Szakemberek és a közlekedésbiztonság
A közlekedésben az ember a legfontosabb láncszem akkor, ha elsajátítja az elméleti és gyakorlati ismereteket. Az ismeret anyag és tudás, amit a gépjármű vezető képző tanintézetek nyújtanak kevés a biztonsághoz! Mivel a közlekedés mozgással és helyváltoztatással jár, elsősorban a mozgásokra vonatkozó, alapvető fizikai ismeretekre, törvények ismereteire van szükség! Ezt a szakemberek is tudják, tudniuk kell, de az elméleti anyagban nem szerepel. Ismerni kell a járművek képességeit, gyorsulását, fékhatását, gördülő, és csúszó üzemmódban egyaránt! Különösen a csúszó üzemmód az, amit jól kell ismerni, mert az útfelület jelentős szerepet játszik benne! A kölcsönhatás elméletre is szükség van. Jelenti ez a az út kialakítását, a vonalvezetését, vízszintes, vagy döntött kialakítását, állapot változást az időjárástól, és jelenti az útfelületi hibákat is! Ismertetni kell, hogy a mozgás sebességéhez, a biztonsághoz mekkora mozgástérre van szükség, és rendelkezésre állnak-e? Ez ismeretlen a közlekedőknél, ugyan is a mozgás irányában kell, hogy elegendő hely, távolság meglegyen! Ez a távolság a követési távolság, és féktávolság, de az út oldalirányában is! Haladási irányváltozáskor, különösen váratlan haladási irányváltozáskor elengedhetetlen. Értelemszerűen oldalirányban árok, fa, oszlop, szalagkorlát esetében nincs követési távolság, mert követni csak más mozgó tárgyat lehet. Ez azt jelenti továbbá, hogy szintbeli eltérés nélkül! Az árok, ha a megengedett sebességhez viszonyítva közelebb van a reakció út távolságától, a balesetveszély miatt az út nem biztonságos, nem felel meg! A súlypont ad magyarázatot erre, és a baleseteknél az, hogy a jármű az oldalára fordul. Nem lehet kivédeni! Az árok szükségszerű is lehet, mert a vízelvezetést szolgája. Városi forgalomban az utak mellett, épületek, fák, oszlopok vannak, ezeket nem lehet távolabbra vinni. így csak a sebességet lehet a távolság méretéhez csökkenteni. Sok tapasztalatot lehet gyűjteni a gépjármű vezetőknek, ha magyarázatokat figyelnek meg, más balesetekből, a saját vezetési stílusukból.
Mozgástér megértéséhez gondolják meg, alagútban, de még inkább olyan hídon, ahol egyszerre egy irányban haladhatnak a járművek, milyen mozgástér van biztosítva? Az ilyen helyeken csak az út maga, ami egyben forgalmi sáv is, oldalirányban nincs, vagy alig van lehetőség oldalirányú manőverre! A megoldás sebesség csökkentés, korlátozás. Azért is kell a sebesség csökkentés, hogy a hídszerkezetet kíméljük, és azért is, mert a mozgástér nem teszi lehetővé a biztonságos haladást nagy sebességgel. Javaslom figyeljétek meg, hogy az-az út, amin közlekedtek, a megengedett sebességhatárokon belül, biztonságos-e a mozgástérhez viszonyítva? Milyen távol van a szalagkorlát, fák, oszlopok, árok, és a szembejövő forgalom? Ha a választott sebességhez tartozó reakció út hossza elér ezekhez az akadályokhoz, nem biztonságos az út, vagy a sebesség nem felel meg! Sok közlekedő nem is tudja, nem is hallott még a mozgástérről.
Ezen a képen megfigyelhető, hogy lakott területen kívül akár 90.km/h sebességgel is közlekedhetünk, de mi csak 50. km/h val közlekedünk. haladási irány változtatásra kényszerülünk. Ebben az esetben 14.m a reakció út. Jobbra térve el, az elfordulás szögétől függően, ezekkel ütközhetünk, vagy a szintkülönbség miatt borulhatunk fel az árokban! Mit tegyünk? A megkülönböztető jelzéssel közlekedő járműveket is figyelembe kell venni.
Sok szakember tévedhetetlennek tartja magát, a közlekedők közül is sokan bíznak a szakemberekben, de sajnos vannak tévedések is! A tévedés mindenkinél lehetséges, a szakembereknél is, de ha valaki a tévedését tudományra alapozottan figyelmezteti a szakembert, és nem ismeri azt be, akkor az bűn. Ilyenkor is, emberi életek foroghatnak kockán! A szakember tévedése is emberi tényezőnek számít, de ki kell emelni onnan, mert a szakemberek által megszabottak alapján közlekedünk, Ők döntési helyzetben annak, változtathatnak a szabályokon, rendszereken, módszereken, szokásokon, csak tudományosan, időben és jól tegyék meg. Ez az Ő hibáik, tévedéseik, bűneik, ha nem vesznek figyelembe kockázati tényezőket, baleseteket befolyásoló körülményeket. Ne hallgassanak! Ez nagyon fáj tudom, de ha baleset következik a hibáikból, az fáj csak igazán!
Figyelj a sebességre, mert a reakció út könnyen a sírba vihet!
Az oldalirányú szabad mozgásteret nem tudjuk változtatni, bővíteni, (az összes úthálózatot figyelembe véve) ezt el kell fogadnunk, de el kell fogadniuk a gépjármű gyártóknak, a szabályalkotóknak, hatóságoknak, szervezeteknek is! Ehhez kell, kötelezően a sebességhatárokat meghatározni! Minden baleseti statisztika igazolja a sebesség veszélyességét! Az gépjármű vezetőkre bízni, egy 200-300.km/h végsebességre képes gépjárművet ? A mozgástér lehetőségeihez csökkenteni, igazítani a sebességet lehetetlen. A becsület szó sem elég ehhez.
Kíváncsi lennék, hogy a baleseteknél a baleseti helyszínelők, mit szak-értenek? Mitől kutatók a kutatók, mitől szakemberek a szakemberek, ha egy sor közlekedésbiztonságot befolyásoló tényezőt figyelmen kívül hagynak? Ezekben az esetekben az emberi életek nem számítanak?
Veszélyes úthibák
A közlekedésben követelmény a biztonság, a biztonsághoz követelménynek kellene lenni a mozgásokra vonatkozó fizikai törvények! A fékezési táblázat ismeretei szükségesek ahhoz, hogy megértsük, a reakció idő alatt a jármű vezetőjének nincs módja beavatkozni! De a jármű ezen idő alatt is az adott sebességhez tartozó utat megteszi! A reakció idő átlagosan 1. sec., ez alapján könnyen kiszámítható a megtett út hossza. Ne bízza el magát az, aki úgy gondolja a saját reakció ideje kevesebb mint 1.sec. Ha akár fele idővel számolna, csak meg kell feleznie a megtett út hosszát és bizonyos helyzeteknél láthatja mire elég.Tehát a reakció idő azt mutatja meg és azért fontos, mert az ezen idő alatt megtett út hossza határozza meg a biztonságot. Ha a reakció idő alatt megtett út haladási irányába akadály kerül, nem kerülhetjük el az ütközést!
A járművek esetében a fékek, gumik, lengéscsillapítók, kormányszerkezetek, világítás, futóművek állapotának rendben kell lenni! Ezekben az esetekben nincs felmentés, nem is lehet! Azért nem, mert veszélyeztetik a biztonságot, a fékek, lengéscsillapítók, kormányszerkezet, gumik, váratlan haladási irányváltozást okoznak! De mi a helyzet az utakkal? A kölcsönhatás elmélet alapján az útfelületi hibák szintén váratlan haladási irányváltozást okoznak! Miért? Mert eltérő súrlódási felület alakul ki, ami haladási irányváltozást eredményez. Melyek ezek az úthibák? Repedezett, megsüllyedt, felgyűrődött, kátyú, nyomvályú, mart útfelületek, és ide tartoznak az elhanyagolt útpadkák is! Ha egyszer, valamikor elterjednek az intelligens járművek, akkor meg fogják érteni az elméletemet! A hosszanti úthibák besorolása a szakemberek szerint, enyhe: 0-25.mm, közepes: 25-50.mm, és súlyos: 50.mm. feletti értékű. Mit mond ki a súrlódás törvénye? Ha eltérő súrlódási felület alakul, akkor váratlanul megváltozik a haladási irány, a műszaki állapotól függetlenül! Nem kell ezt elhallgatni a közlekedők előtt! Frontális ütközések, szalagkorlát, árok, fa oszlopnak ütközés a következménye. Ezért szorgalmazom a fizikai ismeretek bővítését, mert ha lennének ilyen ismereteik, tudatosabban közlekednének a közlekedők.
Azok a közlekedésbiztonsági tényezők, amelyek nem elsősorban a közlekedők feladata megoldani, hanem más szervezeteknek, szakembereknek, az veszélyes marad a közlekedőre nézve! pl.(a sebességhatárok meghatározása) Bizonyítottam, hogy a szabályokat betartva, közlekedve, váratlan esemény bekövetkezésekor, a haladási irány megváltozásával az új irányban, a szükséges mozgástér abban a pillanatban nem áll a vezető rendelkezésére! Sokan vitatják a váratlan eseményeket, azért is a vezetőt hibáztatják, de nincs igazuk! Azért nevezik váratlan eseménynek, mert nem lehet rá felkészülni! Én amatőr kutatóként foglalkoztam ezekkel a problémákkal, de bárki megteheti, megtehette volna, csak az elméletem alapján tegye.
Az utak lehetnek kifogástalan állapotúak, vonalvezetésűek, ha nincs a sebességhatároknak megfelelő szabad mozgástér! Sajnos nem lehet az utakon biztosítani a mozgásteret, akár milyen nagy sebességhez, forgalomhoz, csak a mozgástérhez lehet meghatározni a sebességhatárokat! Ez sebességcsökkentést von maga után. Ennél nyomósabb indokot felhozni nem lehet, tudományosan megalapozott elmélet szerint. A szakembereknek figyelembe kell ezt venni és cselekedniük kell! Ez a kijelentésem, a világ összes útjaira érvényes! Érvként még a halálos balesetek számát is felhozhatjuk, ami sajnos évente 1,5. millió! Ezt be kell látniuk a közlekedőknek, a szakembereknek, az autó gyártóinak, minden közlekedésben érintettnek. Próbálkoznak sávelhagyás, pályaelhagyás rendszerekkel, de a fékút, reakció út akkor is közrejátszik! A fizikai törvényeknek eleget kell tenni.
Mennyi a valószínűsége annak, hogy egy jármű váratlanul, a haladási irányát megváltoztassa valamilyen okból? Bizonygatás helyett vegyétek figyelembe a baleseti tudósításokat és a baleseti statisztikát! Azok nem hazudnak.
Mindenki szóban elítéli a sebesség túllépést, én is (!), kivétel azok az esetek, amikor az időben érkezés problémája jelentkezik! Lehetetlen a gyakorlatban sebességtúllépés nélkül ezeket az eseteket megoldani! Aki cáfolni akarja ezt az elméletet, álljon elő a javaslatával! Ha van más megoldás, én elsőnek csatlakozom hozzá!
A jelenlegi sebesség határ legmagasabb értéke 130.km/h. A közúti közlekedésben használt járműveknél nem ritka a 200.km/h végsebességre képes jármű sem! Nincsenek meg a feltételei az ilyen sebességeknek! Az emberi életek a tétje ennek a megoldása, de nem a sebességkorlátozás, mert azt nem tartják be! Csak a vétkes tarthatná be azokat, de ha nem teszi, a vétlenek is áldozatul esnek! Ez az igazság. A autógyárak vajon tudják-e ezeket, a baleseti statisztikákat figyelembe veszik-e? A rendőrség emberfeletti munkája sem elég arra, hogy úrrá legyen a problémán! Ide tartoznak még az ittas, kábítószer hatása alatt vezetők, és a vezetői engedély nélkül közlekedők is! Ezek mind, a szabályos közlekedőkre nagy veszélyt jelentenek! Tanulságos, azért említem a “Rohamjárőrök” Cheshire-ben sorozatot, szakemberek is nézzék meg, a közlekedésbiztonság szemüvegén keresztül ezeket az eseteket! Megkülönböztető jelzéssel ellátott, jelöletlen járművek, helikopterek állnak a rendelkezésükre, de nem győzik, és nem is sikerül minden esetben a tettest elfogni.
Egy bizonyos sebességhatár fölött,balesetveszély esetén, a reakció út hossza miatt, visszafordíthatatlanul baleset következik be. A becslési pontatlanságnak is van szerepe benne. Ezért a kutatók, szakemberek határozzanak meg olyan sebességhatárt, ami a legkisebb baleseti kockázattal jár. A közlekedők tudásszintje alapján nem biztos hogy ismeri ezt a sebességhatárt, elfogadja, és be is tartja. Mi közlekedők, ha lesz ilyen sebességhatár, akkor egymással szemben be kell tartanunk. Legbiztosabb az lenne, ha a járművek végsebessége szabná meg ezt a határt! A gyorshajtások miatt kiszabott büntetésekből a bevétel nagy, de emberek sérülnek meg, és halnak meg! Nem elég a látszatintézkedés, végre valódi megoldás kell!
A közlekedés sarkalatos problémáiról, megszámlálhatatlanul sok grafikon készül, de nem elég csak nézegetni azokat. Vegyük a gyorshajtás problémáját. A vezetőket hibáztatják elsősorban, de nekem más a véleményem. Azért vannak gyorshajtók, mert van eszköz (jármű), amivel ezt meg lehet tenni! Soha nem fordult még elő, hogy az autógyártókat is bevonták volna ezeknek a biztonságot jelentősen befolyásoló problémának a megoldásába! A fizikusok után, az autógyártók azok akik legjobban eligazodnak a fizika tudományában. Amikor közlekedésbiztonság kerül megtárgyalásra, hívják össze az autógyártók, útépítők, orvosok képviselőit, hogy a három meghatározó biztonsági tényező ember, jármű, út, hogy teljes képviselete mellett döntsenek! A tanulmányomban számtalan észrevételt tettem, amit a kutatók, az közlekedéshez kapcsolódó egyetemek el tudják dönteni, hogy helytállóak, vagy sem.
Lépni kellene, attól függetlenül, hogy más országok sem állnak a helyzet magaslatán. Legalább mi tegyük meg, biztos lesznek követőink.
Amikor tétje van a gyorsaságnak, akkor a bizonytalan becslési képesség felülkerekedik a biztonságon! Ilyen a szemközti sávban a kamionnal ütközés. Amikor rászánjuk magunkat az előzésre, döntöttünk, senki és semmi nem igazolja vissza, hogy helyes-e a becslésünk (távolság, sebesség)! De idő sem áll korlátlanul rendelkezésünkre előzéskor.
Gyakran mutatnak be videókat, ahol száraz vagányok bemutatják a driftelés, az egy kerekezés, az ugratás tudományát, kísértve a baleseteket. A közúti közlekedésben ezek a manőverek kifejezetten tiltottak, de fertőznek! A közutakon is láthattunk már ilyeneket.
Szakemberek és autógyártók a biztonságos közlekedés érdekében vegyék figyelembe a megengedett sebességhatárokat, az utak szélességét, de még inkább a forgalmi sávok szélességét, van-e elegendő mozgástér. Továbbá közlekedni váratlan veszélyhelyzet kialakulása nélkül nem lehet, mert sem kizárni, sem kiküszöbölni, és elkerülni nem lehet, és ezáltal a haladási irányváltozást sem! Van kikényszerített haladási irányváltozás is. A veszélyhelyzetből akkor lesz baleset, ha nincs elegendő mozgástér, a reakció idő alatt mekkora utat teszünk meg, ez csak a sebességünktől függ. A szalagkorlát, fa, oszlop, árok, szembejövő jármű esik a reakció utunkba, akkor elkerülhetetlen a baleset! Megfelelő mozgástér akkor segít, ha az út felületével egy síkban folytatódik.
A reakció út 50.km/h esetén 14.m, 90.km/h esetén 25.m és 130.km/h esetén 36.m. de akkor ha 1.sec. idő alatt reagálunk! Nem fér bele semmilyen vezetés közbeni pótcselekvés! Mozgástér szinte egyik sebesség esetén sem biztosított! Ezek a megengedett sebességhatárok, de a baleseti statisztikából tudjuk, hogy ritkán tartjuk be! Ez a mi bűnünk! De miért szükséges ilyen megengedett sebességhatárokat meghatározni és ekkora végsebességre képes járműveket a közúti forgalomba bocsájtani? Szakembereknek való kérdés ez.
A közlekedési rendszabályok betarthatósága sok esetben lehetetlen! Követési távolság, féktávolság, elsőbbség adás, útviszony szerinti vezetés, egyrészt azért, mert becslésen alapulnak, másrészt ha a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedik a védett úton a gépjármű, akkor az egyébként megszokott távolságot még inkább rosszul becsülhetjük meg! A szabályok betartása nagyon fontos, ha nem tartjuk be balesethez vezethet, ezért büntetik. Büntetni is kell, de még soha senki nem igazolta, hogy becsléssel a sebességünkhöz mérten be is tudjuk, be is lehet tartani!
Aki vét az útviszony szerinti vezetés szabálya ellen, az nem biztos hogy szándékosan tette, hanem, ennyit tud! Miért nem foglalkoznak ezzel a szabállyal?
Az útviszony szerinti vezetéskor a vezetőnek a lehetetlent kell megoldani! Ha sikerül akkor még az azonos időben és helyszínen a többi vezetőnek is meg kell oldani ezt a feladatot! Közúton közlekedve, minden alkalommal folyamatosan kell figyelni az útviszonyokra, és a követési távolságokra. De ebben nincs benne a mozgástér lehetőségeinek a figyelése! Ha veszélyhelyzet alakul ki, megváltozik a haladási irány, akkor lenne szükség a szabad mozgástérre, síkbeli eltérések nélkül! Ez lehetetlen! Ha van szabad mozgástér, síkbeli eltérés nélkül, a baleset elkerülhető, nem ütközik, nem borul fel a jármű! A szakemberek ebben az esetben, mihez nyújtanak segítséget?
A vétkes jármű vezetője a vele utazók sorsát. életét is veszélyezteti, de a vétlenekét végképp. A vétleneket nem védi ez a szabály!
Klubok, szervezetek miért nem próbálkoznak, más lehetőséget keresni a biztonságos közlekedéshez? Elemezzék ki a szabályok betarthatóságát, fékezési táblázat elemzése, követési távolság, féktávolság, oldaltávolság betarthatósága, becslési pontosság, súrlódás, súrlódási felületek viszonya, kölcsönhatás elmélet, haladási irányváltozások mitől alakulnak ki, váratlan veszélyhelyzetek kizárhatatlanságát, csúszó súrlódás hatása, mozgástér-sebesség viszonyulása, síkbeli eltérések hatásai stb. Akár az elméletem alapján is megtehetnék! A taglétszám növelését is eredményezhetné ez a lépésük. Igaz a tagok részvétele a rendezvényeken töredéke a taglétszámnak!
A közlekedési szakemberek zárt közösséget alkotnak, kívülállók véleményét érdemi vizsgálat nélkül elutasítják, vagy tudomást sem vesznek róla! Tapasztaltam ilyen magatartást. Ez a viselkedés a közlekedésbiztonságra káros és veszélyes.
Az útviszony szerinti vezetés szabálya, a vezetéstől való eltiltás, a követési távolság, féktávolság, sebességhatárok betartása csak elméletben és jogi követelményeknek felel meg, a fizikai törvényeknek nem! A gyakorlatban más a helyzet, mert a veszélyhelyzet megszüntetése nem teljes körű. A vezetéstől eltiltott személyek gyakran vezetnek az eltiltás hatálya alatt is. Büntetést kapnak ha tetten érik, de balesetet is okozhatnak! A közlekedők biztonsága szempontjából ez, nem jó megoldás!
Sok manőver kiindulási alapja a becslés. Az előzésnél döntő fontosságú, mégis figyelmen kívül hagyják, hogy a becslési pontosság bizonytalan! Nem is hallottam még erről szakembereket nyilatkozni. Előzéskor történt baleseteknél, szabálytalan előzésekhez sorolják be. Az előzés, a fékezés folyamatához hasonlóan több fázisra bontható. Előzési szándék, előzés feltételei becslés alapján, előzés, sikeres előzés után visszatérés a saját sávunkba. A szabálytalan előzést a becslési képességünk bizonytalansága okozhatja! Mindenki becslése tartalmaz bizonytalanságot! Mit tudunk tenni ezzel a bizonytalansági tényezővel? Olyan ez, mintha büntetnénk azokat, akik nem tudják 10.-15.sec. idő alatt lefutni a 100. métert. Mindenki közlekedik, azok is akik egyensúly érzéke bizonytalan, hallás sérült, látás sérült, vérnyomás problémája van stb.
Én azt állítom, hogy a becsléssel megállapított távolsági és sebességi értékek nem felelnek meg annak, amit a fizikai törvények előírnak, megkövetelnek! Az én állításom is annyit ér, mint a többi közlekedő társaimé, vagy a szakembereké. A baleseteket mi szenvedjük el, ezért nem mindegy, melyik állítás az igaz! Az állításom bizonyítható! Egy álláspontot, elméletet, hallgatással megvédeni nem lehet. A közlekedésbiztonságról vita nélkül dönteni, kikerülni azokat súlyos hiba. Hatalmi szóval a tudományra hatni nem lehet!
A közlekedésben kivételes szerepe van a becslésnek és nagyon gyakori. Távolságokat, sebességeket kell igen rövid idő alatt jól megbecsülni úgy, hogy közben mi magunk is és a környezetünk is mozgásban van! Álló helyzetben valamivel könnyebb, de biztosra akkor sem mehetünk. Ha a becslésünk hibájából baleset következik be, azt bűnként kezeljük. De mit lehet kezdeni azzal, hogy az ember becslési képessége, nem alkalmas a fizikai törvényeknek megfelelő pontossággal dönteni! Ezért vizsgálni kell, már régen vizsgálni kellett volna ezt az emberi tulajdonságot, mert ez is a biztonság feltétele! A közlekedésben, a mozgásoknál anélkül döntünk, hogy lenne rá lehetőségünk arra, hogy meggyőződjünk, hogy jól becsültük-e meg a távolságot és sebességet. Aki tévesen becsüli meg a forgalmi helyzetet, az előtte már számtalanszor becsült meg hasonló helyzetet, de most másként történt. Most is jól akart dönteni, de cserben hagyta a becslési képessége. Önökkel, Veletek együtt nap-mint nap sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy a becslésünkre támaszkodva kell döntenünk. Mi. Önök, Ti kiváló becslési képességekkel rendelkezünk? Nem! Többnyire a szerencse, az óvatosság, az ösztönünk véd meg. Egyik sem állandó pontosságú! Ezek után eljött az a pillanat, hogy kijelentsem a kutatók feladata a kutatásokból levont tanulságok közzététele.
Egyenes útszakaszon előzéskor frontálisan ütközik a szemből érkező kamionnal egy személygépkocsi. Szabálytalan előzések közé sorolják. De mi az oka a szabálytalan előzésnek? Nem látta a közeledő kamiont? Kizárt, ha nem végzett pótcselekvést. Előzéskor becsléssel győződünk meg az előzés feltételeiről. Amikor becslésünk alapján úgy ítéljük meg, hogy be tudjuk fejezni biztonságosan az előzést, előzünk. Csak előzés közben válik bizonyossá, hogy rosszul döntöttünk, de gyakran lehet korrigálni is. Ilyen helyzetben elhalaszthatjuk az előzést. Erre nem az a magyarázat, hogy szabályosak voltunk, hanem visszafogott az ösztönünk, óvatosságunk, mert a becslés pontatlan is lehet. Akár jól akár rosszul döntöttünk, a becslésben kell keresni az okot!
Az optimális sebességhatárok meghatározásához figyelembe kell venni a baleseti statisztikát, a balesetek számát, milyen okból következtek be a balesetek, a fizikai törvényeket, és milyen súlyosságúak voltak a balesetek. Nem a tiltakozók, hangoskodók, és ellenállók száma a döntő, hanem az mit engednek meg a szabályok, és mit a fizikai törvények. Az útjainkon megengedett legnagyobb sebességhatár kétszeresét is meghaladó végsebességgel rendelkező közúti járművek is vannak, és ha gondolnak egyet, ki is használják azokat. Lépni kell! Nem lehet csak hatósági szigorra és büntetésre bízni a közlekedésbiztonságot!
Egy korábbi kijelentésemet módosítom, mert azt állítottam, hogy a fékezési manőver nem tiltott, ezért azt alkalmaznunk kell, ha balesetveszélyes helyzetbe kerülünk. Tilos azonban büntető fékezést alkalmazni! A mögötte haladóknak súlyos, balesetveszélyes helyzetet idéz elő, büntetendő ez a manőver!
Olyan gépjármű vezető nincs, akinek a tudásszintjén ne lehetne emelni! A közlekedésre nevelésre, oktatásra, a legjobban felkészülteknek kell lenniük. Ők a kiválasztottak. Amióta figyelemmel kísérem a közlekedésbiztonságot, a közlekedésben résztvevő szakemberek jelentősebb ötlettel, javaslattal, módszerrel, nem hívták fel magukra a figyelmet! Vezetői engedély nélkül közlekedő ember mondta, “neki a vérében van a vezetés”! Az én tevékenységem a közlekedésbiztonságban káros, vagy hasznos? Ha tilos mást oktatni, mint az előírt tananyag, akkor értem ezt a hozzáállást. A baleseti statisztika mást követel! A kérdésem, a képzést valóban a legjobban felkészültek végzik?
Szabályt módosítottak, a kijelölt gyalogátkelőnél a sebességet 30.km/h-ra kell csökkenteni, és a gyalogosnak van elsőbbsége. A régi elmélet még azt mondta, hogy a járda a gyalogosoké, az út a járműveké. A sebességcsökkentés rendben van, de a gyalogosok elsőbbsége nem egyértelmű javulást eredményezett. A gyalogátkelés ideje, hosszabb időt vesz igénybe, mint a 30.km/h sebességgel (8,4.m/sec) idő alatt túlhaladni a gyalogátkelőn! Több járművel is számolhatunk. A veszély növekedett azzal, hogy a kerékpárosok, a gyalogosok leple alatt áthajtanak a gyalogátkelőn. A kerékpárosok nagyobb sebessége miatt, váratlanul jelennek meg az úton, veszélyhelyzetet idézve elő! Ez a forgalmi rend kialakítás, az átkelők gyakorisága miatt és a gyalogos átkelés időtartama miatt a menetidő kiszámíthatatlan. Az út további részén sebességtúllépéshez vezet!
A járművek mozgásában, váratlanul minden irányban bekövetkezhet haladási irányváltozás. bármilyen rendű és rangú úton fennáll ez a veszély! Az autópályákon, amit a legbiztonságosabbnak tartanak, bekövetkezhet váratlan haladási irányváltozás. Mennyi a valószínűsége annak, hogy a jármű váratlanul megváltoztassa a haladási irányát? Bizonygatás helyett vegyétek figyelembe a baleseti tudósításokat, a baleseti statisztikákat. Azok nem hazudnak. Amikor közlekedünk, a közlekedők egymást olyan forgalmi helyzetbe kényszeríthetik aminek következtében haladási irányváltoztatásra, sebesség változtatásra, vagy mindkettőre kényszerítenek! Ezek a forgalmi helyzetek váratlanok, a manőverek kiszámíthatatlanok, baleset veszélyesek.
A reakció út váratlanul, kiszámíthatatlanul, bármilyen irányba vezethet, a hossza a sebességtől függ. A reakció útba eső emberrel, járművel, természetes és műszaki tárgyal elkerülhetetlenül ütközik a jármű! Ezt a elméletet, magyarázatokat ne keressétek sem hazai, sem külföldi szakirodalmakban. Erről csak a “rosszutak. hu.-n olvashattok.
A sebesség miatt az autópályák szabad mozgástere közrejátszik a balesetben. A leálló sáv melletti jobb oldalon van mozgástér, de az nem felel meg a mozgás biztonságának! A bal oldalon van a forgalmi sáv 1, forgalmi sáv 2, forgalmi sáv…., szalagkorlát. A szalagkorlát a mozgásnak is korlátot szab! Igaz legtöbb esetben nem a szemközt közlekedőknek, hanem a saját oldalon közlekedőknek. Arra kérek mindenkit, saját maga győződjön meg a következő kijelentésemen. Minden sebességhez tartozik reakció út. A megengedett felső sebességhatár értékkel számolva ez autópályán 36.m. Abból a forgalmi sávból, ahonnan a haladási irányváltozás bekövetkezett, (bekövetkezne) oldal irányban, azonos szintben, mekkora távolság áll rendelkezésre? Van e műtárgy, vagy természeti akadály? Ha van, az ütközés, vagy a felborulás bekövetkezik.
A főútvonalakon, mellékútvonalakon még rosszabb a helyzet! 50.km/h esetén 14.m, 90.km/h esetén 25.m, 110.km/h esetén 30.m a reakció út. Ezek a távolságok szinte minden hol elérhetnek oszlopokat. fákat, árkokat, szalagkorlátokat! Igen a sebességet kell annyira lecsökkenteni, hogy a reakció útba ne kerüljön akadály. Mit kezdenek ezzel a szakemberek?
Engem ezek a tényezők is foglalkoztatnak, mert ugyan úgy részei a közlekedésbiztonságnak, mint a vezetésre alkalmas állapot, szabályok betartása, jármű műszaki állapota, az utak állapota.
Fontos szerepe van a mozgástérnek az F.1-es autóversenyeknél. A veszélyes helyeken kavicságy, és kellő távolságra gumifal ad némi biztonságot. Azért csak némi, mert még így is történnek súlyos balesetek. A sísportban, a lesikló pályák veszélyes helyein a mozgásteret, kifeszített védőhálóval látják el, így biztosítják a versenyzőket. Más sportágakban is találhattok ilyeneket, fedezzétek fel ezeket!
A közlekedők olyan körülmények között kénytelenek közlekedni, amilyeneket a szakemberek biztosítanak! (szabályok, infrastruktúra, oktatási, képzési anyag, forgalom nagysága stb.)
A korábbi helyzeteket ellenőrizve felkeltette a figyelmemet, hogy a bukósisak viselését, biztonsági öv használatot, légzsákot, miért csak több mint 50. év elmúltával vezették be? A baleseteknél végtag sérülések, mellkasi és fejsérülések fordultak elő. Ezek a sérülések, az ütközéskor fellépő tehetetlenségi erőhatás következményei voltak, és még most is azok. A tehetetlenség jelensége, a föld keletkezésével jelen voltak! A szakemberek figyelmét mégis elkerülték!
A gépjármű közlekedés több mint 100.év elteltével is, meghatározó tényezők pontos ismeretei nélkül zajlik! (súrlódás hatásai, kölcsönhatás elmélete, sebesség- út – idő összefüggései, változó sebesség, változó haladási irány nehézségei, az emberi képességek lehetőségei (becslés, reakció idő, reakció út a sebesség függvényében mit eredményez, és a mozgástér jelentősége, szükségessége stb.) Ilyenekre gondolok, amikor kijelentem, hogy hiányos ismeretekkel közlekedünk! Bele tartozik mindenki, aki a közlekedésben teszi a dolgát. Az utaknál, a kátyúk elviselhetetlensége miatt, virágot ültettek a kátyúba, a szakszerűtlen javításról videó készült, amikor a kátyút kitöltő munkás lábbal taposással tömörítette azt, a szakértők, úthibából bekövetkezett balesetet nem regisztráltak (!), az autógyártók tudomást sem vesznek a baleseti statisztikákról, és azok legfőbb okairól, a megengedett sebességhatárok, csak a sebességről szólnak, és a feltételek másodlagosak, utak, forgalmi sávok szélessége, milyenek a mozgáshoz szükséges mozgásterek, haladási irányváltozások mit okoznak, váratlan veszélyhelyzetek jelenléte az utakon, a kikényszerített haladási irányváltoztatás következményei, a szabályok betarthatóságai. Nem sorolom tovább, hanem gondolkodjatok el ezen. Nem csak a hazai körülmények ilyenek, hanem a nemzetközi gyakorlat is pontosan ilyen! Az Európai Unió elhatározása, hogy csökkenteni kell a halálos és súlyos baleseteket, ahhoz pontosan ezeket kell figyelembe venni, amivel én foglalkozom. Az hogy lesz-e hajlandóság, azt nem tudom megmondani, de a tudomány ki fogja kényszeríteni!
A közlekedők olyan körülmények között kénytelenek közlekedni, amilyen feltételeket biztosít a természet, a szakemberek biztosítanak.(szabályok, infrastruktúra, oktatási, képzési anyag, forgalom nagysága, megengedett sebességhatárok, járművek végsebessége) amilyeneket a szakemberek előkészítettek.
Eddig még nem érintett terület a távolság becslés és sebesség területéről alig esett szó a szakemberek körében.
A becslés a mérések közé sorolandó, a mérések közül is a legbizonytalanabb, legpontatlanabb mérési változat. A becslést a szemmértékünk alapján végezzük el, mértékegysége nincs! Az élet minden területén fontos szerepet tölt be a mérés, de pont a közlekedés az, ahol a becslés az, amivel a manővereinket végrehajtjuk. A távolság becslésre vonatkozóan csak csak az íjjászok által használt elmélet az amire alapozhatunk. Elég tanulságos ez is, mert pl- 10.m távolságra lévő célpontot 13.m távolságra lévőnek is becsülhetik! Ebben az esetben álló helyzetből akár többszöri méricskélésre is van lehetőség, a célpont nem mozog. A közlekedésben mozgás közben történik minden! A sebességek miatt szinte lehetetlen megközelítőleg pontosan meghatározni a távolságot, a sebességgel együtt! Mindezt nagyon rövid, pillanatnyi idő alatt! Erre nem képes az ember.
Több példát is vehetnénk az F.1 versenyekből, de most a legutóbbi baleset tanulságos, mert annál a sebességnél, amivel közlekedtek a versenyzők, váratlan esemény miatt, váratlan haladási irányváltozás következett be, ami ahhoz a szörnyű balesethez vezetett. A versenyző képzettsége rendben, a jármű műszaki állapota rendben, a pálya rendben. Hogy mi kellett volna még a biztonsághoz? Szabad mozgástér, a sebességhez szükséges bukó tér. Tovább is lehetne boncolgatni az esetet, de vissza a közútra!
A közúton sok résztvevő, ismeret és képzettségi hiányosságok, az utak kihasználtságuk, és kialakításuk, a járművek eltérő tulajdonságuk miatt rendkívül baleset veszélyesek. A megengedett sebességhatáron közlekedve is súlyos balesetek következhetnek be, mert a reakció út hossza elég hogy bekövetkezzen a baleset.
Elemzéseim, kutatásaim során több, közlekedésbiztonságot érintő területet fedeztem fel, ahol hiányolom a kutatást! Ezeket, mivel a közlekedők élete múlhat rajtuk, szóvá is tettem. Úgy érzem, hogy ezért a szakemberek neheztelnek is rám. Azok a “szakemberek” akik ezért neheztelnek rám, tegyék azt, én akkor is a biztonságot választom, mint a hallgatást!
A világjárvány áldozatainak száma közelít az 1,5. millióhoz. A szakeberek megfeszített munkával igyekeznek minél kevesebb áldozat árán megállítani a vírust. A gyógyszer pedig meg is szüntetheti.
A közúti közlekedés éves halálos áldozatainak a száma is eléri az 1,5. milliót, és még több a súlyos sérültek száma, és ez évente ismétlődik! Összefogás kell itt is, hogy lecsökkentsük a halálos és súlyos sérültek számát. Úgy, ahogy az Európai Unió célul tűzte ki.
Kucsera Zoltán amatőr kutató