tarthat, hogy biztonság fennmaradjon?
Meddig lehet a figyelmet folyamatosan fenntartani? Követelik ezt, de nincs biztosíték, hogy képesekek is vagyunk rá! A közlekedés időigényes feladat. A figyelem más területeken is szerepet játszik. pl.: Az összes sportoknál: sakk, vívás, ökölvívás, labdajátékoknál, vízisportoknál stb. A győzelem ezen áll vagy bukik! Itt is érzelmeket vált ki, de a közlekedésben tragédia kíséretében éljük meg ezt. A figyelmet könnyen elveszíthetjük arról amit csinálunk, ha családi problémáink vannak, megélhetési gondok, munkahelyi feszültségek, egészségügyi zavaraink vannak stb. Ez a közlekedésben a biztonságot rontja jelentősen! Ezért mindenképp figyelembe kell venni! Szakemberek vizsgálják meg ezt az emberi tulajdonságot, mert hiányuk a közlekedésben súlyos baleseteket okoznak. A vezetőknek egyszerre közlekedésben sok tényezőre kell, rövidebb, hosszabb ideig a figyelmet fenntartani! Ezt nevezik osztott figyelemnek! Ha rossz pillanatban másra figyelünk balesetveszélyes helyzetet okozhatunk! Hogy döntsük el, hogy mikor mire figyeljünk? Nagy a hibázási lehetőség. Ezt kell vizsgálni, kutatni és kimondani, hogy lehetséges-e? Saját magam tapasztalata, megfigyelése alapján mondom ezt. Szakember ezt hitelesebben tudja elmagyarázni, kijelenteni, felhívni erre a figyelmet! (itt is számít a figyelem)! A fontosságot ez is alátámasztja!
Az emberi szem látóterei
Nem a közlekedéshez készült a látótér ismertetése, de sokat segíthet a közlekedésnél is. Szakember segítsége kellene a hitelességhez. Szerintem a látásunk, egészséges embereknél csak ez az egy látótér felosztás lehetséges.
Nézzük meg közelebbről, milyen adatoknak kellene ideális esetben megfelelnie a tökéletes virtuális valóság headsetnek! A valóságot két szemmel tudjuk térben látni. A két szemünk általában a tér egy pontjára fókuszál, arra a pontra, amit élesen akarunk látni. A kényelmes látótérnek nevezett területen belül apróbb szemmozgásokkal tudunk megtalálni minden fontos látnivalót. Ez a terület a fejünk irányától balra és jobb is kb. 15–15 fokot jelent. A közvetlen látótér már 35–35 fokos tartomány, ezen belül a szemünket nem megerőltető nagyobb mozgásokkal mindkét szemünk képes a tárgyakra normálisan fókuszálni. Ha ezen a területen kívülre kell összpontosítanunk a tekintetünket, ezt már a fejünk elfordításával tesszük, hogy a megfigyelt pont lehetőleg a kényelmes látóterünkbe kerüljön. Fejünket átlagosan jobbra-balra 60–60 fokkal tudjuk kényelmesen elfordítani. Így tehát, ha fejünkkel és a szemeinkkel is követünk egy tárgyat, azt a maximális 190–220 fokos látótérben tudjuk megtenni, ezen túl már a törzsünket is fordítanunk kell a kívánt irányba, a tárgy után kell fordulnunk.
A közutakon veszélyhelyzetekből van bőven, de nem minden veszély jelenik meg időben (a szükséges reakció idő előtt egy kicsivel) a szemünk látómezejében. Van, hogy meg se jelenik!
A fényviszonyok válltozása erősen korlátozza a látómezőt és látóteret! Vakító napfény, “jószándékú” közlekedőtársunk vakító fényszórója, vagy köd, füst, porfelhő, erős zivatar, mind korlátozza látóteret! A közlekedésben nem csak a látóterünkben van mozgás, azon kívül is, de azoknak nem ismerjük a sebességét és irányát sem! Oldal irányból a közvetlen látómezőn kívül mozgó tágyat (járművet) nem észlelehetjük biztonságos távolságból,legalább (féktávolságon kívüről), hogy tehessünk valamit a baleset elkerüléséért! A látómező szoros kapcsolatban van a figyelemmel. Ha a látómezőnkben kerül féktávolságon belül egy mozgó tárgy, jármű, ember, a sebesség és az irány miatt az ütközés elkerülhetetlen. A figyelem akkor van élesítve, ha a látómezőnk kényelmes látómezőjében van az, ami a veszélyt jelenti! Ezt csak a veztő éli meg balesetkor, a szemtanúk csak a balesetet látják a megfigyelés helyéről!
Én úgy látom, hogy a látás közlekedésbiztonság szempontjából tartogat feltáratlan területeket. Köze van a figyelemhez is. Mit jelent az, amikor azt kérik fokozottan figyeljenek? Körülöttünk minden mozog, melyiket válasszuk, mire figyeljünk? Azt gondolom, hogy akkor figyelünk fokozottan valamire, ha az amit kiválasztunk az a látómezőben a kényelmes, vagy közvetlen tartományban van. Ezt az állapotot mennyi ideig tudjuk fenntartani és kizárni a zavaró tényezőket? A mozgás változással jár, közben változhat a veszélyhelyzet is és a figyelmet arra kell irányítani. Egyszerű ez? A kívülállónak talán igen, de a vezető szemszögéből nem az. És ez számít!
Nézegessük és elemezzük egy kicsit ezt az ábrát a mozgások szabálya, törvénye szerint. Legalább mi közlekedők tegyük meg a biztonságunk érdekében? De a legjobb az lenne ha szakemberek segítenének benne.
Javasolom az oktatásban ismertessék:
-sebesség- a vezető által választott sebesség
reakció idő- a vezető reakció ideje az adott veszélyhelyzetre
Mozgásirány (változás)- A veztő által választott irány, vagy más közlekedő által kikényszerített mozgásirány változás, vagy útfelületi hiba által megvátozott mozgásirány
reakció út- sebesség és a vezető reakcióideje alatt megtett út hossza
szabad mozgástér- a mozgás irányában ütközésmentes azonos síkban folytatódó út, tér, felület.
A mozgástér (út és környezete) az a közlekedésben, ahol a jármű, járművek biztonságosan, akadálymentesen, ütközésmentesen, borulásmentesen mozoghatnak. A közlekedéshez szükséges mozgásokat, manővereket, irányváltoztatás esetén is biztosítják, de csak bizonyos sebességhatárig! Ezt úgy lehet meghatározni, hogy sebesség- gyorsulás- reakció idő= reakció út- mozgás irány (változás)- szabad mozgástér.
A közlekedésbiztonságot eddig, ennél a meghatározásnál még senki nem határozta meg pontosabban! A mozgásirány változás bármilyen irányban bekövetkezhet! Számoljunk az olyan utakkal is, ahol a szembejövő forgalmat csak felezővonal, vagy záróvonal választja el egymástól! Váratlan esemény, ha mozgásirányunkba féktávolságon belül “begurul egy labda”, és változtatunk a mozgásirányunkon! A mozgástér kifejezés a közlekedéshez szorosan kapcsolódik, de a mindennapi életben más helyzetekben gyakran használják!
l. Gondolatok a figyelemről, a biztonságos közlekedés legfontosabb tényezőjéről. A figyelem, a reakcióidő kiindulási alapja, a legfontosabb eleme. A közlekedésbiztonság nélkülözhetetlen része, az érzékszerveink mozgató rugója! Több ismeretre lenne szükségük a közlekedőknek. Nem vagyok szakember, ezért is keztem így ezt a bekezdést! A figyelemmel kapcsolatos írásokból nehéz olyan információhoz jutni, ami csak a közlekedést érintené. A közlekedésben összesíteni kellene az összes tényezőt, ami a figyelmen múló fontos tényező. Az úton minden mozgásban lévőre figyelni kell, de vannak jelzések, tíltó, útbaigazító és figyelmeztető táblák is. A saját mozgásunkra is figyelni kell, a sebességre, a mozgásirányunkra, a célirányra, a többi közlekedő mozgási sebességére, irányára, az út vonalvezetésére, az útfelületi hibákra, a forgalmi helyzetekre, időjárási körülményekre (változásokra), az előzéseinkre, az előzőinkre, ha lehet még a szabálytalanul pl. a leállósávban előzésre). És itt a felsorolást nem befejeztem csak abbahagyom, mert talán az összes tényezőt fel sem lehet sorolni! Mindegyiket figyeljük, hol az egyik, hol a másik jelent veszélyt, lehet-e hibátlanul figyelni ezekre? Megtudjuk-e ítélni melyik a fotosabb, veszélyesebb? Csak mi hibázhatunk! Az emberi képességeinkkel hibátlanul, meg tudjuk-e oldani az osztott figyelmet közlekedés közben? A figyelem irányított, összpontosított figyelem a kiválasztott eseményre. A közlekedésben azonnali, irányított figyelem kell, lehetőleg időveszteség nélkül!
A figyelem az élet más területein is fontos pl.:az oktatásban, munkavégzésnél, sportban. A sakkozás nagy figyelmet igénylő sport, vannak nagy hibázások ami vereséget okoznak. Az állatvilágban is az élet meghatározója a ragadozó és préda között. A ragadozók lesből támadnak, igyekeznek kijátszani a préda figyelmét. Leggyakrabban az ivóhelyeken, vagy táplálkozás közben csapnak le, osztott figyelem miatt sikeresebb a vadászat.
Vezetés közben csak a vezető tudja, hogy az osztott figyelme mire összpontosít. A kívülállók ezt nem tudják követni! Elsősorban minden mozgó ember, jármű, állat, tárgy, álló tárgy veszélyt jelentenek, amikor a mozgásirányunkba kerülnek, vagy azok mozgásiránya felénk irányúl. A vadakra vigyáznunk kell, de azt azért el kell mondani, hogy a vadbalesetek szinte mindegyike takarásból előbukkanó állattal esik meg! Nem ismerjük a sebességüket, és mozgás irányukat sem! Nehéz elkerülni, még alacsony sebességnél is. Volt videó, erdei úton kerékpározó ütközött vaddal, vagy a vad ütközött a kerékpárossal? Tudják ezt azok a szakemberek, akik a vezetőt teszik egyedüli felelőssé a vadbalesetekért? Aligha.
Amikor közlekedünk minden irányból veszély leselkedik ránk! Ezért tanácsolják azt, hogy figyeljünk! A tanácsadók sincsenek tisztában, hogy a figyelmünket nem lehet egyszerre minden irányba fenntartani. A szem látótere és látómezői igazolja ezt. A látótér a szemünk mozgásával, a fejünk, törzsünk elfordításával változtatható, de garancia nics rá, hogy a valós veszélyforrás irányába tesszük ezt meg! Egyszerre több irányból is fenyegethet veszély, és a döntésünk nem biztos, hogy helyes.
A közlekedési szakemberektől és a közlekededők egymásközt az intelmek sokaságát fejezik ki. Kapjuk is és adjuk is, óvatosan vezessenek, figyelmesen közlekedjenek. Az a baj az ilyen intelmekkel, hogy nincs mértékegységük, vagy fokozatuk! Baleseteknél kijelentéseket tesznek, nem volt óvatos, figyelmes a vezető. Mivel a közlekedésben minden körülöttünk lévő mozgásra figyelni kell, ezért egyszerre lehetetlen minden mozgást figyelni. Senki nem tudja előre megmondani, hogy mire figyeljünk, a vezető sem látja előre, melyik fordul veszélyessé. Erről ez a véleményem.
Ha más hibájából szenvedsz balesetet vétlenként, akkor büszkén viseled a következményeket, még tolókocsiból is? Ezért kell a feltételeket, körülményeket tudományra alapozva jól meghatározni, és figyelembe kell venni az emberi képességeket, tulajdonságokat is!
Tisztelettel kérem a téma szakértőit, segítsenek a közlekedőknek hiteles szakmai értékelésükkel.
Az utak használatuk során károsodnak, felületi hibák keletkeznek, ezekre figyelnünk kell, mert veszélyeket jelentenek a mozgásokra. Az útkezelő nem győzi naprakészen javítani ezeket az úthibákat, nem tudja utólérni magát. Az időjárás változások sem kedveznek a sebességeknek, és az irányításnak. A közlekedők próbálkoznak megfelelni ezeknek, de a balesetek igazolják sikerességüket.
Az emberi képességek is befolyásolják a mozgások sebességét, biztonságát. Az emberi tulajdonságok nem egyformák ember és ember között, de olyan sok tulajdonság van, hogy azok kiegyenlítik egymást. Szabályokkal, törvényekkel próbálják fékentartani a közlekedőket, de ez az öntörvényűségünkön bukik meg. Az öntörvényűség azért van jelen minden emberben, mert előnyt érhetnek el vele. Sokszor, sorozatosan fordul elő. Ha nagyobb biztonságot szeretnénk, akkor ezekkel számolni kell!
Sok tényező van amit tíltanak. Össze se lehet számolni, hogy mennyi. Ezek mind balesetveszélyesek, (ittas vezetés, záróvonal átlépés, büntető fékezés, vezetői engedély hiánya, irányjelzés elmulasztása, elsőbbségadás elmulasztása, mobil használat, piroson áthajtás……stb.) önmagunkra és más közlekedőkre is! Számoljuk össze az összes, az ember által előidézett balesetveszélyes helyzeteket, és akkor látjuk igazán, hogy számolni kell-e ezekkel is, a megengedett sebességhatárok megállapításánál? Bármelyik, életre is veszélyes lehet! Sokan ellenzik a sebességcsökkentését, de a körülmények, a feltételek és a tulajdonságok, képességek erre kényszerítenek. Magamat is a tudatos közlekedők közé sorolom, de mégsem jelenthetem ki, hogy hibátlan vagyok.A baleseteket is, és a súlyosságukat is, csak sebességcsökkentésével érhetjük el! Gondolkodjunk el ezen! A veszélyeket tovább fokozzák a számtalan útfelületi hibák. Ezeket a veszélyes tényezőket jó lenne megszüntetni, de ennyi év (több mint 100év) tapasztalata alapján kijelenthetjük, hogy nem lehet!
Az emberi tulajdonságokat, képességeket nem lehet jelentősen javítani, azt sem rövid idő alatt! Az emberi képességek különbözőek. Vannak kiemelkedő képességűek, és vannak gyengébbek is. Az emberi tulajdonságok, képességek tekintetében egyik ország sem különb a másiknál. Hogyan változtassuk jó irányba ezeket az emberi tényezőket? Mindenkit érint, kivel kezdjük, és melyik tulajdonságot, képességet vegyük előre? A gyalogosokkal kezdenénk, és a megkülönböztető jelzéssel közlekedő gépjárművek vezetőivel végeznénk? Egyik ország sem maradhatna ki ebből, mert közlekedésnek nincs országhatára. Olyan sok a rossz emberi tulajdonságok sora, hogy a végére sem érnénk, de az emberi képességeken is hasonlóan sok javulást kellene elérni! Ráadásul vannak olyan képességek, amit nem lehet eredményesen, tartósan javítani. (látás, hallás, figyelem fenntartás, egyensúlyérzék, becslési képesség, reflex, reakcóidő) a reakció idő 1.sec. átlagosan meghatározva. De a valóságban ettől az értéktől jóval hosszabb is lehet, ez hosszabb reakcióúttal is jár, és balesettel! Minden balesetveszélyeshelyzet egyedi reakcióidővel rendelkezik. Ha hosszabb a reakció idő a szakemberek által megadott átlag 1.sec. időtől a reakcióút is hosszab lesz. Ha rövidebb mint 1.sec. akkor a reakcióút is rövidebb lesz, de ez nem jelenti azt, hogy elhárítottuk a veszélyhelyzetet! A tényleges reakcióidő, a kialakult veszélyhelyzet által, a vezetőből kiváltott tényleges reakcióidő hossza.
A közlekedés kezdetén is az emberi reakció idő ezt az értéket mutathatta, ha mérték! Az akkori járművek alacsony sebességéhez megfelelő volt. Azóta sok tényező megváltozott, a járművek sebessége megsokszorozódott, de a reakció idő maradt a régi! A járművek számának növekedése és a sebesség ugrásszerű emelkedése a biztonság rovására ment! Erre nem a közlekedőknek kell rájönniük. Bajnak nem baj ha mégis, de hogy adja ezt a többi közlekedő tudtára? Szakemberek ébresztő!
Ismerjük az emberi képességek és tulajdonságok veszélyességét a közlekedésbiztonságra, tíltjuk is, ellenőrizzük is, büntetjük is, de megszüntetni nem tudjuk. Az emberi képességek és tulajdonságok különböző szakterületeket érintenek (látás, figyelem, hallás, reflex, reakcióidő, egyensúly érzék, becslési képesség). A szakterületek szakértői ismerik, el is mondják a tudományos elemzéseiket, de a döntéshozó közlekedési szakemberek nem veszik figyelembe! E tekintetben nem is lehet különbséget tenni a hazai és külföldi közlekedési szakemberek között!
A becslési képességek pontosságát a közúti közlekedésben nem ismerjük. A sebesség váltakozó, a távolság változó, a helyszín változó, a forgalmi helyzet változó, a napszakok változnak, az időjárási körülmények változnak, a látási viszonyok változnak, ilyen körülmények között nem is lehet pontos (a mozgás törvényeinek megfelelő) a becslés! Azonnal hatással van a biztonságra, nem lehet módosítani! Az élet más területein ez lehetséges pl.: termésátlag becslése, építési határidő, szállítási határidő stb. A közúti közlekdésben nem!
Valami történhetett, mert a napokban a hiradásokban közölték, hogy minden hatodik gépjárművezető látásával probléma van! Vajon a közlekedési szakemberek figyelembe veszik? Felhívtam ezekre a figyelmet én is, talán mégsem hiába való a közlekedésbiztonsággal való foglalkozásom?
Ezeket figyelembe véve, főleg mások érdekében, csak a sebesség csökkentésével tudjuk a biztonságot javítani. Azok a szakemberek tudnák ezt hitelesen elmagyarázni, akiknek ez a szakterülete.
A közlekedési rendszabályok ismerete elegendő a közúti közlekedésbiztonsághoz?
Milyen ismeretek megszerzését javasolják még?
Az útról való lehajtásos baleseteket vizsgáljuk úgy, hogy milyen következményekkel jár! (könnyű, súlyos, halálos) A balesetek vizsgálatát a következményekkel kell kezdeni. Milyen gyakoriak az ilyen balesetek? Az okok vizsgálatával folytassuk. Milyen intézkedések szükségesek?
Ugyan ilyen vizsgálati módszer alapján vizsgáljuk meg a frontális ütközéseket, szalagkorlátnak csapódást, ráfutásos baleseteket, ittas vezetést és még a baleseti statisztika alapján kimutatott veszélyes balesetek következményeit. Csak ez után térjünk rá az okokra. Lehet-e bízni bennünk, a közlekedőkben, hogy ilyen sebességhatárok mellett közlekedjünk?
A közúti közlekedésben van abszolút biztonság? Csak közelíthetünk hozzá!
A közúti közlekedéstől nagyobb sebességgel közlekedni, csak vasúti, vagy légiközlekedéssel lehet biztonságosabban!
Ezekre a kérdésekre jó lenne válaszokat adni és kapni!
Külön fejezetet szánok a sebességre. Nem megfelelő sebességválasztás (relatív gyorshajtás), sebességtúllépése, és abszolút gyorshajtás. Ezek szerepelnek a vezetők valós bűnei között. A közlekedések jelentős többsége fontos célok elérése miatt történik. A közlekedők különböző sebességekkel, távolságokra, és időpontokra kelnek útra. Az utazási sebesség szabályos körülmények között, több különböző sebességű, de a megengedett sebsséghatárok alatti útszakaszokból áll össze, az ÁTLAGSEBESSÉG. A szabályok betartását és az időpontra érkezést sok tényező befolyásolja.
Felsorolom ezeket: az út vonalvezetése, a hossza, útfelületi hibákkal (hosszanti úthibák-lassítás), sebességkorlátozással, forgalommal, eseményekkel, napszakokkal, időjárásváltozásokkal, közlekedési rendszabályokkal, lassúbb-gyorsabb járművekkel, közlekedési renszabályokkal (előzni tilos) szakaszokkal, jelzőlámpákkal, sorompókkal, hidakkal, alagutakkal, munkálatok az utakon, terelő utakkal, (menettávolság növekedés!) Ezek ismerete alapján lehetne átlagsebességet kiszámítani, hogy ne lépjük túl a megengedett sebességhatárokat, és időponrta is érkezhessünk! Erre a szakemberek csak azt tanácsolják INDULJUNK EL IDŐBEN! Nem is szakemberek azok, akik ezeket a tényezőket figyelmen kívül hagyják! A közlekedők úticéljaik is fontosak, ezt el kell ismerni! A szabályok betartása, a sebességhatár betartása biztonsági szempontból fontos, szakemberek, szakemberek csoportja mutassa be hogyan lehetséges ez, hogy követhessük a példájukat! Nem egy út alkalmával kell teljesíteni ezt a kíhívást, hanem minden fontos úticél alkalmával. (munkahelyre érkezés, beszállítók szállításai, stb. Gondoljuk át és döntsünk okosan!
Az úton akkor választhatunk nagyobb sebességet a megengedett sebességhatáron belül, ha a forgalmi helyzet kedvező, és az úton tudjuk tartani a járművünket. Erre nincs garancia, a jármű haladási iránya megváltozhat olyan mértékben, hogy az utat elhagyjuk. Azt, hogy ez mikor, hol, és milyen irányban azt, nem tudjuk! A választott sebesség nem, a megváltozott haladási iránynak megfelelő sebesség, ezért a reakció idő alatt megtett út túl nagy távolságot tesz ki, ezért baleset következik be! Ütközünk a szembejövő járművel, szalagkorlát, fa, oszlop, árok, kerítés, épület kerülhet a mozgásirányunkba.
Lakott területen kívül 90.km/h megengedett sebességhatáron belül mozogva, mitől megfelelő a sebesség és meddig megfelelő a sebesség a sebességhatáron belül? Amíg a mozgásirányunknak van szabad mozgástere, mozgásirány változáskor baleset fenyeget!
A balesetek helyszínére a katasztrófaelhárítók az elsők között érkeznek. A lánglovagok a balesetekről képekkel tudósítottak. Ezeket gyakran megnéztem, próbáltam tanulságokat levonni. Jó ideje már, nem lehet a lánglovagok baleseti tudósításit megtalálni, valamiért leállhattak, leállíthatták ezeket a tudósításokat! A legutolsó bejegyzés 2017-ből való!
A rendőrségi baleseti tudósítások gyakran azzal a megállapításokkal zárulnak, hogy ismeretlen okokból következett be a baleset. Rendjén is való, hogy a helyszínen nem lehet elhamarkodottan kijelentéseket tenni a balesetre, de idővel csak megállapítják az okot, okokat. Miért nem lehet ilyenkor visszatérni az eseményekre? A legfőbb tanulságok a többi közlekedők előtt ismeretlenek maradnak! Az ismeretlen okból bekövetkezett balesetekből, milyen tanulságokat, következtetéseket lehet levonni?
Szakemberek gyakran hivatkoznak dr. Gerhard Munsch közlekedési pszichológus megállapításaira, aki elkötelezett híve volt a közlekedésbiztonságnak. Megállapítása szerint a biztonságos közlekedésnek az emberi tényező a kulcsa!
Defenzív taktika című elméletének három alapelve:
-a tilosat sohasem!
-a kötelezőt mindig!
-olykor még a megengedettet sem!
Ez a defenzív elmélet vágyvezérelt megfogalmazás! Hol van a tudomány?A biztonsághoz minden közlekedőnek hibátlannak kellene lenni, de az emberi képességek és tulajdonságok, a feltételek és körülmények sem igazodnak ehhez. Ez csak egy pszichológus szemével tűnik jó megoldásnak! A fizikai szabályok, törvények mást mutatnak. Ezzel együtt kellene elméletet kidolgozni. Arról szívesen vennék előadást, hogy az öntörvényűséget miként lehetne csökkenteni, vagy az emberi képességeket (látás, hallás, reflex, figyelem, reakció idő, egyensúlyérzék, becslési képesség a jelenlegi megengedett sebesséhatároknak megfelel-e? Az utakat és környezetüket is ezen szempontok alapján kell vizsgálni. Sok országban, nálunk is a “közlekedési szakemberek” ezt a defenzív taktika elméletet istenítik! A józan gondolkodás célravezetőbb.
NEM KELL FELHÁBORODNI AZON, HOGY A RENDŐRAUTÓT VEZETŐ BÜNTETŐFÉKEZETT, HANEM MAGUNKRA KELL ISMERNI! ÖNTÖRVÉNYŰEK VAGYUNK! PSZICHOLÓGUS SZAKEMBEREK VIZSGÁLJÁK MEG EZT AZ EMBERI TULAJDONSÁGOT, MERT EZ VELÜNK VAN A KÖZLEKEDÉSBEN IS!
Minden balestet emberi hibára vezetik le! Az Emberi képesség (látás, hallás, egyensúly érzék, becslés stb) az emberréválásunk során alakult ki az évezredek folyamán. Ezek az emberekre jellemző tulajdonságok rögződtek, rajtuk változtatni a sebesség növekedésével nem lehet. Nem az akaratunktól függ! Közlekedéskor ezek a képességek döntő, életfontosságú szerepet játszanak a biztonságban! Vannak felelőtlen küzlekedők is, és összemossák, az egyébbként szabályos közlekedésre törekvőkkel! Vizsgálni, kísérletekkel lehetne igazolni ezt az állításomat. Tegyék meg végre, hogy mindenki tisztán lásson! Ezek után lehet jobban meghatározni a feltételeket, körülményeket.
Az emberi tényezőket meghatározza a képesség, tulajdonság, vagy körülmények és feltételek is. A szakembereknek pont ezeknek a tényezőknek (sebesség, gyorsulás, mozgásirányok, irányváltozások, szabad mozgástér, körülmények, feltételek, képességek, tulajdonságok, útállapotok stb. ismertetése, magyarázata, betanítása lenne az elsődleges feladata.
A szakemberektől ezeket hiányolom!
A látás, a szem az emberek legfontfosabb érzékszerve! Az élet minden területén az, de a közlekedésben különösen fontos. A látásunk eltér egymástól, különböző csoportokba sorolhatjuk. A sok igénybevételtől, már nem nyújt megfelelő biztonságot. Részletes megfigyelésre bizonytalanná válik, nem tudja a gyors változásokat
követni. A mozgás sebessége a közlekedésben változó, a nagyobb sebességnél gyakoribbak a hibázások is. Próbáltam a szemmozgásról ismeretek szerezni, és találtam egy ábrát, amelyen elmagyarázzák szakemberek az ember szemmozgásának tartományait. A kényelmestől a maximális látótérig, fokokban megadva. A kényelmes 30 foktól, a szem és fejfordítással együtt kb.190-200 fokig. Ezek a mozdulatok kicsi időtartamúak, de lehetnek számottevőek is. Kérdés: a szemünk előtt a látómezőben zajló eseményeket tudjuk-e folyamatosan figyelemmel kísérni, ki tudjuk-e időben választani a ránk veszélyes eseteket? A látómezőn túl is vannak mozgások, amelyek felénk irányúlnak, de azok mozgási sebességét, és irányát nem ismerjük, ezért rendkívül veszélyesek! A mozgási sebességünkhöz nem is tudunk megfelelő reakciót vérehajtani, nehéz védekezni ellene. (pl. a vadak mozgása, sötétben a megvilágított területen kívüli mozgások, veszélyes útkanyarulatok, takarásból elénk kerülők, lavinák, kőomlások stb.) A látómező által bezárt szög tőlünk távolodva egyre nagyobb területet fog közre. Ha közelülünkben (féktávolságon belül) a látómezőn kívülről kerül be mozgó személy, tárgy, állat, akkor a baleset elkerülhetetlen! Távolabb bekövetkező hasonló eseteknél a balesetet sikerersen kivédhetjük A biztonság a részletekben rejlik! A kényelmes, közvetlen, teljes látómező szöge nem növelhető!
A szakemberek a gépjárművek mozgási sebességének veszélyességére figyelmeztetnek. De miből adódik a veszélyesség? A mozgás irányából! A gépjárművek irányítását a kormánymozdulat sebességével befolyásolhatjuk. Soha nem adtak erre magyarázatot, hogy a kormánykerék megfelelő és időzített elmozdításához mennyi időre van szükség. Ha gyorsabb az sem jó, ha lassabb az sem! Tehát a manőver időzített, szűk tűréshatárok között! A helyzettől függ, oktatni sem nagyon lehet.
Miért nem veszélyes a gépjármű sebessége, ha mi is, és a szembejövő forgalom is a megengedett sebességhatáron belüli sebességgel mozgunk, haladunk? A mozgás iránya miatt!
Sebesség-gyorsulás- mozgásirány, ez alapján értelmezhetjük a mozgást, tanulmányozhatjuk a közlekedést, ismerhetjük fel a veszélyhelyzeteket.
Ki garantálja, ki biztosítja, mi biztosítja, hogy a megengedett sebességhatáron belül közlekedve, az úton maradást, vagy azt, hogy mások ne kényszerítsenek elhagyni az utat?
A közlekedési eszközök, járművek, gépjárművek a mozgási sebességünket növelik, a helyváltoztatást könyebbé teszik, de a közlekedésbiztonságot veszélyessebbé teszik, saját magunknak, és másoknak is! A közlekedésbiztonságról nem lehet eleget beszélni, de el is kell juttatni a közlekedőkhöz!
Egy jármű mozgásirányában a rendelkezésre álló szabad mozgástér a másodperc töredéke alatt veszélyesn lecsökkenhet! (másik jármű, mozgásirány változás) Ha bekövetkezik reagálni szinte lehetetlen.
A közúti közlekedésben a gördülés, súrlódás, kölcsönhatás egyszerre, folyamatosan jelen van.
A szakemberek sokszor hívják fel a figyelmet a baleseti statisztikára, a szabálytalanságok gyakoriságára. Én is figyelemmel kísérem a baleseti statisztikákat, úgy ahogy mások is teszik. De mi, mit tudunk változtatni ezen? A szakemberek vegyék figyelembe, elemezzék ki azokat a körülményekkel, a feltételekkel, képességekkel, tulajdonságokkal, utakkal, útállapotokkal, sebességhatárokkal, és még mindazzal amik szükségesek.
A baleseti statisztikák tükröt tartanak a közúti közlekedőknek, ezért gyakran hívják fel a figyelmet erre, de a közlekedőknek mi a teendője ezzel? El kelle rettennünk, mind a nyolcmilliárd embernek ettől!
A baleseti statisztikák kinek készülnek, mi a céljuk? A közlekedőket szembesíteni a szabályszegésekkel tanulságként? Lehet olyan célja is, hogy a szakembereknek, döntéshozóknak mutatja meg, hogy hol kell beavatkozni, a közlekedés körülményeiben, feltételeiben. A gyorshajtók esete is ilyen, mert a gyorshajtás problémája nem szűnik meg magától! Bármilyen okból a menetidő megnövekszik, a gyorshajtás az, amivel az úticél időben történő elérését megoldhatjuk. Ez a valóság, és a tudomány szerint is. A szakemberek ellenben azt várják el, hogy a sebességhatárokat ilyenkor is tartsuk be! A gyorshajtás problémája sokkal összetettebb, mint egy jól megfogalmazott jogszabállyal történő megoldás. Ezzel a büntetés terhe mellett, és halálos balesetek bekövetkezése mellett, a közlekedőkre hárítani a megoldást! Ez szakértelem hiányára utal. A gyorshajtás visszaszorításra, növelik az ellenőrzések számát, és emelik a büntetési tételeket. Ezzel csak azt érik el, hogy a szabályszegők pénztárcája apad, a költségvetésé pedig dagad. Vagy az emberi képességek, tulajdonságok, feltételek, körülmények figyelembe vételével határozzuk meg a megengedett sebességhatárokat, gyorsulásokat, végsebességeket, vagy maradnak az emberi áldozatok! Ez a kérdés, válasszatok! A Kresz szabályait megszegő 6-büntető pontot is kaphat. De hány büntető pontot kapnak azok a szakemberek aki a fizika szabályait, törvényeit megszegik?
A szuperverdák adásában beszéltek arról, hogy 300.km/h sebességről 320.km/h sebességre növelése milyen nagy kihívás volt, amit végül sikerült elérni. A biztonságról egy szó sem esett!
Tanulságos összehasonlítani a versenypályákat, a közutakkal. A pályák útfelülete sík, a környezettel azonos szintben van, útfelületi hibáktól mentesek, a felület érdessége egységes, nincs árok, fa, oszlop, a haladási irány egyirányú, a járművek közel azonos sebességre képesek, a vezetők képzettek, a szabályokat betartják, betertatják, a műszaki állapot is rendben van. De itt is fennáll a mozgásirány változás, és akkor már ki is alakul a balesetveszélyes helyzet!
Fel kell tennem azt a kérdést, hogy mi is az a reakció út? Igen, az amíg a vészhelyzet észlelésétől a megállásig a jármű megtesz. Ennyit tanítanak meg. De mi van, ha a megállás előtt akadály van?
Ha olyan problémával találod magad szembe, ami eltér a megszokottól, amin meghökkensz, elcsodálkozól, netán kételkedsz, akkor éppen azt az esetet tanulmányozd a tudomány segíségével!
A repülőgépeknek van bizonyos esetekben a legnagyobb mozgásterük, de lehetnek olyan körülmények, amikor a sebességhez viszonyítva a mozgástér leszűkül! (föld közeli manőverek, más gépek közelsége, madarak)
SZÁMONKÉRÉS!
De kin kérjük számon a közlekedésbiztonság súlyos mulasztásait? Menjünk vissza a kezdetekig, és vizsgáljuk meg a körülményeket, feltételeket, emberi képességeket és tulajdonságokat. A korábbi időkből ránkmaradt utakat a környezettel, a kezdeti sebességeket, a járművek méreteit, az eltérő és váltakozó sebességeket, a manővereket, az ezekhez szükséges mozgásteret, a közlekedők összetételét, a megengedett sebességhatárokat, szabályokat, a vezetéshez biztosított tananyagokat, a szükséges és kikényszerített manővereket, a baleseteket, a következményeket, a súlyosságukat és gyakoriságukat. Vessük össze a mostani állapotokkal, baleseti statisztikákkal. Vonjuk le a tanulságokat és cselekedjünk. Minden ország kövesse ezt a példát, ha biztonságot akarunk! Ezért kérem annyiszor modják meg, hogy ki a közlekedésbiztonsági szakember, mely tudományt képviselik?
Kucsera Zoltán amatőr kutató